Ez derül ki abból a dokumentumból, amelyet a Christie’s New Yorkban árverésre bocsátott, a költő híres verseinek a „Romlás virágai” kötetének első kiadásával egyetemben.
Baudelaire nyilvánosan hízelgett a „Nyomorultak” szerzőjének a Le Boulevard-ban 1862-ben publikált, a regényről írt dicsérő értékelésében, de „a háta mögött” szembefordult vele. A most elárverezett levélben, amelyet 1860-ban irt egy ismeretlen címzettnek, a költő panaszkodik Hugo-ra: „ Nem hagyja abba hülye leveleinek küldözgetését” –írja és hozzáteszi: ihletet érez arra, hogy írjon egy esszét annak bemutatására, hogy egy „fatális törvényszerűség miatt egy zseni mindig idióta” Egy másik, az anyjához írott levélben Baudelaire úgy festi le Hugot, mint „tisztátalant” és „tehetségtelent”.
Amikor 1857-ben Baudelaire publikálta a „ A romlás virágai” első kiadását, a kor cenzúrájába ütközött: egy bíró parancsára a kötet hat versét törölnie kellett. Victor Hugo szolidáris volt vele és 1857 augusztusában ezt írta: „A te virágjaid ragyognak, mint a csillagok” Majd 1859-ben „ A kirekesztés egy új osztálya provokál bennünket” Viszonzásul a dicséretért, Baudelaire három költeményét neki ajánlotta, de nem volt őszinte.
Victor Hugo nagy népszerűségnek örvendett, mint regényíró, költő és drámaíró, és ez váltotta ki más írók irigységét. Konkrétan, Baudelaire „agresszív irigységet”érzett Hugóval szemben, mint azt Rosemary Lloyd, a francia irodalom szakértője állítja a The Guardianban.
A „Romlás virágai” első kiadásának aukciójára került példány, amelyet 1857-ben adtak ki, és amely 293.000 dollárért kelt el, tartalmazza az annak idején cenzúrázott fejezeteket, és egy levelet, amely diszkreditálja Hugót, valamint kiadójához és barátjához Auguste Poulet-Malassis-hoz intézett néhány egyéb írást.
