Az igazi nyugdíjgondok 2022 után jelentkeznek majd, 2030 után pedig erősödnek - egyebek mellett így fogalmazott lapunknak Barát Gábor, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság volt vezetője azzal kapcsolatban, hogy egyre több figyelmeztetés érkezik: veszélyben a mai fiatalok, középkorúak időskori ellátása. Barát Gábor elmondta: mivel a korhatáremelés ebben az évben elindult, érezhetően csökken a nyugdíjba vonulók száma. Korhatár előtti nyugdíj sincs már, ami szintén visszafogja a kiadásokat. Az sem véletlen, hogya kormány föltupírozza a közmunkások számát, hiszen az ő csekély bérükből is levonja a járulékot. Ezek az intézkedések adnak némi haladékot - tette hozzá -, de minél előbb rendszerszerű reformot ki kell dolgozni, "ám isten ments az ötleteléstől".
Legutóbb a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) szociális védelemről szóló nemzetközi jelentése számolt be arról, hogy a nyugdíjkorhatár feletti lakosság csaknem fele nem kap nyugdíjat, és azok közül is, akik nyugdíjellátásban részesülnek, sokan bőven a szegénységi küszöb alatt élnek. A majdani nyugdíjasok legalább 14 európai országban kapnak majd alacsonyabb nyugdíjat - írta a szervezet.
Ez a félelem Magyarországra is igaz, hiszen a következő években a nyugdíjasok aktív korúakhoz viszonyított aránya jelentősen emelkedik. Még mielőtt az idősek joggal megsértődnek, érdemes tisztázni, nem azzal van baj, hogy sokan vannak, és sokáig élnek. Az a probléma, hogy Magyarországon - a kormányzati propaganda ellenére - kevesen dolgoznak, és akinek van állása, azok közül is sokan rendkívül alacsony fizetésért robotolnak. Így viszont a nyugdíjkasszába is kevés pénz folyik be.
Mindezek ellenére Barát Gábor szerint a nyugdíjrendszer generációs távlatokban is fenntartható, de ahhoz, hogy elfogadható színvonalú, és finanszírozható legyen, célszerű lenne végre elindítani egy profi elemzést, modellezést a megoldás érdekében. Bármilyen felületi kezelés csak arra jó, hogy zavart, sőt káoszt okozzon - fogalmazott a szakember. A Tárki vezető kutatója, Gál Róbert Iván a privatbankar.hu-nak adott interjújában is hasonlóan fogalmazott; szerinte a most aktív generációnak, a 30-40 éves fiataloknak nincs elég gyereke, így 25-30 év múlva nem lesz elég járulékfizető. Ettől még lesz ugyan nyugdíj, csak alacsony, és sokat kell érte dolgozni.
Jelenleg úgynevezett felosztó-kirovó nyugdíjrendszert alkalmaz Magyarország. Ez a szolidaritási elven alapul, abból a pénzből fizetik a nyugdíjasok járandóságát - a ledolgozott évekre és a korábban fizetett keresetre alapozva - amit az aktív dolgozók befizetnek. Ám, ha kevés a jól kereső munkavállaló, a szükségesnél kevesebb pénz folyik a kasszába. Ezt akarta megoldani az előző ciklusban a Fidesz-kormány egyebek mellett azzal, hogy a rokkantakat, a korhatár előttieket kizárta a nyugdíjrendszerből. Törekvésük részben kudarcot vallott; kiderült, a megváltozott munkaképességűek többsége valóban nem képes dolgozni, akik pedig szívesen vállalnának állást, nem kapnak munkát.
A kormány egy másik megoldást alkalmazott, amikor államosította a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokat és mindenkit visszaterelt az állami rendszerbe. Mivel a pénztárak többsége tönkrement, az önkéntes megtakarítások is veszélybe kerültek. Pedig a legtöbb elemző arra hívja fel a figyelmet, hogy senki ne bízzon az állami nyugdíjban, kezdjen el takarékoskodni idős éveire. Ám ennek nemcsak az előbb említett lépések miatti bizolomvesztés az akadálya, hanem az is, hogy a munkavállalók többsége egyik hónapról a másikra él, 25 százalékuk keresete még a létminimumot sem éri el.
A problémák valódi megoldását még a szocialista kormányok idekén életre hívott Nyugdíj és Időskori Kerekasztal kereste utoljára. A neves szakemberekből álló csapat egy 400 oldalas jelentés készített. Azt vizsgálták, hogy 2050-ig hogyan javítható a magyar nyugdíjrendszer, ami azóta egyébként változott. Az akkori viszonyokra modellezve megállapították, hogy a következő négy évtizedben két nagy hullám, a Ratkó-gyerekek és az ő gyermekeik vonulnak nyugdíjba, és miután egyre keveseb gyerek születik, nem lesz kivel pótolni a munkaerőpiacról kilépőket. Akkor még nem lehetett sejteni, hogy a jelenlegi mértékben mennek külföldre a fiatal és középkorú munkavállalók, akik közül sokan nem akarnak hazajönni. A fizetésükből levont járulék tehát nem a magyar nyugdíjkasszába kerül, igaz, nem is kell majd onnan fizetni nekik.
