Esélylesés félidőben

Túl vagyunk a vb „felezésén”, már ami a csapatok felezését illeti, hiszen a 64 meccs háromnegyedét, 48-at már lejátszották, a legnagyobb izgalmakat azonban a maradék egynegyed tartogatja. És nem mondhatjuk, hogy az esélylesés sokkal könnyebb lenne az egyenes kiesési szakasz előtt, mint akkor, amikor még a teljes, 32 csapatos mezőny várta a pályára lépést.

Az biztos, hogy ennyi „totógyilkos” meccs régen volt világbajnokságokon. Ki gondolta volna például, hogy a címvédő spanyolok ki fognak esni? A „halálcsoportban” benne volt a pakliban, hogy a három volt világbajnok közül – Uruguay, Anglia, Olaszország – egynek búcsúznia kell, de arra nem sokan számítottak, hogy ketten is felhasználják idő előtt retúrjegyüket és Costa Rica lép tovább? Legalább ennyire meglepő, hogy a „német” csoportból Portugália képtelen volt legalább a második helyet megszerezni. Azoknak lett igazuk, akik azt mondták: ha C. Ronaldónak megy, akkor megy a luzitánoknak, ha nem, akkor egy fabatkát sem érnek. És bizonyos szempontból meglepetés az oroszok kiesése is, amit mindenekelőtt kétszer is lepkéző kapusuknak köszönhettek (bár Fabio Capello szövetségi kapitány a bírókat szidta két meg nem adott 11-es miatt…). Kihullott a két délszláv csapat is, ellenben nagy meglepetésre a görögök ott vannak a 16 között, kiejtve a biztos továbbjutónak hitt Elefántcsontpartot.

Amúgy valóban lehet szidni a bírókat, mert meglehetősen alacsony színvonalon vezetnek, nem létező büntetőket adnak meg, valódiakat néznek el, pirosat adnak olyasmiért, ami maximum sárgát ér, és szemet hunynak valóban piros lapos belépőkért. Összességében azonban aligha lehet azt mondani, hogy a játékvezetők döntötték el a csoportkörökben a továbbjutások sorsát, mert többnyire ide is, oda is tévedtek.

Az mindenképpen dicséretes, hogy kevés volt az unalmas, góltalan mérkőzés, sőt a csoportkör vb-rekordot döntött, 136 gól született, hattal több, mint az eddigi csúcstartó 2002-es vb első szakaszában. Ráadásul az eddigi legfőbb gólvágók, T.Müller, Messi, Neymar, (4) Van Persie, Robben, Benzema és a kolumbiai Rodriguez (3) még versenyben vannak. Aligha lehet az idén 5 találattal gólkirályságot nyerni, mint 4 évvel ezelőtt Dél-Afrikában.

Szombaton kezdődnek a nyolcaddöntők, amelyek között kevés az igazi „rangadó”, de azért nem árt csínján bánni a tippeléssel. Mindjárt itt az első meccs szombat délután, a Brazília-Chile összecsapás. Isláék aligha fognak annyi levegőt hagyni Neymarnak, mint az eddigi ellenfelek, és akkor kérdés, hogy ki lesz az aranymezeseknél a zászlóvivő. És egy olyan csapattal szemben, ahol olyanok vezethetik a kontrákat, mint Sanchez, Vargas vagy Vidal, senki nem mehet biztosra.

Szombaton este Kolumbia csap össze Uruguay-jal. Az égszínkékeket nyilván érzékenyen érinti Suárez elveszítése, szomorú, hogy egy ilyen világklasszis nem tud uralkodni magán. Így viszont a nagyon szép focit bemutató Kolumbia tűnik esélyesebbnek, de ki tudja, hogy a jó öreg Forlán nem rázza-e meg magát még egyszer utoljára.

Vasárnap délután Hollandia és Mexikó hívei rághatják a körmüket. Ránézésre a narancsosoknak jobb a csapatuk, de ne feledjük, hogy Mexikót még a brazilok sem tudták megverni és van egy fantasztikus kapusuk Ochoa személyében. Vasárnap este egy abszolút megtippelhetetlen meccs jön, mert a görögöknek már a továbbjutását sem várta senki, és tudjuk, hogy ha ők egyszer vérszemet kapnak…Costa Rica szemet gyönyörködtető játékot nyújtott Uruguay és Olaszország ellen is, a gyorsaságuk, az agresszivitásuk lehet a nyerő.

Hétfőn két elvileg „fix egyes”meccs jön, délután Franciaország játszik Nigéria ellen, este pedig Németország és Algéria küzd meg egymással. Azért egyik „nagy” sem becsülheti le ellenfelét és aligha számíthatnak arra – amint az több helyütt megjelent a sajtóban – hogy az iszlám világban szombaton kezdődő Ramadán böjt legyengíti az ellenfeleket…(minden bizonnyal felmentést kapnak alóla az érintettek).

Kedden ismét kétesélyes meccsek következnek: Argentína ugyan minden meccsét megnyerte, de igazából Messit és Di Mariát kivéve senki sem tündökölt, híveik abban bízhatnak, hogy eddig ennyi teljesítmény is elég volt. Svájc ellen viszont mindenképpen több kell, támadásban és védekezésben egyaránt. Ugyancsak kiszámíthatatlan Belgium és az Egyesült Államok küzdelmének kimenetele. Mertensék eddig minden meccsüket nyögvenyelősen nyerték meg, az amerikaiak egyszer győztek, egyszer ikszeltek, egyszer kikaptak, ennek ellenére erőteljes, stílusos csapat benyomását keltették. Kérdés, hogy ezt tudják-e a belgák ellen eredményre is váltani.