S. A.;
X_Foci VB 2014;blog;Costa Rica;Corriere della Sera;Massimo de Luca;olasz szövetségi kapitány;
2014-06-24 07:53:00
Edzősors, eddig nics ebben semmi rendkívüli. Az olasz sajtó sem azt vitatja, hogy egy világbajnoki mérkőzésen ki lehet-e kapni vagy sem, hanem abból a szempontból vizsgálja a szövetségi kapitány ténykedését, hogy felismeri-e a hibáit, s hajlandó-e levonni belőlük a kézenfekvő következtetéseket.
Nos, Cesara Prandellire a jelek szerint az előbbi vonatkozik. Makacs ember lévén soha nem alkalmazta a háromvédős hadrendet és még csak véletlenül sem küldte pályára az azzurrikat a Balotelli-Immobile csatárkettőssel. Mikor ismerje be a hibáját, ha nem a mai, sorsdöntőnek ígérkező, s a továbbjutást, vagy a kiesést jelentő Uruguay elleni meccs előtt?
Pályán lesz a teljes Juve-blokk - a három védő, s előttük a Pirlo-Marchisio középpályás duó -, s megpróbálkozik a Balotelli-Immobile csatárkettőssel, már csak azért is, hogy az olaszok fekete gyöngyszeme ne panaszkodhasson az elhagyatottságra. Azt viszont nem tudni, ki fog a középpályán labdát szerezni, minthogy a sérüléssel bajlódó De Rossi biztosan nem lép pályára.
Az ellenvéleményt elfogadni, ez az intelligencia próbája - írja az olasz blogger. E téren a jelek szerint jól vizsgázik Prandelli, viszont még mindig nem győzte meg az olasz sajtót arról, hogy valójában van-e kiforrott taktikai elképzelése a csapat játékáról, vagy rögtönöz. Az angolok elleni mérkőzésen úgy tűnt, van.
A Costa Rica-iak ellen viszont egy elképzelés nélküli, szédelgő, széteső, kaotikus hadrendben futballozó csapatot látott a szaksajtó. S a kérdést már csak azért is indokoltnak tartja feltenni, mert Prandelli kapitányi sorsáról is dönteni fog az Uruguay elleni összecsapás. Ha az azzurrik nyernek és a csoportkörből továbbjutnak, a kispadon aligha lesz változás.
Viszont ha kipottyan a négyszeres világbajnok, Prandelli veheti a kalapját. Márpedig e téren, a kiforrott taktikát és a játékstílust illetően az olasz kapitány továbbra is csak hímel, hámol. Vagy nem mond semmit. Az olaszok fel is teszik a kérdést: lehet, hogy nincs is mit mondania? A kapitány nem ismerné az olasz mondást: jobb meghazudtolni önmagunkat, mint meztelenül a tűzbe menni?
Az itáliai sajtó másik része amiatt berzenkedik, hogy a mérkőzések utáni sajtótájékoztatón nem hangzik el szinte semmi. Nem elég, hogy a tudósítók az 5 órás időkülönbség miatti késői lapzárta idegfeszültségével küzdenek, de még valamirevaló olvasnivalót sem tudnak hazaküldeni. Nem kapnak választ a kérdéseikre. Igaz, ők is tudják, hogy a hallgatás általában a vesztesek fegyvere.
Láttuk a spanyol játékosokat a Chile elleni, a kiesést jelentő vesztes mérkőzés után, hallgattak, mint a sír. A máskor beszédes Xabi Alonso - aki a mezőny legrosszabbja volt - meg sem szólalt. Iniesta a maga cérnahangján nem mondott semmi értékelhetőt. De Ramos is csak rezegtette férfias baritonját, amitől egy amazon elbódulhatott, egy újságíró már kevésbé.
Ugyanez jellemző az olaszokra. Sem a minden hülyeségre kapható Balotelli, sem a cserfes Cassano nem válaszolt nyiltan az újságírói kérdésekre, Pirlo pedig, mint egy meteorológus, csak az időjárásról volt hajlandó értekezni. A csapatkapitány Buffon is rejtélyes maradt: majd az Uruguay elleni meccs után mindent elmond.
De lesz-e még érdeklődő? Kit érdekel egy kieső csapat magyarázkodása? - teszik fel a kérdést az olasz kollégák és a közelmúltról nosztalgiáznak. Bezzeg amikor Gattuso még ott volt a csapatban! Őt kérdezni sem kellett. Olaszul is, angolul is nyomdakész válaszokat adott az interjúkra vadászó kollégáknak. S még arra is ügyelt, hogy mondandójában mindig legyen egy mondat, amiből címet lehet adni.
Ma más idők járnak. Ez az első Twitter-világbajnokság. Már a négy évvel ezelőtti dél-afrikai vb-n is létezett a kommunikációnak ez a formája, de még gyerekcipőben járt. Most viszont boldog-boldogtalan a Twitteren lóg, s megosztja véleményét a világgal. Igaz ez a játékosokra is. A világhálóról többet meg lehet tudni egy-egy mérkőzésről, a csapat berkeiben uralkodó hangulatról, mint a sajtótájékoztatókról. A Selfie-ről már nem is beszélve.
Mindenki magát fényképezi a nézőtéren, s már teszi is fel a hálóra. Olyan ez, mintha a fél világ tükörrel a kezében közlekedne. S nyilván jót tesz az egónak. A hírnévre vágyó hölgyek különös előszeretettel fényképezkednek. Szeretik-e a focit, vagy nem, mindegy is. A selfie révén megmutathatják - olykor megmutogathatják - magukat a fél világnak, hiszen ezekben a hetekben úgyis mindenki a foci vébét nézi. Aki meg nem, az őket.
Soha ennyi csinos hölgy nem ült még a lelátókon. Mert hát a foci nem csak a gólokról szól.