Színházi hallgatók járják a világot

Több nemzetközi fesztiválon is bemutatják alkotásaikat a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) hallgatói a nyáron.

Júliusban romániai, olaszországi és csehországi fesztiválokon is részt vesznek a színházi és a filmes alkotók. Jelenleg is zajlik Romániában, Bukovinában a Suceava International Festival for Theater Schools seregszemle, amelyre Büchner Lenz című novellájának színpadi adaptációja, Soós Attila ötödéves fizikai színházi rendező-koreográfus hallgató diplomarendezése, a Trojka Színházi Társulás előadása kapott meghívást.

A Trojka Színházi Társulás a július 14-ig tartó fesztiválon bemutatja a Cleansed című előadást is, amely Sarah Kane azonos című drámája és John Fowles A lepkegyűjtő című regénye nyomán készült.

Az olaszországi Spoletóban szerdán záruló Festival dei Due Mondi diákszekciójában, a European Young Theatre kategóriában versenyez Widder Kristóf - szintén végzős fizikai színházi rendező-koreográfus - alkotása, az Ifjúliszt című előadás, valamint Lestyán Attila és Vilmányi Benet első éves színművész hallgatók Altató című produkciójukkal.

Július 10. és 13. között a csehországi Boskovice Fesztivál programjában az egyetem négy rövidfilmje szerepel. Látható lesz az Enyedi Ildikó osztályában, film- és televízió-rendező szakon végzett Koncz Teréz Mariann eljegyzése című 2013-ban készült diplomafilmje; Becsey Kristóf operatőrhallgató 069 című munkája; a Máthé Tibor osztályában operatőr szakon végzett Kovács Claudia Mélylevegő című alkotása, valamint Szabó Szonja Turiszt című filmje.

A Sienai Tudományegyetem kéthetes nyári egyetemén az SZFE-t Cortés Sebastián Gábor doktorandusz képviseli és kurzust tart Ács Norbert bábszínész.

Szerző
Frissítve: 2014.07.07. 22:10

Közelkép - Mégis Avignon

Csak győzött Heinrich von Kleist. Szinte a nyár kezdetétől lázban égett az egész francia kulturális élet, hogy az időszaki színházi dolgozóknak hónapok óta tartó makacs sztrájkja miatt, az idén szégyenszemre elmaradnak-e a hagyományos avignoni ünnepi játékok.

A múlt pénteken kellett volna megkezdődniük a Homburg hercege drámájával, vagy ezer néző ült már a zsöllyékben, az előadás kezdetére várva. A színpadon azonban semmi díszlet, viszont ott volt az egész társulat, szavazásra várva, lesz évadnyitó vagy sem? Elmaradt. Szikráztak az érvek a sztrájk mellett és ellene, végül is hajnali egy órára megszületett a döntés: a társulat többsége szolidáris az időszaki kollégákkal, a jelzett időben nem lesz fesztiválnyitás.

Pedig a Homburg hercege nagy és emlékezetes avignoni hagyomány. Máig is beszédtéma, hogy 1951-ben Jean Vilar rendezésében Gérard Philippe és Jeanne Moreau játszotta a fő szerepeket. Abban a drámában, amelynek írójáról Szerb Antal úgy vélekedett, hogy "ez a beteg lélek beteg remekműveket írt, borzalmasan nagyszerű alkotásokat".

Aztán most szombaton, a Pápák palotájában, 2000 néző előtt csak fölgördült a függöny. A bizonytalan drámai feszültségű szünetet a francia sajtó azzal töltötte ki, hogy részleteket közölt Kleist életének drámai végéről. A "beteg lélek" harmincnégy esztendős korában, zajos sikerek után úgy döntött, hogy hölgytársaságban vet véget az életének. Krónikásai szerint, noha rajongott a nőkért, voltak is szenvedélyes kalandjai, de egyetlen testet sem tett magáévá.

Több asszonynak kínálta föl a közös öngyilkosságot, de csupán a rákbeteg Henriette Vogel vállalta. A berlini tó partján von Kleist először a nő fejébe röpített golyót, majd végzett magával is. Avignonban azonban a porosz arisztokrata most csak győzött, hónapok óta megtört a sztrájk elszántsága. A tervek szerint július 13-ig, a francia nemzeti ünnep előestjéig, a Pápák palotájának díszudvarában lesz több Homburg hercege. Nem is horribilis jegyárral, 10 eurótól 28 euróig.

Szerző
Frissítve: 2014.07.07. 22:14

Végignevették az Utóéletet

Publikálás dátuma
2014.07.08. 07:47
Mel Gibson a Kristály Glóbusszal FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/MATEJ DIVIZNA
Sok taps, nagy nevetések - biztató sikerrel mutatkozott be az elsőfilmes Zomborácz Virág Utóélet című filmje Karlovy Varyban. A cannes-i siker után Mundruczó Kornél Fehér Istene bekerült az Európa Parlament LUX-díjának tíz jelöltje közé, Szabó István pedig a hírneves Pupp Szálló előtti terecskén a hírességek réztábláját kapta.

