Majdnem három évig bírtuk. Majdnem három éve küzdünk azért, hogy ne kelljen árat emelnünk, hogy ne sújtsuk még mi is mindazokat, akik ma hajlandóak Népszavát olvasni. Szívesen írnánk ide: mindannyian az Orbán kormány árvái vagyunk, de ez nem lenne igaz. Mert az Orbán kormány egyáltalán nem hagyott el bennünket, sőt naponta gondoskodik rólunk. Legalább is arról, hogy legyen miről írni, hogy újabb és újabb ámulatba essünk: mi mindenre képes azért, hogy könnyítse a saját, és nehezítse a mi életünket. Nem sokkal a választások után - a 2010-es választásokról van szó - leállított minden állami hirdetést, ami a Népszavához érkezett, vagy érkezhetett volna, s közben arra is volt figyelme, hogy megfélemlítse a piacot: bajba kerül az, aki a markáns baloldali lapot választja reklámja elhelyezésére.
A kieső bevételek próbáltuk kompenzálni; a munkatársak fizetésének csökkentésével, sajnos leépítésekkel is; mindezt annak érdekében, hogy ne kelljen árat emelnünk. Hogy legalább ezzel a gesztussal honoráljuk kitartásukat, azt a példamutatást, amellyel dacolnak a jelenlegi kormány összes, baloldaliakat hátrányos helyzetbe hozó intézkedésével.
Eddig bírtuk.
Most muszáj kérni az Önök újabb segítségét; nem pusztán azt, hogy maradjanak továbbra is mellettünk, hanem azt is: vállalják a megnövekedett terheket. Amióta lapunk bejelentette: felveszi a kesztyűt a Fidesz-kormánnyal szemben és megvívja a maga harcát az életben maradásért, megejtő odaadással jelentkeznek az újabb és újabb, valamint régi előfizetőink; így akarnak biztosítani bennünket arról, hogy szükségük van a Népszavára és arról, hogy hajlandóak együttes erővel harcolni a halálunkat kívánókkal szemben. Mert bár az elején árvaságról szóltunk, valójában így derül ki: egy család vagyunk, egy nagy család. Akikre tesznek ugyan, onnan föntről (inkább alantról…), de Önök tesznek értünk, hogy mi tehessünk Önökért.
Köszönjük, hogy ebben az egyáltalán nem könnyű, Orbán kreálta világban is velünk maradnak.
