BKV-per: pontosítani kell a vádiratot

Publikálás dátuma
2014.07.02. 07:11
Hagyó Miklós és az eljárás ismét Kecskeméten FOTÓ: MTI/ÚJVÁRI SÁNDOR
A már eddig is többször módosított vádirat pontosítására, véglegesítésére szólította fel az ügyészséget a Kecskeméti Törvényszék a BKV-perként ismert Hagyó Miklós elleni büntetőeljárásban, amelyet tegnap kezdett újratárgyalni a büntetőtanács.

A per formailag teljesen elölről kezdődött, mintha a 2012. június 13-i első tárgyalás óta megtartott csaknem ötven tárgyalási nap és a legalább ennyi tanú meghallgatása meg sem történt volna. Viszont változatlan helyszínen és - szintén változatlanul - az ügyet eddig is tárgyaló tanácsvezető bíró, Hadnagy Ibolya előtt zajlik a tárgyalás. Mindennek előzménye a büntetőpernek a helyileg illetékes Fővárosi Törvényszékről vidékre helyezése volt 2012 elején, ám ezt az Alkotmánybíróság (Ab) tavalyi döntése felülírta, hiszen megsemmisítették az ügyáthelyezés intézményét.

Vagyis azt a jogszabályt, amely alapján a 2012 január elsején az Országos Bírósági Hivatal (OBH) élén hivatalba lépett Handó Tünde - Szájer József fideszes EP-képviselő felesége - első intézkedései közt a budapesti bírák leterheltségére hivatkozva az ügyet Kecskemétre helyezte át. Az Ab döntése alapján a vidéki bíróságok nyolc eljárást - köztük a Hagyó- és a Sukoró-pert is - "visszadobták" a Fővárosi Törvényszéknek, amely azonban szintén nem tartotta magát illetékesnek, így a végső szót a Kúria mondta ki: visszahelyezte az ügyeket a vidéki törvényszékekre. Ám közben hónapok teltek el, az idő múlásának pedig nagy jelentősége van. Mivel a Hagyó-per kiemelt jelentőségű ügy, két tárgyalás között nem telhet el több mint három hónap, különben az eljárást elölről kell kezdeni. Márpedig itt öt hónap is eltelt.

Az újrakezdett eljárásban a vádlottakat, illetve a tanúkat nem hallgatják meg újra, a vallomásaikat csupán felolvassa a tanácselnök. Erre 2-3 tárgyalási napot szán a bíróság, így a nyári ítélkezési szünet után, szeptemberben befejeződhet az iratismertetés, és érdemben folytatódhat a tárgyalás. Tegnap ismertették a már elhangzott vallomások legfontosabb elemeit, köztük Hagyó 2012 őszi vallomását, amikor is a volt MSZP-s főpolgármester-helyettes kijelentette: nem követett el bűncselekményt.

Korábban Hagyó ügyvédje, Kádár András lapunknak elmondta: tudomásul veszik a Kúria ügyet visszahelyező döntését, de a lépés törvényességét nem ismerik el. Kádár szerint emiatt a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulhatnak. Eközben a perben a vád nem áll jól. Az állítólag szükségtelen BKV-s szerződések közül egyre több kerül ki a vádiratból, amivel csökken az elkövetési érték is. A perben sok szereplő visszavonta a Hagyóra nézve terhelő vallomását, így kipukkadt az elhíresült Nokia-dobozos pénzátadás vádja is.

Szerző

Hazug az 1992-es NBH-jelentés?

Megmagyarázhatatlan vagy hazugságok során alapul az a jelentés, amelyet a nemzetbiztonsági bizottság a napokban hozott nyilvánosságra - vélik szakértők. Mint arról beszámoltunk, az 1992-es "Göncz-kifütyülés" körülményeiről szóló, akkori titkosszolgálati jelentések szerint robbantásra is készültek a tüntetők, ám ezt a hivatal időben "leleplezte". 

Az egykori Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) jelentése szerint az 1992. október 23-i zavargásokon megjelent fővárosi és vidéki, elsősorban szkinhed fiatalok tevékenységét két szervezet koordinálta. Kiderült, a rendőröknek sikerült lefoglalniuk fasiszta röplapokat, gyakorló kézigránátokat és nagy mennyiségű robbanóanyagot is, amellyel a Szabadság téri szovjet emlékművet akarták felrobbantani.

