Közelkép - Megkóstolták Magyarországot

A Dining guide top 100 étteremkalauz, aminek megjelent a 2014-es kiadása, régóta mérce. Nagy példányszáma mutatja, hogy közel sem csak a szakmabeliek forgatják.

Kialakult már Magyarországon egy olyan réteg, amelyik tudatosan jár vendéglőkbe. Vagy egyszerűen csak érdekli a gasztronómia, amit a szakácskönyvek, főzéssel foglalkozó tévéműsorok garmadája bizonyít. És ahogy a trabantos is szeret Mercedesekről, minden bizonnyal az is szeret jó, vagy akár csúcsminőségű vendéglőkről olvasni, aki nem engedheti meg magának, vagy csak olykor-olykor, hogy ezekbe betérjen.

A versenyt pedig sokan imádják, kedvelik, ha rangsort állítanak fel, amin persze aztán vitatkozni lehet, hogy mennyire egyezik a véleményünkkel. A Dining guide emberei inkognitóban tesztelnek, a lehetőségek szerint egy helyre többször visszatérnek. Vizsgálják a külcsínt, az alapanyagok minőségét, az elkészítés módját, az ízek harmóniáját, a kreativitást, és persze a kiszolgálást, tálalást. A kötetben tömör jellemzést adnak. Már-már túl tömöret is. Olykor írnak valamit a séfről, máskor nem. Ebben azért lehetnének egységesek a szövegek, amelyek nem szárazak, kimondottan érzékletesek, markáns, általában kertelés nélküli véleményt tükröznek.

Örvendetes, hogy a kötet külön kategóriákban tárgyalja a legjobb kínai, görög, vietnámi vendéglőket, a pubokat, hamburgerező, pizzázó, reggeliző helyeket, levesbárokat, kávézókat. És közli a magyarországi vendéglők listáját, címét, telefonszámát, nyitvatartási idejét, Vajda Péter, Sárkány Bence, Csanádi Péter szerkesztésében. Többször kiadták már a két Nobel-díjas ínyenc, Miguel Ángel Asturias és Pablo Neruda Megkóstoltuk Magyarországot című kötetét. Ezt érezheti az is, aki forgatja a Dining guide étteremkalauzt. És aztán remélhetőleg a valóságban szintén kóstol.