A középkorúak többségére időskorban az elszegényedés vár. Erre lehet következtetni abból a kalkulációból, amelyet az Aegon Magyarország tett közzé. Eszerint a 34-53 közöttiek 43 százalékának 50 001-100 000 forint között lesz majd az öregségi nyugdíja a jelenlegi jogszabályok alapján, 14 százalékuknak pedig az 50 ezer forintot sem éri el majd az ellátása. A megoldás az öngondoskodás lenne, de a családok gazdasági helyzetének ismeretében ez lehetetlen. A nemrég közzétett létminimum statisztikából egyértelműen kiderül, hogy a munkavállalók 25 százalékának bére el sem éri a tisztességes megélhetéshez elegendő legkisebb összeget. És akkor nem esett még szó arról a 300 ezer emberről, akiknek egyetlen forint jövedelme sincs. Nekik esélyük sincs arra, hogy évekre, évtizedekre előre gondolkodjanak, éppen elég, ha a hónap végéig be tudják osztani a pénzüket.
A nyugdíjra kiható demográfiai, foglalkoztatási és az oktatási problémák mellett ezzel a kérdéssel is foglalkoznia kellene a kormánynak. Barát Gábor, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság volt vezetője szerint a kalkuláció csalókának tűnik, hiszen nem lehet most pontosan megmondani, hogy kinek mennyi lesz a nyugdíja. A felmérés azonban az irányokat, a várható tendenciát jól jellemzi - mondta.
A foglalkozási pálya 1990 előtt egészen más volt, mint ma. Aki munkába állt, 20-30-40 évig biztosan dolgozott, egyenletesen emelkedett a keresete, és nem esett ki a munkaerőpiacról. Mindez drasztikusan változott, ma hosszabb-rövidebb időre megszűnhet az emberek munkája - ez idő alatt nem fizetnek járulékot - , de jövedelmek is nagyon alacsonyak. Vannak, akiknek már csak a közmunka jelenti az egyetlen esélyt, másoknak még ez sem jut. Évente többszázer olyan ember van Magyarországon, aki dolgozik, de ahhoz nem eleget, hogy nyugdíjjogosultságot szerezzen. A nyugdíjrendszer nem alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez, sőt, inkább szigorítottak rajta. Így az elesettekre nem vonatkozik a rendszert megalapozó társadalmi szerződés.
A most használt nyugdíj-számítási formulában a helyettesítési hányad (a nyugdíj és a kereset arányát mutató szám) alig haladja meg a 60 százalékot. Ez azt jelenti, hogy akinek ma nettó 100 ezer forint a bejelentett fizetése, körülbelül 60 ezer forint nyugdíjra számíthat, az átlagkeresetből élők - ez ma nettó 152 200 forint - 91 320 forintot kaphatnak.
Ma öregségi teljes nyugdíjra az jogosult, aki a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, legalább 20 év szolgálati időt szerzett és biztosítással járó jogviszonyban sem belföldön, sem külföldön nem áll. Résznyugdíjra pedig az jogosult, aki húsz év szolgálati idővel nem rendelkezik, de legalább tizenöt év szolgálati időt szerzett, és az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte. Ez utóbbiból egyre többen vannak. Az öregségi teljes nyugdíj összege nem lehet kevesebb a mindenkori nyugdíjminimum összegénél, ez ma - már 2009 óta - 28 500 forint. A résznyugdíj ennél is kevesebb.
A modern európai felfogás szerint mindenkinek biztosítani kell egy alapvető minimális nyugdíjat, viszont mindenkire sokkal nagyobb mértékben rábízzák, hogy mennyire gondoskodik a saját öregkori jövedelméről. Az állam által kontrollált időskori ellátás egy szolidáris ellátás, és nem feltétlenül a munkanyugdíj terhére kell megállapítani, adóból kell szolgáltatni.
Bizonyos korosztályokat korábban már vizsgáltak, és ebből az látszik, hogy több százezer olyan ember van, aki a jelenlegi munkanyugdíjra alapozott rendszer feltételei között nem lesz ellátásra jogosult. Onnantól kezdve ismét egy társadalmi problémát kell megoldani. Aki nem szerzett jogosultságot, nem kap nyugdíjat. Kérdés, hogy ő csináljon amit akar, vagy valamilyen szociális ellátórendszeren keresztül az állam fogja megoldani ezt a kérdést. Azt egyelőre nem tudni, a kormány miként kezeli majd ezt a problémát, egyelőre csak annyit mondtak - de azt többször is -, hogy folytatják a nyugdíjak "megvédését".
Nincs válasz arra, hogy miből él 15-20 év múlva a nyugdíjjogosultsággal egyáltalán nem, vagy legfeljebb csak minimális nyugdíjjal rendelkezők egyre népesebbnek tűnő tábora. Ha lesz egyáltalán ilyen, a nyugdíjrendszer reformjánál számolni kell azzal, hogy az államnak vagy a nyugdíjrendszeren belül, vagy a szociális ellátórendszeren keresztül minimális időskori megélhetést kell biztosítani. A változtatás alapkérdésének kellene lenni, hogy minek kell tekinteni a nyugdíjat: az időskori szegénységet kiküszöbölő juttatásnak vagy egyfajta jövedelem-helyettesítésnek. A mai rendszer lényegében keresetpótló funkciót tölt be.
Közgazdászok szerint indokolt indokolt lenne az állampolgári jogon, mindenkinek járó nyugdíj bevezetése; vannak, akik az összeget az átlagkereset 30 százalékában határoznák meg. Mások viszont úgy vélik, a szolidaritás-típusú ellátást nem nyugdíjnak kellene nevezni, és határozottan külön kellene választani az öregségi ellátást a szociális elemektől.
Barát Gábor szerint mivel a korhatáremelés elindult ebben az évben, érezhetően csökken a nyugdíjbavonulók száma. Nincs korhatár előtti nyugdíj sem már, ez is visszafogja a kiadásokat. Az sem véletlen, hogya kormány föltupírozza a közmunkások számát, hiszen az ő csekély bérükből is járulékot von le. Ezek az intézkedések adnak némi haladékot, de minél előbb rendszerszerű reformot kell kidolgozni.
Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság volt vezetője szerint a nyugdíjrendszer jövőbeli szükséges korszerűsítésének adekvát, máshol is bevált rendszerét kellene elővenni, és elkezdeni végre egy vérprofi értékelést, elemzést, majd az alapkérdések és az irány eldöntése után, a jövőbeni, legkésőbb 2020-tól hatályos nyugdíjrendszer részletes, modellezésekkel alátámasztott koncepcióját kimunkálni, megvitatni. Aztán jöhetne a kodifikáció. Ráadásul - tette hozzá Barát -, a foglalkoztatási helyzet alakulása mellett az oktatási kérdések is ugyanilyen jelentőségűek, melyek a várható demográfiai problémákon is túlmutatnak.