Nemzetbiztonsági forrásaink szerint a jelentésben leírtak konkrétan utalnak a terrorcselekmény előkészülete megalapozott gyanújára. Ennek nyomán a titkosszolgálatnak, illetve a rendőrségnek is haladéktalan cselekvési kötelezettsége van. Az akkor tervezett merényletek előkészületeivel kapcsolatban azonban nincs nyoma büntetőeljárásnak.

Márpedig a nyomozásról, a vádemelésről, illetve az esetleges ítéletről a nyilvánosságot tájékoztatni kellett volna - akár a részletek ismertetése nélkül is. A mostani jelentés azonban azt tanúsítja, hogy vagy nem indult eljárás a terroristagyanús személyek ellen vagy a hatóságok nem teljesítették megfelelően tájékoztatási kötelezettségüket.

Sőt, amennyiben a jelentésben foglaltak igazak, akár szándékos bűnpártolás is történhetett. Magyar György ügyvéd ezzel kapcsolatban úgy véli, az ügyészségnek kell kiállnia a közvélemény elé, és beszámolni, mi is történt igazságszolgáltatási ügyekben akkor az országban.

A napokban egyébként a jobbikos Sneider Tamás elismerte, hogy részt vett 1992. október 23-án a Kossuth téren Göncz Árpád köztársasági elnök kifütyülésében. Az egykori szkinhed-vezér - akit egy roma férfi csoportosan elkövetett megveréséért felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek - a Hír TV-nek azt mondta, a történtek idején a Nemzeti Ifjak Egyesülete képviseletében utaztak vonattal Budapestre, mert ekkor - október 23-án - alakult a Független Kisgazdapárt ifjúsági szervezete.

"Tehát gyakorlatilag magamra ismerhetek, csak nyilvánvalóan ezt a szkinhed jelzőt nem tudom elfogadni" - fogalmazott a képviselő. Sneider azt állította, nem azért utaztak a fővárosba, hogy megzavarják az eseményeket, hanem az ifjúsági szervezet megalakítása miatt.

A Népszava megkeresésére Fazekas Géza, a Legfőbb Ügyészség szóvivője azt a tájékoztatást adta, hogy nyilvántartásukban nem található az 1992. október hó 23-i eseményekkel összefüggésben robbanóanyaggal visszaélés miatt esetlegesen indult büntetőeljárásra vonatkozó adat.

Az ügyészi szervezet iratkezelési szabályzata alapján, a robbanóanyaggal visszaélés bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás iratai a keletkezési évtől számított 15 év elteltével selejtezendőek, így ha indult is büntetőeljárás, annak ügyészségi iratai selejtezésre kerültek.

A tájékoztatásból az a következtetés vonható le, hogy terrorcselekmény előkészülete miatt sem indult eljárás, hiszen annak elévülési határideje még nem járhatott volna le.

Szerző
Frissítve: 2014.07.02. 13:14

Nyomkövetőt kapnak a járulékok

Publikálás dátuma
2014.07.02. 07:03
Nyugdíjaskosár – mivel januárban 2,4 százalékkal emelkedtek a nyugdíjak, infl áció pedig nincs, ősszel elmarad a kiegészítés FOT
Nem most, és nem így van szükség a nyugdíjjárulék-befizetések összesítésére. Barát Gábor, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság volt vezetője nem érti, hogy a nyugdíj alapjául szolgáló keresetek mellett beérkező nyugdíjjárulék "gyűjtésével" mi a cél, hiszen az időskori ellátást nem a befizetett járulék alapján, hanem a munkával eltöltött évek, és az 1988-tól a szolgálati idő végéig elért jövedelem, illetve annak átszámítása (valorizálás) szerint határozzák meg. A napokban jelentették be: a nyáron bevezetik a járulékbefizetések nyomonkövethetőségi rendszerét. Először az 1955-59 között születettekkel kapcsolatos eljárás zajlik le, majd fokozatosan kiterjesztik a teljes biztosítotti körre. 

