Szeretem Miskolcot. Szeretem, mert van karaktere, mert izgalmasan egyesíti a polgári és a szocialista hagyományokat, mert érdekes és őszinte város. Szeretem sokarcúságát, az avasi temetőt, a vasgyári telepet, az egyetemi negyedet és a város fölé magasodó hegyeket. Szeretem a miskolci villamost is. Az Európai Parlament tagjaként működtettem egy képviselői irodát a városban, tartottam fogadóórákat, fórumokat, részt vettem sok vitán és rendezvényen. Egy alkalommal - a helyi szocialista politikusok társaságában - találkoztam Pásztor Albert akkori rendőrkapitánnyal is. De nem veszem magamnak a bátorságot, hogy megmondjam, kit jelöljenek és válasszanak meg polgármesternek a miskolciak. Mivel nem élek ott, és csak odalátogató emberként ismerem úgy-ahogy a várost, ezt a döntést meghagyom a miskolciaknak.
Ez a cikk kizárólag azért született meg, mert mások láthatóan nem így gondolkodnak. Úgy képzelik, hogy a demokráciáról és az önkormányzatiságról szóló szép szavak ellenére mégis nekik, budapesti pártközpontokból és a vélt szellemi fölény magasságból kell megítélniük, mit szabad és mit nem szabad a miskolciaknak. Én ezt nem így gondolom. Ha Miskolc város teljes baloldali közössége - beleértve egykor a SZDSZ és ma az Együtt miskolci szervezetét - becsületes embernek tartja Pásztor Albertet, akkor ezt tudomásul veszem. Pásztor úr mérnöki és jogászi diplomát szerzett, több mint harminc évig dolgozott a városban, s amennyire tudom, munkájával elégedettek voltak a miskolciak. Rendőrkapitányként nem politizált, de azt magam is tapasztaltam, hogy baráti viszonyban volt a helyi szocialistákkal. S amikor a Fidesz kormányra került, hamarosan önként leköszönt a posztjáról, és a civil életben dolgozott tovább. Ez egy tiszteletreméltó emberi életpálya, melyet a miskolciak körében kivívott népszerűség és több évtizedes ismertség hitelesít.
Van ezzel szemben egy öt évvel ezelőtti sajtótájékoztató végén elhangzott mondat, amely kétségkívül helytelenül általánosít és bélyegzi meg a helyi cigányokat. E mondatot annak idején minden demokratikus erő elítélte, részint, mert a bűnelkövetők etnikai származását nem helyes dolog hangsúlyozni, részint, mert nyilván nem is igaz, hogy Miskolcon csak és kizárólag a cigányok követnek el - a bankrablásokat leszámítva - minden egyes bűncselekményt. Egy sajtótájékoztató végén odavetett mondatot a pillanatnyi szituációnak megfelelően ítélhetünk rossz poénnak, vagy indulati kirohanásnak. De semmiképp sem lehet arra ok, hogy egy hosszú életpályát és egy város megbecsültségét a kukába dobjuk. Különösen úgy, hogy a Pásztor Albertet rasszistának nevező, s az őt polgármesternek jelölő demokratikus erőket a "Jobbikot jobbról előzőknek" tituláló pesti megmondó emberek nem voltak ott a sajtótájékoztatón, nyilván nem is ismerik Pásztor urat, s eddig sem Miskolcért, sem a cigányokért nem tettek valami sokat.
Ez a fölényes, kioktató stílus az, amire már ráment egy jobb sorsra érdemes párt, s ha nem vigyázunk mindannyian, rámehet nemcsak ez az egy polgármester-választás is. Arra ugyanis senkinek sincs bizonyítéka, sőt, ilyen vád soha nem is hangzott el, hogy Pásztor Albert három évtizedes rendőri pályáján rasszista módon járt volna el, vagy bármilyen törvénysértést követett el. Egy embert és egy egész város demokratikus közösségét egy mondat miatt utálkozva rasszistának nevezni az én szememben sokkal súlyosabb hiba, mint kimondani azt a mondatot. És hát ne feledjük, hogy az egyik legkiválóbb volt ombudsmanunk egy hajdani tanulmányában maga is használta a "cigánybűnözés" kategóriáját. A demokratikus pártok ennek ellenére bizalmat szavaztak neki, s jól tették, mert hivatalában és azóta ezernyi jelét adta antirasszista meggyőződésének.
Nagyon fontos lenne őszintén beszélni arról, miért növekedett többszörösére a bűnözés a rendszerváltozás óta Magyarországon, s ezen belül miért nőtt meg a cigány származásúak által elkövetett bűncselekmények száma is. Aligha járunk messze az igazságtól, ha fő oknak a vadprivatizációt, másfél millió munkahely elvesztését, a munkásszállások megszűnését, a szövetkezetek szétverését tekintjük. Mindez különösen keményen sújtotta Észak-Magyarországot, benne Miskolcot, amely valaha joggal nevezte magát az ország második városának. A miskolci demokratikus erők egy gyakorló pártpolitikus helyett nyilván azért jelölnek most egy helyben népszerű civilt, mert esélyt akarnak kapni a jobboldali gőzhenger megállítására és egy igazságosabb várospolitikára. Ha erre Pásztor Alberttel nagyobb esélyük van, mint mással, akkor jól döntöttek a jelöléssel.
Igen tanulságos volt megfigyelni a Fidesz, a Jobbik és a jobboldali média reakcióját. Amikor a jelölés híre nyilvánosságra került, felszisszentek, mert érezték, hogy a baloldal most olyat húzott, ami komolyan rontja az esélyeiket. Amikor aztán Budapestről felhangzottak a fanyalgások, elhatárolódások, hirtelen megkönnyebbültek, és hangosan örülni kezdtek a baloldal szerencsétlenkedésének. Ha a jobboldali propagandagépezet boldogan lelkendezik a Pásztor Albert-ellenes fanyalgások miatt, az számomra egy okkal több, hogy bizalmat szavazzak Pásztor úrnak. Ha miskolci lennék, én rá szavaznék.
