Tápay-Szabó 1914. június 28-án délután egy órakor tudta meg – a Fiume kávéházban az újságos fiútól –, hogy a trónörököst megölték Szarajevóban. Felhívta az MTI-t, majd a miniszterelnökséget, ám mindkét helyen kacsának nevezték a hírt. Ekkor elsietett a szerkesztőségbe, és onnan telefonált Miklós Andornak, Az Est tulajdonos-főszerkesztőjének és Salusinszky Imre főszerkesztő-helyettesnek, akik Gödöllőn, illetve Máriabesnyőn nyaraltak. Menetközben találkozott egy ismerősével, aki autóba ült, egy fél óra alatt beszállított két vagy három gépíró hölgyet s azután kiment egy futballrangadóra, ahol a félidőben a hangszóróval kikiáltatta: „Az Est minden embere, de leggyorsabban a betűszedő és gépmester urak azonnal vonuljanak be, mert világszenzáció történt és különkiadás készül a lapból.”
Öt és hat óra között érkezett Budapestre Miklós Andor és Salusinszky Imre; eleinte egyik sem akarta elhinni a rémhírt, de a nyomdában már szedték az eset előzményeit (hogy miért ment a trónörököspár Szarajevóba stb.), és estefelé már hivatalosan is jelentették a katasztrófát, amelyről a Fiume kávéház pincérei órákkal előbb értesültek, mint Magyarország miniszterelnöke… „Este hat órakor már az utcán volt Az Est különkiadása; jó vastag betűkkel nyomtattuk az egész újságot. Este nyolckor készen volt a második kiadás… Tudósítóink ekkor már természetesen útban voltak Szarajevó felé; egy részüket Pestről, más részüket Abbáziából indítottuk útnak, ahol nyaraltak.” – írta Tápay-Szabó.