Szükség van a nyugdíbiztosítási egyéni adatok hitelességének erősítésére, a digitalizált adatbázis aktualizálására, az ügyfélnél esetleg meglevő adatok értékelésére, de a nemrég törvénybe iktatott, bejelentett módszer nehézkes, lassú, az ügy helyett az ügyfelet mozgatja, előnyei pedig kétségesek. Egyebek mellett így fogalmazott Barát Gábort, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) volt vezetője lapunknak azt követően, hogy a főigazgatóság mostani igazgatója, Mészáros József bejelentette, még a nyáron bevezetik a járulékbefizetések nyomonkövethetőségi rendszerét. Először az 1955-59 között születettekkel kapcsolatos eljárás zajlik le, és aztán fokozatosan kiterjesztik a teljes biztosítotti körre. Mészáros József szerint ez azért hasznos, mert így az érintettek nem a nyugdíj igénylésekor fognak szembesülni azzal, hogy milyen befizetésük volt a nyugdíjbiztosítás számára, hanem már a tényleges teljesítéskor.

Barát Gábor szerint viszont nagy a késedelem. Ugyanis, év végéig kellene végezni az említett korosztályokkal, és januártól jönnének az újabb korosztályok. Félő, hogy erre nincsenek felkészülve az ügyintézők, és az informatikai programok sem alkalmasak az ilyen gyors munkára. Barát nem érti, hogy a nyugdíj alapjául szolgáló keresetek mellett beérkező nyugdíjjárulék "gyűjtésével" mi a cél, mire használnák azokat. Azt pedig szakmai nonszensznek nevezte, hogy az egyéni számlán az ügyfél látja a biztosítási teljesítményét, illetve ki tudja számolni majdani nyugdíjának összegét. Ha nyilván is tartják a munkáltató által bevallott - tehát nem a befizetett - nyugdíjjárulékot, akkor is felmerül a kérdés, hogy mi lenne a szerepe ennek a nyugdíj összegében. Ez az információ ugyanis nem mond semmit, hiszen az időskori ellátást nem a befizetett járulék alapján, hanem a munkával eltöltött évek, és az 1988-tól a szolgálati idő végéig elért jövedelem, illetve annak átszámítása (valorizálás) szerint határozzák meg.

Korábban az úgynevezett NYENYI (nyugdíjbiztosítási egyéni nyilvántartó lap) segítette a nyugdíjmeghatározást. Ez az előző évi biztosítási adatokat tartalmazó, konszolidált adatszolgáltatási kötelezettséget jelentette, amelyet közvetlenül a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervekhez nyújtottak be a foglalkoztatók. A NYENYI-t a hatályos törvény szerint 2010-ről már nem kell kiállítani, vagyis utoljára a 2009. évről kellett ebben a formában adatokat szolgáltatni. A káosz azóta tart.

A mai rendszerben, de más hasonló rendszerben sem kell, nem is lehet ellenőrizni, hogy az egyes dolgozók után ténylegesen mennyi járulékot fizetett be a munkaadó. Ez alól az egyéni- illetve a társas vállalkozók a kivételek. Barát Gábor kifejtette azt is, tudni kellene különbséget tenni a bevallott és a ténylegesen befizetett járulék között. Szerinte nagy hiba volt megszüntetni a szolgálati idő elismerési kérelmet, amelyet az ügyfél adhatott be, amivel tisztázható volt minden és határozattal zárták le. Ezt a feladatot nem tudja pótolni a szakaszos személyes egyeztetés. Egy ilyen nagyságrendű projektet alaposabban kell előkészíteni - tette hozzá.

Mészáros József eredményként számolt be arról is, hogy a munkáltatók 2012 óta teljesített befizetéseit honlapjukon - az ügyfélkapun keresztül - a biztosítottak már most is ellenőrizhetik. Az ONYF portálon egyébként a "Társadalombiztosítási egyéni számla megtekintő" menüpont alatt a szolgáltatásra kattintva lehet elindítani a lekérdezés folyamatát. A rendszer első alkalommal kéri a TAJ számot, "majd a személyes adatok alatt megjelennek a társadalombiztosítási egyéni számla NAV által nyilvántartott, havi bevallott nyugdíjjárulékára vonatkozó adatai".
Barát Gábor szerint nem az a gond, hogy a nyugdíj adatbázist "tisztítják", illetve hitelességét, teljeskörűségét növelik, mert erre szükség van. Tényleg nem célszerű ezt a nyugdíj tényleges igénylésének idejére hagyni. De amit a jelenlegi szabályok írnak elő, az szerinte átgondolatlan, úgy tűnik, nincs előkészítve.

