Közelkép - Utolsó versek

"Senkinek született/ Senkiként élte le életét/ S mint senki halt meg/ Ám egyetlen cselekedetével/ Mégis halhatatlanná/ Tette vitézi nevét:/ Egymillió magyar/ Állampolgár halála/ Megsemmisítő táborokban/ Harctereken vagy/ Városaink ostromakor/ Példátlan történelmünkben/ Amit ez a senki elkövetett.

" Horthy Miklósról van szó ebben az egyik utolsó költeményében, amit még rákbetegsége előtt írt. Aztán már csak Jutkának rákbetegen című, 25 darabos sorozat jelzik költészetének végnapjait, amit olyan pontosan látott, és szokatlan módon meg is írt pontosan. Mint az utolsó versében.

"Én azzal is tisztában vagyok/ Hogy ami velem történik, visszafordíthatatlan. / Igen, megbékéltem vele, nem vívok/ Értelmetlen és ostoba szélmalomharcot/ És mégsem tudok semmit se tenni ellene./ Félek."  

S talán a félelem ellen dolgozott halála napjáig, idén április 23.-áig. S ezekben az utolsó hetekben rendezte kötetté a most megjelent Utolsó versek című könyvében megírásuk időrendjébe a verseket. Harcias, politizáló versek ezek az utolsó szövegek, s nem valami "objektív kívülálló" sorai - ahogy sokan az írótól elvárják - hanem ütnek, vágnak a jobboldalra Horthytól Wass Alberten át a téren cigányozó, rasszista figuráig mindenre és mindenkire, akik veszélyeztetik más emberek életét.

Nem könnyen ér el eddig a lét-pozícióig, de mondhatni: még időben, hogy felvegye a kesztyűt minden múlthamisítóval, jelenben grasszáló rasszistával, ostoba politikussal, szemben. Miközben maradt ideje érzelmekre szerettein, környezetén kívül az egész országra. Mert Tabák András - ha szabad most ezt a lejáratott jelszót használni -hazafias költő volt, aki valóban népben, nemzetben gondolkodott. Ezt bizonyítják a 2010 és '14 között írott utolsó versei is.

Frissítve: 2014.07.06. 22:46

Szerdától Balaton Sound, este már koncertek!

Publikálás dátuma
2014.07.07. 07:47
Készülődés a Sound-ra Fotó: Facebook
Európa egyik legnagyobb szabadtéri elektronikus zenei fesztiválját immár nyolcadik alkalommal rendezik meg, ezúttal hét színpadon. A program hivatalosan csütörtökön indul, de - kizárólag a bérletesek számára - már szerdán kora estétől lesznek koncertek: az első dj setet aznap 17 óra 30 perctől a Jägermeister Arénában Peter Jabin mutatja be.

Ugyanitt éjféltől Sander van Doorn holland trance dj és producer, éjjel 2 órától pedig az orosz Hard Rock Sofa duó következik. A nagyszínpadon csütörtöktől vasárnapig 16 órakor kezdődik a program és 23 óráig tart.

Az első napon az ausztrál Nervo, a holland Garrix és a svéd Alesso, pénteken a francia Martin Solveig, a belga Dimitri Vegas és Like Mike, valamint a szintén francia David Guetta, szombaton a hazai Irie Maffia, a svéd Sebestian Ingrosso és az amerikai Wiz Khalifa, a zárónapon pedig a szintén amerikai Azealia Banks, a svéd Steve Angello, végül a holland Armin van Buuren szórakoztatja a közönséget.

Ismert külföldi dj-k a többi színpadon is szerepelnek, köztük lesz például az amerikai Deep Dish és a brit-kanadai Richie Hawtin a Party Arénában, a chilei Ricardo Villalobos, a német Sven Väth, az amerikai Felix Da Housecat, valamint az argentin Hernán Cattáneo és az amerikai Nick Warren a Telekom Teraszon, illetve a brit Roni Size és MC Dynamite, Rudimental és Disclosure, az amerikai Dillon Francis és Baauer, a kanadai Datsik a Jägermeister Arénában.

Szerző

A kukkoló és a prosti

Publikálás dátuma
2014.07.07. 07:45
Félix (Szabó Kimmel Tamás) és Doris (Jordán Adél) utálják egymást, majd összemelegednek FOTÓ: TISZEKER DÁNIEL
Égnek áll a haja szála egymástól egy nőnek és férfinak. És csaknem ki is tépik a másik haját, annyira ádázul veszekednek, akár torkuk szakadtából üvöltve, egész testükben reszketve belé. A Bagoly és a Cica című vígjátékot az Orlai Produkciós Iroda mutatta  be a Belvárosi Színházban, Jordán Adél és Szabó Kimmel Tamás szereplésével, Pelsőczy Réka rendezésében.

