A szőke, visszahúzódó fiatalember, teljes nevén Lewis Brian Hopkins-Jones jómódú, középosztálybeli családból származott. A dél-angliai Cheltenhamben született 1942. február 28-án, a gitár mellett zongorázni és fuvolázni tanult, később a szitárral és más különleges, húros, fúvós és ütős hangszerekkel is megismerkedett. Nyugtalansága azonban már ebben is megmutatkozott: csak addig érdekelte egy hangszer, amíg egy bizonyos szintre nem jutott a játékban, addig éjjel-nappal gyakorolt, de aztán gyorsan egy újabb hangszer után nézett...A Stones-ológusok összeszámolták: összesen 15 különféle instrumentumot szólaltatott meg a Kövek felvételein.
Kezdetben őt is a blues vonzotta, játszott Alexis Korner zenekarában, ott találkozott Mick Jaggerrel és Charlie Watts-szal, a későbbi Kövekkel. Hiába volt azonban zeneileg felkészültebb társainál, Jagger mellett nem lehetett vezéregyéniség. Egy idő után ő jelentette a Rolling Stonesban a különlegességet, a hagyományos rock and rolltól és rhytm and bluestól eltérő hangzásokat. Az ő törekvéseit tükrözte teljes egészében az 1967-ben megjelent His Satanic Majesty's Request című pszichedelikus-elektronikus album, de megőrizték finom hangszereléseit, szólóit olyan híres dalok, mint az Under My Thumb, az Out Of Time, az As Tears Go By, a Lady Jane - ez utóbbiban a középkori dulcimert pengeti - a Paint It Black és főleg a Ruby Tuesday, amely az ő zongora és blockflőte-játékára épül. Gitárosnak sem volt utolsó, főleg a slide gitárban volt erős.
A 60-as évek vége felé azonban Brian egyre inkább magára maradt, a zenekar kábítószerbotránya őt viselte meg a legjobban. Előfordult, hogy hangszerszólóit a többiektől külön, a stúdióban egyedül vette fel. Magánélete is csődöt mondott, éppen zenekartársai, Jagger és Keith Richards szerették el barátnőit, Marianne Faithfullt, majd Anita Pallenberget, egyik gyermekének anyját pedig később Donovan vette feleségül. Az 1968 decemberi balul sikerült tv-felvétel, a Rolling Stones Rock and Roll Circus volt az utolsó szereplése a Stonesszal. Kilépett, helyét Mick Taylor vette át.
Jones új életet akart kezdeni. A keleti zenék izgatták, Marokkóba ment, készített is egy lemezt a helyi Joujouka együttessel. Rocktörténeti kuriózum, hogy az útra elkísérte Jimmy Page és Robert Plant, a Led Zeppelin két tagja, akiknek későbbi munkásságára nagy hatást gyakorolt az arab zene. A Joujouka-lemezt sokan a "világzene" születésének is tekintik. Brian állapota azonban egyre romlott az alkohol és a kábítószer miatt, ezek csak súlyosbították az őt születése óta kínzó asztmáját.
1969. július 3-ra virradón azonban holtan találták London melletti villájának úszómedencéjében egy kerti mulatság után. Halála körülményei máig tisztázatlanok, a legújabb változat szerint összeszólalkozott egy pincérrel, aki belökte a vízbe az erősen drogos muzsikust.
Két nappal később a Stones a Hyde Parkban negyedmillió néző előtt ingyenes koncerten emlékezett meg róla. Mick Jagger Shelley Adonais című költeményéből olvasott fel búcsúzásképpen. A papírdobozokból felszálló ezer fehér lepke azt a Briant szimbolizálta, aki az élettel szemben megmérettetett és könnyűnek találtatott.
1969. július 10-én Cheltenhamben temették el kétévesen meghalt húga, Pamela mellé abban az ezüst és bronz koporsóban, amelyet Bob Dylan küldött a családnak. "Ne ítélj túl keményen" - írták a sírjára.
Brian Jones egyike volt annak a számos rock-csillagnak, akik a misztikusok szerint a „27. év átkának” lettek áldozatai. Ez az „átok” még a Mississippi Delta Blues legnagyobb hatású alakjának, Robert Johnsonnak (1911 - 1938) rejtélyes életéből és halálából táplálkozik. Johnsonról azt tartották, hogy szerződést kötött az ördöggel, hogy ő legyen a legnagyobb blues-muzsikus, de csak 27 évet élt, halálának körülményei máig tisztázatlanok. És Brian Jones után jó néhány rock-sztár éppen ebben a fatális évében halt meg, vagy éppen csak betöltötte, mint Jimi Hendrix, Janis Joplin, Alan Wilson, a Canned Heat együttes alapítója, vagy később Kurt Cobain és Amy Winehouse…
