S. A.;

X_Foci VB 2014;Elefántcsontpart;Yaya Touré;Didier Drogba;Sabri Lamouchi;afrikai nemzeti csapat;

2014-06-26 07:57:00

Távol Afrikától – Elszállt remények

"Az én elefántcsontparti történetem ezen az estén véget ért - mondta a görögöktől elszenvedett, s a világbajnokságtól való búcsút jelentő vereség utáni sajtótájékoztatón Sabri Lamouchi, az afrikai nemzeti csapat szövetségi kapitánya.

- A szerződésem a világbajnoksággal lejár, és nem lesz folytatás, gondolom, nem kell magyarázni, miért. Nem is történhet ez másként, hiszen sem az Afrika-kupán, sem a világbajnokságon nem jártunk sikerrel. Két évig keményen dolgoztunk, mégis szomorú lett a vége. Ennek ellenére nagyon büszke vagyok arra, hogy ezt a nagyszerű nemzetet képviselhettem. Ami a meccset illeti, a végjáték nagyon durva volt, de azért azt nem gondolom, hogy a görögök lopták volna a győzelmüket."

Didier Drogba és Yaya Touré csapatának kiesése kétségkívül a világbajnokság nem várt meglepetései közé tartozik, hiszen az afrikai remények sokkal inkább Elefántcsontpartra, mint mondjuk az eddig ígéretesen szereplő Algériára épültek. A vb-n résztvevő öt afrikai csapat - Nigéria, Ghána, Elefántcsontpart, Kamerun és Algéria - mindegyike arra számított, hogy jobban szerepel majd Brazíliában, mint négy éve "otthon", az afrikai kontinensen rendezett viadalon.

Az afrikai futball fejlődését mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1986 óta nem rendeztek világbajnokságot anélkül, hogy a fekete kontinens valamelyik csapata tovább ne lépett volna csoportjából. Kamerun 1990-ben, Nigéria 1994-ben és '98-ban, Szenegál 2002-ben, Ghána pedig 2006-ban és 2010-ben képviselte Afrikát a világ legjobb 16 csapata között.

Más kérdés, hogy az elit klubba, a kizárólag az európai és dél-amerikai csapatoknak fenntartott elődöntőbe még soha, egyetlen afrikai csapat sem tudott bekerülni (a nyolc közé is csupán Kamerun, még 1990-ben, illetőleg Dél-Afrikában Ghána).

Most Brazíliába ugyanaz az öt afrikai nemzet jutott ki, mint négy éve. Közülük, mint említettük, Elefántcsontpartot tartotta a legerősebbnek a szaksajtó. A kvartettje sem tűnt halálcsoportnak, hiszen Japán, Kolumbia és Görögország ellen nem tűnt lehetetlennek a továbblépés. Amikor 2006-ban kiestek a csoportküzdelmek után, senki nem szólhatott egy szót sem, hiszen Hollandiával, Argentínával és Szerbia-Montenegróval voltak egy kvartettben.

Négy évvel később Brazíliával, Portugáliával és Észak-Koreával kerültek össze, akkor sem tudtak továbblépni. Ám most nagyon fogadkoztak Drogbáék, s végül nagy csalódást okoztak, kiestek. Japánt ugyan még legyőzték (hátrányból fordítva: 2-1), de kikaptak Kolumbiától s kedden Görögországtól is (mindkétszer 2-1-re). Történelmük során először kerülhettek volna 16 közé. De erre még legalább négy évet várniuk kell.

Kamerunban már kevesebben bíztak, különösen a 2010-es dél-afrikai leszereplés után. A csapat hiányzott a két utolsó Afrika-kupáról is, nem utolsó sorban a játékosok közötti konfliktusok miatt. Az sem javított a hangulaton, hogy a Kameruni Labdarúgó Szövetség volt elnöke, Mohammed Iya börtönbe került, s néhány korábbi ász, köztük Roger Milla is szította a feszültséget.

Mégis, úgy tűnt, az a csapat, amelyikben olyan játékosok futballoznak, mint Chedjou, Song, Makoun, Aboubakar vagy Eto'o, képes lesz kiharcolni a továbbjutást még egy olyan csoportból is, ahol Brazília, Horvátország és Mexikó az ellenfél. Nem így történt. Kamerun mindhárom ellenfelétől kikapott, s fizikailag is, meg átvitt értelemben is távol került a Brazíliában a trófeáért küzdő világélvonaltól.

A szomszéd ország, Nigéria ugyancsak gyengélkedik a most zajló tornán. Az első fellépésén rendkívül gyenge színvonalú meccsen gól nélküli döntetlenre futotta csak az erejéből Iránnal, majd Boszniát bírói segédlettel tudta legyőzni (1-0). Argentína ellen kellett (volna) kivívnia a továbbjutást, de dsada

Így máris háromra nőtt a búcsúzó afrikai csapatok száma. Habár ma már nincsenek olyan sztárjaik, mint az elmúlt évtizedekben (lásd még: Jay-Jay Okocha, Amunike, Kanu) Obi Mikel vagy Ambrose neve jól cseng a sportágban. Csak hát a szövetséggel állandó perpatvarban álló játékosok mással vannak elfoglalva, nem a játékkal. A labdarúgás élvonala pedig egyre távolabb kerül Afrikától.

Igaz ez akkor is, ha Ghána kifejezetten jó benyomást tett ránk, azzal együtt, hogy helyzete nem tűnik rózsásnak a G csoportban. A Szuper Sasok nagyot harcoltak a vb-trófea elnyerésére is esélyes németekkel, s csak nagy szerencsével egyenlített ellenük Klose. Az első meccsükön is jobbak voltak az amerikaiaknál, jóllehet kikaptak, s ma az életéért küzdő Portugáliát kellene legyőzniük Essienéknek ahhoz, hogy - eddig egyetlen afrikai csapatként - tovább léphessenek a 16 közé.

Pedig jobb sorsra érdemesek. A vb-kvalifikáció során 6-1-re verték Egyiptomot (idegenben aztán 2-1-re kikaptak), Brazíliára azonban nem tudták átmenteni jó formájukat. A németek elleni teljesítményt kellene megismételniük ahhoz, hogy Cristiano Ronaldo portugáljaival szemben helytállhassanak.

Ki gondolta volna pár héttel ezelőtt, hogy a legesélytelenebb Algéria mentheti meg Afrika becsületét? Az észak-afrikai együttes már Belgium ellen is kitűnően játszott a nyitómeccsén, s csak 2-1-re kapott ki, a második fellépése során viszont lefocizta a pályáról a dél-koreai csapatot és 4-2-re győzött. Ma Fabio Capello csapatával, az oroszokkal kell szembenézniük, s akár a döntetlen is elég lehet a továbbjutáshoz.

Vahid Halilhodzic fiai képesek lehetnek a történelmi sikerre, de össze is roppanhatnak a felelősség súlya alatt. Merthogy már nem csupán saját magukért, hanem Afrikáért játszanak. Bármi lesz is az eredmény, azt konstatálnunk kell, hogy Brazília, az itt megjelenített színvonal távol van Afrikától. Vagy inkább Afrika van távol a futball élvonalától.