Elég volt a megosztottságból

Az Ünnepi Könyvhét mindig színes forgatagot, találkozókat, diskurálásokat is jelent. Aki kimegy a Vörösmarty térre, összefuthat régen látott ismerősökkel, nézeteket ütköztethet, és közben nézegetheti, ki, mit adott ki, melyik szerző hogyan kínálja a portékáját.

Nagy Bandó András temérdek saját kötete mögött ücsörög, dedikál, és közben másvalakinek másik könyvét is mutatja, vagy éppen arra sétáló ismerőst üdvözöl. Egyszerre többfelé figyel. Új könyvének Magyarország, én is szeretlek! a címe. Ezzel azt akarta elmondani, hogy az a sok vers, amit megírt, pont a hazájáról szól. Az állatainkról, a természeti jelenségekről, a Hortobágyról, a nagyapákról, dédmamákról. Ez a könyv egyfajta üzenet. Azzal, hogy egy ismert szlogent módosít a cím, nyilvánvalóan politikai üzenet is. Ahogy az sem véletlen, hogy a kötet címlapján szépen lobogó magyar zászló látható. Nagy Bandó a teljes könyvhét idején, reggeltől estig kint van a Vörösmarty téren. Mindenkivel szóba elegyedik, aki csak kicsit is érdeklődőnek mutatkozik. Például egy szolnoki iskola diákjai mentek el a standja előtt, javasolta nekik, hogy álljanak meg, és néhány verset elmond nekik. Az író-előadóművész arról is híres, ha valakinek megtetszik valamelyik kötete, és éppen nincs nála pénz, nyugodtan elviheti a könyvet, ad neki egy számlaszámot, oda lehet küldeni a megfelelő összeget, ami otthon bekerül a pénztárgépbe. És még számla is visszamegy róla. Ilyenkor Nagy Bandó nem ír fel adatokat, abban bízik, hogy aki magával vitte a kötetet, nem tudja úgy kinyitni, hogy ne jusson eszébe, rendezte-e a tartozását. Sokan utólag írásban is megköszönik a bizalmat.

Tarján Tamás irodalomtörténész, ahogy körbejárt, például azt látta, hogy kidőltek a sorból régi dedikáció gyűjtők, igazi könyvheti arcok, és az szintén megrázó, hogy májusban elhunyt Váradi B. László, kitűnő erdélyi író, akinek két munkája is jelen vagy a könyvhéten. Tarján éppen ajándékba kapott 3-4 olyan könyvet, amibe az eddigi 114-en felül még nem volt módja belenézni. És ez is csak az egyharmada a könyvheti termésnek.

Tóth Gábor Ákosnak most jelent meg a magyar tengerről szóló trilógiájának második része, a Szerelmem, Balaton. Úgy gondolja, hogy a Balaton olyan mikroklíma, ahol az egész Magyarország modellezhető. Az első rész külföldi receptet próbált itthon megvalósítani, a toszkán és provanszi élményregények mintájára íródott. Éppen Tarján mondta, hogy a határán van a ponyvának és a magas irodalomnak. Most Tóth kíváncsi volt arra, hogy megint sikerül-e ilyen egészséges ötvözetet létrehoznia. Az volt a célja, hogy egy ne túl olcsó, de azért szórakoztató könyvet csináljon, ami tárgyalja a viszonyunkat a betelepülőkhöz. 14 éve Balatonszepezden tölti a nyarakat, de a mai napig nem tudott beilleszkedni, miközben nagyon szeretik ott. Az első balatoni könyv után pedig már egy csomóan nem szeretik, mert úgy érzik, hogy túlzottan bekukucskált a belső világukba.

Bodor Johanna, táncos koreográfus Nem baj, majd megértem címmel írta meg első könyvét, ami erdélyi származása miatt, jelentős részben szól az egykori romániai diktatúráról. Emlékszik arra, amikor korábban idesomfordálva, ámultan nézte a könyvheteket, soha nem gondolta volna, hogy egyszer majd ő is dedikál itt. Elkezdte élvezni ezt a helyzetet, de azért tudja a helyét, nem gondolja, hogy sorozatban írja majd a könyveket. De nagyon örül, hogy a Magvető bevállalta ezt a kemény önvallomást. Azt reméli, hogy azokról a dolgokról, amiket Romániában át kellett élnie, senkinek nem kell alapos tapasztalatokat szereznie. Miközben hasonló jeleket észlel nálunk mostanában. Az a véleménye, sokkal kategorikusabban kellene tiltakozni minden ilyen jel észlelésekor. Hogy a közelébe se kerüljünk annak, ami valaha Romániában volt. A mi felelősségünk, hogy a szorongató jelekről legalább beszéljünk, lássunk tisztán. Nem érdekli, ki vezeti az országot, milyen ideológiát képvisel, de szellemileg, fizikailag érzi a szorongató szeleket. Sajnálja, hogy a könyve kissé aktuális. A diktatúra szerinte mindenkinek rossz, még annak is, aki kitalálja. Előbb-utóbb baj lesz belőle. Csak közben sorsok süllyednek arra a szintre, amit a diktatúra diktál. És csak egy életünk van.

Bitó László Boldogabb élet - jó halál címmel 2005-ben megjelent munkájának második, átdolgozott kiadása látott napvilágot. Azt mondja, van a türelmetlen halál, ami elénk áll az életutunk közepén. Ez ellen minden eszközzel küzdeni kell. Az utunk végén türelmesen ránk váró halált viszont hiába győzzük le, legfeljebb egy-két hónap szenvedést nyerünk. Az eutélia azzal foglalkozik, hogyan tudunk kibékülni a halállal, hogy tudjuk életünknek ezt a szakaszát boldoggá tenni, és a hozzátartozók számára is elviselhetőbbé tenni a halálunkat.

A Londonban élő Sárközi Mátyás az utóbbi 20 évben minden könyvhétre hazajön. Annak örül, hogy ez találkozóhely, olyan mint a bécsi operabál, hogy ott kell lenni. Különböző emberek vannak itt, különböző nézetűek is. Lehet, hogy elmennek egymás mellett, de ő nem hagyja, hogy a magyar irodalom szétforgácsolódjék, mindenkitől kedvesen érdeklődik a hogyléte felől, és arról, mit adott ki. Elege van a nagy megosztottságból. Ha valaki nagyon jót ír, arról mindenkinek tudnia kell, pártállás nélkül. Sárközinek Túl az ezrediken címmel jelent meg kötete, mert ez olyan jól hangzik. Valójában a sokezredik publicisztikáján is túl van. Karcolatokat, esszéket, újságcikkeket, nekrológokat, interjúkat, kritikákat gyűjtött össze, hogy láttassa, milyen szorgalmas volt majd 60 éven keresztül.