Heti abszurd: Farba
Én már nagyon várom Kocsis Máté és Németh Szilárd emlékiratait (Ingó ingatlanbefektetéseim 1–2. és A hasaalja-szalonna nyúlja), de Révész Máriuszét is (Fallal a fejnek), nem is beszélve Boldog István visszaemlékezéseiről (Elvitte a cica, 3–4. évad), hogy Völner Pált már végképp ne említsük (Ajándék lónak ne nézd a …), mert nagyon elmennénk az Így lopunk mi irányba, márpedig itt és most nem az anyagi javakról ejtenénk szót és a hiányukról, hanem a szellemiekről. És a hiányukról.
