A burka mögött

A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága kedden kimondta: nem ellentétes az emberi joggal az a 2011-es francia törvény, amelynek alapján megbüntetik azokat a muzulmán nőket, akik arcukat/testüket elfedő nikábot/burkát viselnek nyilvános helyen.

A keresetet benyújtó 24 éves francia állampolgár muzulmán ügyvédnő azt mondja, vallása szabad gyakorlását akadályozza a törvény. A francia kormány pedig (tartva a muzulmán közösség haragjától) azt: a törvény nem vallásellenes, hiszen nyilvános helyen (közbiztonsági okokból is) tiltott az arc eltakarása. Lásd: bukósisak. Utóbbi emlegetése kissé komikus ugyan, de a bíróság méltányolta, hogy a törvény "nem kimondottan az öltözékek vallási konnotációján (másodlagos jelentésén) alapul". A törvényt támogatók legfőbb érve is itt gyökerezik: a burka viselése nem vallási kérdés. Ellenben: valamennyi társadalmi viszonyunk minőségét az határozza meg, milyen a nemek közötti társadalmi viszony, a nők egyenlősége pedig a demokrácia minőségének legfontosabb és legérzékenyebb mutatója. Márpedig a burka a nők totális alávetettségének a szimbóluma.

E pro és kontra érvelés mutatja, mennyire nem tart sehol Európa abban, amit a bíróság kimond: "(a társadalmi) együttélés feltételeinek megőrzése legitim cél". Arról nem szól, hogy "valamennyi társadalmi viszonyunk" szűk európai viszony, hogy az "alávetettség szimbóluma" nyugati szimbólum. Hogy az egyenlőség nyugati absztrakcióján túl fogalmunk sincs, milyennek gondoljuk azt a globalizált társadalmat, amelyben együtt kell élnie két (vagy több) eltérő gyökerű kultúrából táplálkozó közösségnek. Anélkül, hogy felvilágosult nagyképűségünkben saját értékrendünket rákényszerítenénk a nagyon is kölcsönös materiális előnyök és történelmi lelkiismereti okok miatt befogadottakra.