Az egyéni nyugdíjszámla kérdése 2001-ben vetődött fel először, akkor kormánydöntés is született a névleges egyéni számla alkalmazásáról. Az első Fidesz-kabinet bevezette volna a Svédországban alkalmazott nyugdíjrendszert, először a pályakezdőkön, 2006-07-ben pedig már teljes körben alkalmazták volna. A módosítást csupán a 2002-es kormányváltás sodorta el. A téma akkor került ismét elő, amikor a 2010-es kormányváltás előtt Varga Mihály fideszes politikus a svéd modell bevezetéséről beszélt. Az egyéni számlán ekkor még mást értettek, mint most, a magánpénztári számlákhoz hasonlót vezettek volna be. Az arra érkező járulékokat jóváírták volna, hogy később, az ott felhalmozott vagyonból fizessenek nyugdíjat. Hamar kiderült, hogy ez kivitelezhetetlen, hiszen nem volt válasz arra, hogy miből fizetnék a jelenlegi nyugdíjasok ellátását, és a hazai foglalkoztatási helyzet sem tette ezt lehetővé. Később, amikor Orbán Viktor miniszterelnök megzsarolta a kasszatagokat és a kormány államosította a magánpénztári megtakarításokat, az ígérték, mindenki pénze jó helyen lesz, garantálják az egyéni számlavezetést. Még ekkor is - 2010-11-ben - arról beszéltek, hogy azon a korábban felhalmozott vagyont is jóváírják, így mindenki okkal gondolta, hogy a pénze nem veszik el. Ez az az ígéret, amiből 2010 óta nem tud kimászni a kabinet, és valamit mindenképpen tenniük kellett. Ebből lett ez a sajátos egyéni számla, ami valójában csak egy információs adatbázis, a személyazonosító adatokat, a TAJ számot és a 2012. december 31-ét követő időszakra bevallott nyugdíjjárulékot vezették rá. Most ezt "fejlesztik" tovább.

Az államosított magánpénztári megtakarításokkal kapcsolatban Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter tegnap benyújtotta pénzügyi beszámolóját a parlamentnek a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról. Ebbe az alapba került az a durván 3000 milliárd forintnyi vagyon, amelyet a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer felszámolásakor, a pénztártagok államhoz való átterelésével 2011 tavaszán bekebelezett az állam. Az alap vagyona 2013 év végén mindössze 176,7 millió forint volt, vagyis szinte teljes egészében elfogyott.

Novemberben ismét nem lesz kiegészítő ellátás

Nemcsak a majdani, hanem a jelenlegi nyugdíjasok is érezhetik a káoszt. Korábban novemberben rendszeresen számíthattak nyugdíjkiegészítésre, ez tavaly, és az idén is elmarad. A mesterségesen lenyomott infláció miatt nem kaptak pluszpénzt az idősek, ami bármikor, akár januárban, az éves emeléssel is előfordulhat.

Tavaly, 2013-ra vonatkozóan a szaktárca azt írta lapunknak, a januári emelés mértéke 5,2 százalék volt, és ez lényegesen magasabb a tényleges inflációnál, azaz "értékmegőrzésen felüli emelésben részesültek a nyugdíjasok". A törvény szerint "akkor kell novemberben kiegészítő emelést nyújtani a nyugdíjasoknak, ha a tárgyévre tervezett infláció mértékénél a tárgyév első nyolc hónapjának adatai alapján, a nyugdíjas fogyasztói kosárra tekintettel számított, az év végéig várható infláció mértéke legalább egy százalékponttal magasabb. Eszerint a nyugdíjas fogyasztói árindex 1,1 százalék volt". Pedig 2013-ban is kizárólag a rezsicsökkentésnek volt köszönhető ez az eredmény, mert az élelmiszerek és a gyógyszerek ára, vagyis azok a termékek, amelyekre az idősek a legtöbbet költenek, infláció fölötti mértékben emelkedtek.
Nem lesz ez másképp az idén sem. Januárban 2,4 százalékkal emelkedtek az ellátások. A jegybank viszont a márciusi előrejelzéséhez képest mérsékelte a 2014-es és 2015-ös inflációs várakozását is: idénre 0,7 százalék helyett 0, jövőre pedig 3 százalékos helyett 2,5 százalékos inflációt vár. Ez alapján az idősek januárban ismét "jól jártak", vagyis nem jár az őszi nyugdíjkorrekció.