A szakemberek 2010 elején azt írták, a szocialista kormányok által meghozott döntések, a 13. havi nyugdíj eltörlése, a korhatáremelés, az indexálási szabályok módosítása látszólagos pénzügyi egyensúlyt teremtett. Az egyensúly azért látszólagos, mert kevesen fizetnek sok járulékot, sokan viszont kiszorulnak a rendszerből, és idős korukra ellátás nélkül maradnak. Ők azok, akik hosszú évekig munka nélkül élnek, nem szerzik meg a szükséges szolgálati időt, vagy olyan kevés pénzért dolgoznak, hogy a nyugdíjuk összege egészen minimális lesz.
A helyzet azóta tovább romlott. Akkor öt változatot mutattak be a problémák orvoslására. Az első a társadalombiztosítási rendszeren belül egy pontrendszert vezetne be, és egyéni nyilvántartásra épül. A második beemeli a rendszerbe a "nulladik pillért", ami azt jelenti, hogy 65 éves kortól mindenkinek biztosít alapnyugdíjat, arányosan csökkentve a szolgálati időhöz kapcsolódó munkanyugdíjat. A harmadik változat a névleges egyéni számlás rendszer (NDC), ami csak annyi nyugdíjat enged kifizetni, amire megvan a fedezet. 70 éves korban belép mellé egy garantált minimumnyugdíj is, ha a névleges egyéni számlás nyugdíj nem érné el ezt a minimális szintet (ezt nevezik svéd modellnek).
A negyedik változat távlatilag csak a tőkésített, úgynevezett második pillért tartja fenn, a jelenlegi felosztó-kirovó elemet pedig fokozatosan megszünteti, helyét a névleges egyéni számlás rendszer veszi át. Ebben a modellben is belép 70 éves korban a garantált minimumnyugdíj. Az ötödik változat még tovább megy, gyakorlatilag a teljes öngondoskodásra épít: csak az alapnyugdíjat tartja meg, a kötelező munkanyugdíj elemei megszűnnek. A jelentés készítői már akkor kijelentették: egyik sem old meg minden problémát, és felhívták a figyelmet arra is, hogy valódi hatásvizsgálatok kellenek.
Eltelt öt év, hatásvizsgálatról szó nincs, ötletelésből viszont annál több. A legutolsó a Népesedési Kerekasztalhoz köthető. A testület javaslatának lényege, hogy aki nem szül elég gyereket, ne kapjon ellátást a nyugdíjkorhatár elérésekor, vagy legyen alacsonyabb a járuléka, mint egy nagycsaládosnak. "Sok szempontból ez lenne a legtisztább megoldás, ha a gyermeknevelést természetbeni járulékfizetésnek tekintenék" - közölte a kerekasztal.
Mindezt értelmetlennek, károsnak, a gyakorlatban megvalósíthatatlannak, nyugdíjszakmailag pedig tévesnek minősítette Barát Gábor. Indoklása szerint nem oldja meg a nyugdíj rendszer hosszabb távon jelentkező finanszírozási gondjait. Teljesen rendszeridegen elemként jelenne meg benne a gyermekek számától, és a végzettségétől függő nyugdíj jogosultság, illetve összeg. A gyermektelenek, egygyermekesek büntetése pedig nonszensz. Barát Gábor kijelentette: a nyugdíj munkával és járulékfizetéssel szerzett jog. A biztosítási rendszerben nem lehet a nyugdíj-jogosultságot, a nyugdíj mértékét attól függően meghatározni, hogy a jogszerző férfi vagy nő, milyen a végzettsége, hány gyermeke van, és hogyan nevelte őket.
A szakember elismerte, ez a javaslat első ránézésre sok embernek tetszik, jól el is adható, de attól még irreális. Barát Gábor szerint a nyugdíjrendszer szükséges korszerűsítésének máshol is bevált rendszerét kellene elővenni, az alapkérdések és az irány eldöntése után pedig a legkésőbb 2020-tól hatályos nyugdíjrendszer részletes, modellezésekkel alátámasztott koncepcióját kellene kimunkálni. Aztán jöhetne a kodifikáció. Az alapos, professzionális ügyviteli, informatikai elemzés is elengedhetetlen, mert enélkül nem lehet kiszolgálni a nyugdíjrendszer tartalmi elemeit. Arról nem is beszélve - tette hozzá -, hogy a foglalkoztatási helyzet alakulása mellett az oktatási kérdések is ugyanilyen jelentőségűek, melyek a várható demográfiai problémákon is túlmutatnak. Ma ezek egyikéről sincs azonban szó.
Ahonnan még mindig van lejjebb
- Az átlagnyugdíj összege 113 013 forint
- A minimálnyugdíj 28 500 forint
- A nyugdíjak kétharmada 100 ezer forint alatti
- Az idősek fele szegénységben él
A korhatár 2010 óta fokozatosan emelkedik
Öregségi nyugdíjkorhatár
- 1952-ben született, a 62. életév betöltését követő 183. nap,
- 1953-ban született, a betöltött 63. életév,
- 1954-ben született, a 63. életév betöltését követő 183. nap,
- 1955-ben született, a betöltött 64. életév,
- 1956-ban született, a 64. életév betöltését követő 183. nap,
- 1957-ben vagy azt követően született, annak a betöltött 65. életév.
2013-ban az 1951-ben született nők és férfiak töltötték be öregségi nyugdíjkorhatárukat, a 62. életévet. 2014-ben az 1952. első félévében születettek fogják elérni nyugdíjkorhatárukat, a 62. életév betöltését követő 183. napon. 2015-ben az 1952. második félévében születettek mehetnek nyugdíja.