Orbán nyegle mondásaitól hemzseg a nyugati sajtó. Az EU-bizottság elnökével kapcsolatos elszigetelődése alkalmat nyújthatna arra, hogy elgondolkodjunk Márai Sándor mondásán, "a magyaroknak az tenné a legnagyobb szívességet, aki elhitetné velük, hogy akkorák, amekkorák".
Félek, nem fogjuk kihasználni a lehetőséget. Inkább arra várunk, hogy mások térítsenek észre bennünket. Most persze ez is megtörtént. Postafordultával. Orbánt nem hívták meg az EU országok konzervatív kormányfőinek két héttel ezelőtti találkozójára Svédországba. Pedig olyan téma szerepelt a napirenden, amely a magyar miniszterelnök szívügye: Jean-Claude Juncker esetleges kinevezéséről volt szó a nagyhatalmú brüsszeli Bizottság élére.
Bár Orbán a múltban többször közölte országgal-világgal, hogy támogatja Cameron angol miniszterelnök Juncker ellenes mozgalmát, a rendezők - akik nyilván nem olvassák a Heti Választ -, nem találták elég fontosnak személyét ahhoz, hogy meghívót küldjenek neki. Így a konzervatív svéd, német, angol, finn, holland kormányfők mini csúcskonferenciája magyar részvétel nélkül zajlott le. Orbán pedig megmaradt akkorának amekkora: kicsinek és jelentéktelennek.
Pedig a napirendi téma fontos az európai közösség jövője, így Magyarország szempontjából is. Az állam és kormányfők - más témák mellett - az Unió két legfontosabb hivatalának, a brüsszeli Bizottság és a Tanács elnökének személyéről, Manuel Barroso és Herman van Rompuy utódjáról döntenek.
Angela Merkel arra figyelmeztetett, hogy "Az EU állam-, és kormányfőinek, az újraválasztott EU Parlament tagjainak a közösség következő öt éves politikájáról, az intézmények vezetőinek személyéről szóló döntéseiket európai szellemben kell meghozniuk."
A sorok között olvasni tudók szerint az üzenet mindenek előtt Cameron brit miniszterelnöknek szólt, aki korábban azzal fenyegetett, országa kilép az unióból, ha Junkert választják bizottsági elnöknek. Ez pedig nem az "európai szellemiséget" szolgálná. A következő napok eseményei aztán megerősítették a feltételezést, hogy Cameron az európai konzervatív pártok között is elszigetelődött.
Mintegy válaszul a konzervatív pártok svédországi "mini csúcskonferenciájára", Francois Hollande francia államelnök múlt szombaton Párizsba hívta az EU nyolc szocialista, szociáldemokrata pártvezető-kormányfőjét. Bejelentették, ők is az európai parlamenti választáson győztes konzervatív pártcsalád jelöltjét, "Monsieur Junckert" támogatják a Bizottság elnöki tisztségére.
Hollande közölte: a baloldali vezetők csomagtervben egyeztek meg. Eszerint a konzervatív Juncker támogatásáért ellenszolgáltatásként egy másik fontos uniós pozíciót kérnek maguknak. Szóba került az Európai Tanács elnöki posztja, amelyet jelenleg a belga Herman Van Rompuy tölt be; illetve a közösség kül,- és biztonságpolitikai főbiztosának pozíciója; vagy az Európai Parlament elnöksége.
A konzervatív pártcsalád részéről Angela Merkel válaszolt: "Ha az Európai Parlament szociáldemokrata frakciója Martin Schulzot jelöli az EP elnöki posztjára, a konzervatív pártcsalád támogatja megválasztását". Ez azt jelenti, hogy elvben megszületett a kompromisszum az EU két fontos tisztségviselője, a brüsszeli Bizottság és az EU Parlament elnöke személyét illetően. Fontos szempont, hogy a két pártcsalád maga mögött tudhatja az EU parlamenti választóinak jelentős többségét. A végső szót persze majd az EU állam- és kormányfői mondják ki.
A Bizottság elnökének jelölése körül azért alakult ki heves vita, mert a parlamenti pártok, és az EU Tanács másképp értelmezte a Lisszaboni Szerződés idevonatkozó paragrafusát. Ez előírja, hogy a brüsszeli Bizottság elnökét a Tanács választja, de a jelölésnél "figyelembe kell neki venni" a parlament javaslatát.
A parlamenti pártok ezt úgy adták tovább a választóiknak, hogy annak a pártcsaládnak jelöltje lesz a bizottsági elnök, amely nyer a választáson. Így akarták a közvetlen érdekeltség érzését kelteni a választókban, s átláthatóvá tenni számukra az EU intézményeinek tevékenységét.
A győztes pártcsalád jelöltjét a parlament egységesen javasolja a Tanácsnak a brüsszeli Bizottság elnöki posztjára. A jelölés körüli vitában elsikkadt a Lisszaboni Szerződés kétértelmű megfogalmazása. Megtörténhetett volna, hogy az állam- és kormányfők nem veszik figyelembe az EP döntését, a megállapodásnak ezt a hiányosságát használta ki Cameron brit miniszterelnök, aki kezdettől fogva ellenezte Juncker személyét.
A brüsszeli Bizottság elnöki posztja és az Európai Parlament elnökségének kérdése tehát megoldottnak látszik. Nyitva maradt viszont a Tanács elnökének megüresedő állása, amelyet jelenleg a belga konzervatív politikus, Herman Van Rompuy tölt be. A múlt szombati párizsi találkozón a baloldali pártok igényt formáltak erre az elsősorban adminisztratív feladatokat ellátó pozícióra is. Döntés e kérdésben is a csúcskonferencia feladata lesz.
A személyi kérdéseken túl gazdasági problémák is várnak a csúcstalálkozó résztvevőire. A szocialisták párizsi találkozóján ismét felmerült - mindenek előtt francia és olasz kezdeményezésre - a megkötött stabilitási paktum végrehajtási utasításának fellazítása, amely akár német koalíciós problémává is fajulhat.