Eközben az RTL Klub arról számolt be, hogy nincs pénze a nyaralásra a magyar nyugdíjasnak, mert a nyugdíjból csak gyógyszerre és rezsire futja. Könyv helyett műsorújságot olvasnak, nyaralás helyett tévét néznek. Az EU-ban az idősek 43,6 százaléka, itthon a 79,4 százalékuk nem jut el nyaralni, de aki eljut, az is kevesebbet költhet, mint az átlag. Egy francia vagy egy német nyugdíjas hétszer, de még egy szlovák nyugdíjas is kétszer annyit költhet nyaralásra, mint egy magyar. Az uniós átlaghoz képest háromszor annyi 65 év feletti egyedülálló van, aki nem engedhet meg magának egy húsételt legalább kétnaponta. Sőt, 70 százalék nem engedhet meg egy váratlan kiadást, ez az arány az unióban ez 40 százalék.

                               A megtakarítás fontosabb, mint a fogyasztás

A magyarok pesszimizmusa közismert. Nem kivétel ez alól az sem, hogy milyen arányban számítanak honfitársaink arra, hogy "kényelmes nyugdíjuk" lesz. Ám 100 emberből mindössze 11-en nyilatkoztak így. De elkeseredésre semmi okunk, mert az Aegon Biztosító legfrissebb felmérése szerint, mint azt Zatykó Péter elnök-vezérigazgatótól megtudtuk, Franciaországban még ennél is rosszabb az arány. A világstatisztikát azonban alaposan javítja, hogy a megkérdezett kínaiak több mint fele arra számít, hogy megfelelő életszínvonalon élhet majd idős korában is.

A világ országaiban a lakosság tudatosan készül nyugdíjas éveire. Ennek tanúbizonysága, hogy írásos pénzügyi tervet is készítenek arra, hogy milyen mértékű nyugdíjcélú pénzügyi megtakarításra - öngondoskodásra - van szükségük, hogy ne szoruljanak majd gyermekeikre, illetve az állam szociális gondoskodására. Magyarországon az ilyen pénzügyi írásos terv szinte ismeretlen, az Aegon által megkérdezetteknek mindössze 5 százaléka mondta azt, hogy készített ilyet. A jövőjüket leginkább a brazilok tervezik meg, írásos tervet azonban itt is a megkérdezetteknek alig több, mint 20 százaléka készít. (Egy másik felmérés szerint szinte nincs különbség a jövőről való gondoskodás tekintetében abból a szempontból, hogy a megkérdezettnek milyen a vagyoni-jövedelmi helyzete.) Az okok nyilvánvalóak: a hosszú távú megtakarítások és a nyugdíjrendszer stabilitásával kapcsolatos erős fenntartások. Az öngondoskodás filozófiája: a megtakarítás fontosabb, mint a fogyasztás. A kínaiaknál ez azért is vált az életmód részévé, mert a világ legnépesebb országában az állami nyugdíj szinte ismeretlen, az idős korúak a megtakarításaikból tartják el magukat.

Talán meglepő, de a hazai munkavállalóknak csak 38 százaléka választaná az azonnali nyugdíjat, ha elérte a szükséges korhatárt, 43 százalékuk szívesen dolgozna tovább (A tényleges gyakorlat azonban ellentmond az előzetes elképzeléseknek). A nyugdíj melletti munkának - mint az közismert - határt szab az egészségi állapot, illetve a munkaerőpiac. Jelenleg a munkáltatóknak csupán 23 százaléka teszi lehetővé, hogy az alkalmazottak a nyugdíjkorhatár elérését követően részmunkaidőben folytassák a munkát, és csak 12 százalékuk biztosít átképzést. Az alkalmazottak 52 százaléka szerint a munkaadójuk nem ad elég információt vagy támogatást, ami segítene a munkavállalóknak átlépni a nyugdíjas évekbe.

Az Aegon megalkotott egy úgynevezett nyugdíj felkészültségi indexet, amely a nyugdíjra való felkészülés mértékét határozza meg. A tavalyi évhez viszonyítva itt némi javulás észlelhető, örömre azonban semmi ok nincs, ugyanis a maximális 10-ből 6 alatti volt az elért pontszám: a 2012-es érték 5,2, a 2013-as 4,9, az idei pedig 4,9 százalékos volt. A szakemberek ebből azt a következtetést vonták le, hogy a felkészültség általános szintje még mindig alacsony, az emberek nem készülnek tudatosan arra, hogy egyszer nyugdíjba kell menniük. A városi népesség 7 pontja viszont már közel jár a jónak mondható 8 ponthoz.

Szerző