Közelkép - Utolsó versek

"Senkinek született/ Senkiként élte le életét/ S mint senki halt meg/ Ám egyetlen cselekedetével/ Mégis halhatatlanná/ Tette vitézi nevét:/ Egymillió magyar/ Állampolgár halála/ Megsemmisítő táborokban/ Harctereken vagy/ Városaink ostromakor/ Példátlan történelmünkben/ Amit ez a senki elkövetett.

" Horthy Miklósról van szó ebben az egyik utolsó költeményében, amit még rákbetegsége előtt írt. Aztán már csak Jutkának rákbetegen című, 25 darabos sorozat jelzik költészetének végnapjait, amit olyan pontosan látott, és szokatlan módon meg is írt pontosan. Mint az utolsó versében.

"Én azzal is tisztában vagyok/ Hogy ami velem történik, visszafordíthatatlan. / Igen, megbékéltem vele, nem vívok/ Értelmetlen és ostoba szélmalomharcot/ És mégsem tudok semmit se tenni ellene./ Félek."  

S talán a félelem ellen dolgozott halála napjáig, idén április 23.-áig. S ezekben az utolsó hetekben rendezte kötetté a most megjelent Utolsó versek című könyvében megírásuk időrendjébe a verseket. Harcias, politizáló versek ezek az utolsó szövegek, s nem valami "objektív kívülálló" sorai - ahogy sokan az írótól elvárják - hanem ütnek, vágnak a jobboldalra Horthytól Wass Alberten át a téren cigányozó, rasszista figuráig mindenre és mindenkire, akik veszélyeztetik más emberek életét.

Nem könnyen ér el eddig a lét-pozícióig, de mondhatni: még időben, hogy felvegye a kesztyűt minden múlthamisítóval, jelenben grasszáló rasszistával, ostoba politikussal, szemben. Miközben maradt ideje érzelmekre szerettein, környezetén kívül az egész országra. Mert Tabák András - ha szabad most ezt a lejáratott jelszót használni -hazafias költő volt, aki valóban népben, nemzetben gondolkodott. Ezt bizonyítják a 2010 és '14 között írott utolsó versei is.

Behódolók és hódoltatók

Publikálás dátuma
2019.02.21 21:03

Fotó: Népszava/ Szalmás Péter
Ritka szerencse, hogy olyan könyv kerül a kezükbe, amely olvastatja magát. Még ritkább, ha a könyv annyira fellelkesíti az olvasót, hogy az a befejezése után elölről kezdi az egészet. Spiró György a saját bevallása szerint ritkán dicsér, pláne a szerző jelenlétében, ám szerda este az Írók Boltjában ezt tette: már másodszorra jár Murányi Gábor újságíró, történész könyvének a végén. A sajtó szövedéke című, a Kronosz Kiadó gondozásában megjelent kötet huszadik századi sajtóhistóriákat idéz meg az 1920-as évektől napjainkig, Murányi Gábor harmincéves munkájának a gyümölcse. – Részben annak a története, hogy minden korszakban önként, dalolva vagy kényszerből bőven akadtak olyan újságírók, akik behódoltak az aktuális rendszernek – mondta Murányi Gábor a könyvbemutatón. Murányi nemcsak a sajtóarchívumok aranybányáit kutatta, hanem a levéltárakban annak is utáni járt, kik voltak a hódoltatók, és a sajtó olykor kevésbé ismert hőseit, szemtanúit, a sorok közötti írás gyakran álneves szerzőit is felkereste. A történészi szemléletet, a tények szenvedélyes szeretetét helyezte előtérbe – méltatta Spiró a szerzőt. A sajtó szövedéke rendkívül csábítóan kezdődik: megidézi a Horthy-rendszer sajtóját, mit és hogyan írtak Sztálin születésnapjáról, halálának „megünnepléséről” vagy Rákosi Mátyás hatvanadik születésnapjáról. – Az ember hajlamos arra, hogy elődei disznóságait iróniával, gúnnyal szemlélje, de ennek a könyvek a közepe táján elkezdenek sorjázni a pozitív hősök, szerethető figurák – tette hozzá Spiró György. Murányi Gábor tizenhat és fél évig volt a Magyar Nemzet újságírója, hőseinek, történeteinek egy részét ennek a viharos sorsú lapnak a múltjából idézi meg. Ilyen például Sibelka-Perleberg Arthur, aki inkognitóját mindvégig megőrizve, Tempefői, illetve Lénárd János álnéven publikált az 1940-es években. II. Bajor Lajosról írt egész oldalas cikket Őrült vagy cézár? címmel úgy, hogy abban bárki ráismertetett Hitlerre. A náci diktátort Weninger Antal (aki legtöbb írását Bánfalvy Szilárd néven jegyezte) is a tollhegyére tűzte: „A paranoiás sokszor éveken, évtizedeken át vezető szerepet játszhat (…), mindenkor logikus, olyakor imponálón éles gondolkodásúnak látszik” – olvasható a paranoiásokról írt orvosi szakcikkében. A sajtó szövedékében olvashatunk a „leülő emberekről” is, akik sajtóperek idején vállalták a börtönt a beperelt cikkek szerzőit óvva, továbbá a Népszava legendás cikkéről, amely „mélységes megrendeléssel” tudósított Sztálin betegségéről, újságok megpuccsolásáról, megszüntetéséről és összevonásáról, előfizetői listák ellopásáról, is. Spiró György szerint akár az 1930-as, akár az 1960-as évek újságait lapozzuk fel, ugyanolyan mondatokra bukkanhatunk, mint a mai magyar sajtóban. − Ez annyira nem jó, de mindenesetre azt mutatja, hogy Magyarország folytonos, nem megy sehová – mondta az író.  

Lehet jelentkezni a tao-pénzekért

Publikálás dátuma
2019.02.21 19:26
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Mától lehet beadni az előadó-művészeti szervezetek többlettámogatásra vonatkozó igénybejelentést - jelent meg az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) weboldalán. A tao január 1-i megszüntetése után a tavalyi adóösszegnek megfelelő 37,5 milliárd forint elosztásáról a minisztérium által kijelölt kulturális grémium dönt. Az igénybejelentéseket a színház- és táncművészeti kategóriákban a beérkezéstől számított 30 napon belül, a zeneművészeti kategóriában a Nemzeti Komolyzenei Stratégia elfogadását követően bírálják el.
Szerző
Témák
TAO