Sokan felkapták a fejüket annak hallatán, hogy április után májusban is negatív lett a 12 hónapra visszatekintő fogyasztói árindex, vagyis átlagosan 0,1 százalékkal kerültek kevesebbe a termékek és a szolgáltatások, mint egy esztendővel korábban. Ennek kapcsán felmerült a kérdés, hogy a már megszokott infláció helyett nem következett-e defláció? Mielőtt a kérdésre nemmel válaszolnánk, érdemes megvizsgálni: mit is nevez a közgazdaságtudomány deflációnak. A meghatározás így szól: az árszínvonal - egy bizonyos időtávon belül - csökkenése a defláció. A fejlett világban jelenleg csak Japánt és Európát fenyegeti deflációs veszély, Európának azonban viszonylag jó esélyei vannak, hogy elkerülje az úgynevezett Japán-szindrómát. (A távol-keleti ország két évtizeden keresztül sikertelenül küzdött a deflációval).
Napjainkban már a kitörés első jeleit lehet érzékelni a világgazdaságban - így értékelte a helyzetet Forián-Szabó Gergely. A Pioneer befektetési igazgatója állítja, hogy bár Magyarországon is negatívba fordult a fogyasztói árindex, egyelőre nyoma sincs valódi deflációs veszélynek, így a jegybank viszonylag kényelmes helyzetben van. A szakember álláspontja szerint a defláció kifejezéssel indokolt óvatosan bánni, hiszen ez egy ritka, de nagyon súlyos betegség, ami általában jelentős gazdasági visszaeséssel párosul. Ehhez képest manapság gyakran találkozunk azzal, hogy már egy-két hónap negatív inflációs adata láttán is sokan deflációt emlegetnek, például Magyarországon is, ami az esetek többségében indokolatlan. Egy valódi deflációs spirál a világ jelenlegi eladósodott állapotában nagyon komoly fenyegetést jelentene, ugyanis még viszonylag alacsony kamatszint mellett is fenntarthatatlanná válnának a felértékelődő adósságállományok. A kiújuló válság kezelésében a jegybankok mozgástere is korlátozott lenne, hiszen az elmúlt években már ellőtték a puskaporuk nagyobb részét, ami az infláció felpörgetése terén csak korlátozott sikereket hozott. Emiatt érthető, hogy a kormányok és jegybankok minden eszközt igyekeznek bevetni a defláció megelőzése érdekében - mondta Forián-Szabó Gergely.
A közös európai deviza ugyanakkor megnehezíti a kiigazításra szoruló államok életét, hiszen úgy kell javítaniuk a versenyképességükön, hogy egy viszonylag erős devizához vannak láncolva. Nem véletlen, hogy az elmúlt 50 év klasszikus deflációs helyzetei Japán kivételével szinte mindenütt rögzített árfolyam mellett következtek be. Ilyen helyzetben ugyanis csak a nominális bérek és velük az árak csökkentésével lehet gyors versenyképesség-növekedést elérni, amire a kormányok rendszerint csak nehezen és későn szánják el magukat. A jó hír, hogy a perifériaországok többségében már túl vannak a kiigazítás nehezén, Olaszország és Franciaország azonban még késik a házi feladat végrehajtásával. Mindez rávilágít arra, hogy az eurózónában nem feltétlenül kell aggódni az átmenetileg negatív inflációs ráták miatt, hiszen ha a versenyképesség javításának mellékhatásáról van szó, akkor akár még pozitívnak is tekinthető a jelenség. A kiigazítást ugyanakkor megkönnyítené, ha a kedvező versenyképességi pozícióját megtartó Németország a közös európai monetáris politika fellazítása terén engedékenyebb lenne.
Magyarországon is megjelentek a negatív fogyasztói árindexek, deflációról azonban nem beszélhetünk. Az inflációs nyomás értékelése szempontjából kiemelten figyelt piaci szolgáltatások árai még mindig valamivel a 3 százalékos jegybanki célérték feletti ütemben emelkednek. A fogyasztói kosarat a hatósági áras termékek, az élelmiszerek és az iparcikkek árai húzzák lefelé, ami jelentős részben átmeneti hatásnak tekinthető. Emellett Magyarországon egészséges bérdinamika mellett nő a lakossági fogyasztás, ami szintén cáfolja, hogy klasszikus deflációs helyzetről lenne szó - fejtette ki véleményét Forián-Szabó Gergely.