Közelkép - Kiguglizta - és a többiek

Kigugliztam -, mondja az egyik magyar szereplő egy tévésorozatban. Először azt hittem félrehallottam és valami kigolyózásról van szó. Aztán leesett a tantusz - ez is milyen kiváló szólás, ami nem lehet több száz évesnél, amióta már működtek telefonautomaták -, hogy itt a kiguglizás azt jelenti, hogy az illető a google keresőben megtalálta azt az információt, amit keresett.

Lehet, hogy hangzásában nem a legkellemesebb, de egészében szellemes magyarítás. S egyáltalában nem áll egyedül. A példák sokasága azt mutatja, hogy az amúgy egyedülálló nyelvünk, egyes írók és amatőr nyelvvédők vészharangjainak kongása ellenére, nemcsak él, hanem virul is szép magyar beszédünk, írásunk.

S nehogy már csak ezt az egy példát hozzam, nekem például nagyon tetszik az "el-sikamikálni", ami ugye az "elsimítani"-ból származik, de értelmileg gazdagabb a tartalma, mert a nem éppen szabályos, legális, jogszerű ügyek elsimítását jelenti csupán.

Sajnálom, hogy az erdélyiek tájnyelvéből alig került át pár szó a hétköznapi használatunkba - milyen érdekes például, hogy arrafelé "sirillónak" is nevezik a kanyart, de az alföldi tanyavilágban is eredeti szólások származnak, például a "lefelé emeletes ház", ami persze a földbevájt lakást jelenti.

Ám ami késik, nem múlik, hála - nem utolsó sorban - a külföldi filmek fordítóinak. Hallatlanul szellemesen magyarítják, a helyzetekhez és a jellemekhez igazítva, a dialógusokat. Akár válogatott káromkodásokról, akár humoros kiszólásokról van szó.

Nem mindegyik olyan zseni, mint "Rímhányó-Romhányi" volt, aki egyértelműen jobb szövegeket talált ki Frédi és Béni számára, mint az angol eredeti, de a maiak is kitesznek magukért. (Néha, kiváló nyelveket beszélő, írók keresik meg így a szerény szerzői honoráriumok mellé a betevő falatra valót.)

Személyesen nem ismerhetjük őket, hiszen a még a végeláthatatlan főcímlistákon sem szerepelnek, de így is kívánhatjuk: hajrá, éljenek a fordítók!