A főpolgármester emlékeztetett rá: Grosics Gyula - akit szülei eredetileg papi pályára szántak - megélte a 20. század második felének nagy társadalmi változásait, ellentmondásait és tragédiáit, hiszen meghurcolta őt a kommunista diktatúra. "Nemcsak világhírű labdarúgó, hanem kiváló magyar hazafi is volt, aki mindvégig hű maradt Istenhez és emberhez" - mondta.
Őszinte, szókimondó, de olyan emberként jellemezte Tarlós István Grosics Gyulát, akit sohasem ártó szándék vezérelt, akitől távol állt a képmutatás. Keresztény, polgári meggyőződésű volt, a szó legszorosabb értelmében - tette hozzá. Semmilyen földi tekintély előtt nem hajolt meg, még a Rákosi-diktatúra előtt sem, ugyanakkor mindenkinek megadta a neki járó tiszteletet - fogalmazott Tarlós István. A főpolgármester szavai szerint Grosics Gyula "kiváló magyar hazafi és nagybetűs Ember volt, akit középszerűek és senkiháziak próbáltak kisebbíteni életében és talán halálában is." Hozzátette: emberségével, életvitelével sokaknak mutatott példát a Fekete Párducnak is nevezett kapus. Grosics Gyulának egy ország népe hálás, és az egész világ csodálja - mondta búcsúbeszédében Tarlós István.
A főpolgármester részvétét fejezte ki Grosics Gyula családjának, majd elmondta, hogy a legendás labdarúgó Budapest díszpolgára, ezért a főváros is saját halottjának tekinti őt.
Grosics Gyula, a Nemzet Sportolója Dorogon kezdte pályafutását, majd a MATEOSZ, a Bp. Honvéd és a Tatabánya csapatában szerepelt. A magyar válogatott kapuját 86 alkalommal őrizte, 1954-ben világbajnoki ezüstérmet nyert, 1952-ben Helsinkiben pedig olimpiai bajnoki címet szerzett. Ő védte a válogatott kapuját az angolok elleni legendás 6-3-as londoni győzelem alkalmával.