A két ember tűz és víz, a Bagoly és Cica című darabban. A pasi első könyve megjelenéséig el nem jutó író, kényszerből könyvesboltban robotoló szemüveges, magába zuhant, bezárkózó "bagoly", aki ráadásul még távcsővel át is kukkol a szemben lévő lakásba, ahol egy megélhetési kényszerből prosti nő - aki modell, színésznő, ünnepelt sztár szeretne lenni - űzi az ipart.

Harmincas éveikben járnak, és azért mégiscsak van bennük valami közös, az, hogy eddig nem sikerült nekik az, amit megálmodtak, tulajdonképpen dekkolnak, nem jutnak egyről a kettőre, és ezzel sokak életével azonos a sorsuk. Ahogy abban is, hogy magányosak. Két nagyvárosi garzon szűk falai közé szorított nagyravágyó, akik toporognak, toporognak, és riadtan igyekeznek kicsit előre araszolni.

Persze, miután bulvárvígjátékról van szó, mindez azért nem dermesztően torokszorító, hanem könnyedén szórakoztató, mondhatni édes ostyában adagolják be nekünk a keserű, vagy olykor nem is annyira keserű pirulát. Bill Manhoff laza darabja, amit A bagoly és a cicababa címmel híres filmes változatban is ismerhetünk 1970-ből, Barbara Streisand és George Segal főszereplésével, Herbert Ross rendezésében, alapjaiban kedves, búfelejtő szórakozás.

A színészeken és a rendezőn múlik, mennyire töltődik fel plusz tartalommal, de mindenképpen megmarad két művész bravúrjátékának, nyilvánvalóan nem a mély társadalmi tölteten fogunk mélázni. Alapvetően jókat akarunk röhögni, bámulni, hogy két színész mi mindenre képes, és az az elmélyülés, ami ezt már gátolná, nyilvánvalóan a siker rovására menne.

Jordán Adél Dorisként állandóan működő energiabomba. Leállíthatatlan. Ha álmos, akkor is örökmozgó, és egyfolytában jár a szája. A kukkoló Félix meg olyan, mint egy házsártos öregasszony, ő jelentette fel a házmesternél Dorist. A házmester kilódította a bérleményből a nőt, aki ezért bosszúból, éjnek évadján, a teljes cókmókjával együtt, bekopog az elesett feljelentőhöz, és gondoskodik arról, hogy kidobhatatlanná váljon.

Nyűgös, hisztérikus, akarnok, de közben naná, hogy szeretetre vágyik, kilométereket flangál feszült idegességgel a parányi lakásban, a másodpercek tört része alatt is temérdek hangulatváltásra képes.

És kelleti, vagy éppen visszavonja magát, rafinált női praktikák garmadájával él, kiismerhetetlenül izgalmas. Jordánban féktelen a komédiázásra a hajlam, elereszti magát rendesen, vonzó és taszító, elviselhetetlen és fenemód kívánatos, tombol és elcsendesedik, lázban ég és elkedvetlenedik, imádni és utálni egyaránt lehet.

Igazából ez a lényeg. Azon túl, hogy a darab ragozza azt a mind inkább aktuális közhelyet, hogy nehéz boldogulni, két lábra állni, egy kapcsolat stációjáról beszél, az egymástól való viszolygástól, az egymás számára nélkülözhetetlenné válásig, és az e közötti hullámhegyekről, meg hullámvölgyekről.

Ez az, ami mindenkit érint, emiatt épülnek erre a tematikára az ilyen típusú darabok, amik jó, sőt, akár nagy színészeknek adnak kiváló játéklehetőséget. Hernádi Judit és Gálvölgyi János például számtalanszor játszott mesterfokon hasonlót, ahogy idős korukban Tolnay Klári és Mensáros László is, hiszen nem életkor kérdése nő és férfi civódása.

Szabó Kimmel Tamás, aki nem balfácánokat szokott alakítani, élvezettel bújik a szemüveges, borostás, kialvatlan, felborzolt idegrendszerű férfi bőrébe, és pingpong meccsszerűen, kellően felpörögve adogatják egymásnak Jordánnal a poénokat. Abszolút hihető Dorisról és Félixről, hogy utálva is imádják a másikat, a színészek feljebb és feljebb srófolják a másik hangulatát, és ennek feszültsége, íze, zamata van.

A Sweet Charity előadásának megbicsaklásai után már a Római vakációból érződött, hogy Pelsőczy Réka beletanult a színvonalas bulvár rendezésbe, és az ehhez megfelelő színészek kiválasztásába. Hatásos, ízléses, szórakoztató, amit létrehoz.

Szerző