Ilyen az, amikor a taps nem megtörténik, hanem kitör: az Utóélet utolsó képkockája után hujjogva, füttyögetve, lelkes tapsban tört ki a közönség a magyar film mindkét vetítésen. A friss kelet-európai munkákból válogató East of the West szekcióban versenyző Utóéletet végig nevette a közönség, s még közbe is tapsoltak.

Zomborácz Virág, akit inkább néznénk zsenge egyetemistának, mint egy nemzetközi filmfesztivál komoly díj-esélyesének a törékeny alkatával, láthatóan és hallhatóan nagyon elkapott valamit ebből a mi abszurdan, groteszkül, nevetségesen kétségbeejtő igyekezetünkből, hogy megtaláljuk önmagunkat és megálljunk a talpunkon.

Az utóélet ugyan egy szorongásosan neurotikus fiatalemberről szól, akit a papa még a halála után is hatalmában tart, s folyvást kísérti őt minden tevékenységében, de azért lássuk be, a félelem, a bizonytalanság, a pozitív megerősítések hiánya mindannyiunkat érintő kortünetnek mondható. Zomborácz Virág ebbe a korhangulatba helyezte a hatalmi játszmákat produkáló apa és a megfelelni akarás szerepébe szorított fiú ütközéses kapcsolatát, sok humorral és kőkeményen.

A film humora, a párbeszédek és szituációk hol mellbevágó, hol bájos komikuma az Utóélet legnagyobb erénye. Igaza van Csákányi Eszternek, a film fontos szereplőjének, aki a Karlovy Vary-i közönségtalálkozón elmondta, rendkívül örül a film sikerének, örül, hogy elevenen hat a film derűje és groteszk humora, mert ma nagy szükségük van az embereknek erre, otthon, Magyarországon is.

Azt is elmondta, élvezet volt az elsőfilmes rendezővel dolgozni, aki nagyon pontosan tudta, hogy mit akar és keményen megdolgoztak mindannyian azért, hogy úgy hassanak a jelenetek, ahogy kell. A közönség határozott szeretete szólalt meg a kérdésekben, amelyekre válaszolva a rendező elmondta, forgatókönyvírói évfolyamon végzett, s első forgatókönyve felkeltette Pusztai Ferenc producer érdeklődését, s egy nemzetközi forgatókönyv-pályázat sikere után kezdtek el együtt dolgozni azon, hogy rendezőként is debütálhasson a filmmel.

Maga az egészen szokatlan és nem csak meghökkentően vicces, hanem a valósággal meghökkentően kacérkodó kísértettörténet egy családi tragédia hatására született meg benne, s miután olyan családban nőtt fel, ahol minden bajt és bánatot humorral oldattak, maga is ezzel élt első forgatókönyvében. "A film az én gyászmunkám", mondta Zomborácz Virág az Utóéletről, amelynek fesztiválpremierjére népes alkotógárda kísérte el, köztük Csákányi Eszter, az amatőr főszereplő Kristóf Márton és Pusztai Ferenc producer.

És még két jó hír a magyar film javára. Most hirdették ki Karlovy Varyban az Európai Parlament minden évben odaítélt LUX-díjának idei tíz jelöltjét, akik közül egy nemzetközi grémium választja ki év végére a nyertest. A várományosok között idén ismét van magyar jelölt: Mundruczó Kornél Fehér Isten című filmje, amely a cannes-i nemzetközi siker után Európa támogatni érdemes teljesítményét képviseli a listán.

A másik hír egy réztábláról szól, amely a nevezetes Pupp Szálló előtt kialakított hírességek terén van bebetonozva másik 63 réztábla társaságában a macskakövek közé. Ez a réztábla Szabó István rendező, mint a hotel egyik híres lakója nevét őrzi, olyanok mellett, mint mondjuk Mária Terézia és Milos Forman.

És ha már a halhatatlanság alázatra intő témájánál tartunk, Karlovy Varyban megérintette a lelkeket az a nehezen megnevezhető gyönyörűség, amit a soha nem múló szellemi nagyság ébreszt. Parasztosan szólva filmtörténeti élménynek lehettünk tanúi, amikor majd félszáz évvel az első premier után ismét megnézhettük Jirí Menzel halhatatlanját, a Szigorúan ellenőrzött vonatokat, digitálisan felújítva.

Hihetetlenül szép ma újra a fiatal forgalmista csetlése-botlása a szüzessége elvesztése érdekében, mielőtt felrobbantani indul a megszálló nácik egy vasúti szállítmányát - ha lehet, a film ma még szívet melengetőbb, elevenebb, megkapóbb élmény, mint 48 éve. Minden pillanata egy csoda. Bohumil Hrabal és Menzel halhatatlan csodája néhány hétköznapi emberről egy isten háta mögötti kis vasútállomáson.

Menzel a fehér öltönyéhez viselt hetyke rózsaszín ingben és rózsaszín cipőben lépdelt fel a színpadra, és többek között feljött vele egy joviális, gömbölyded asszonyság is, akiről meg nem mondanánk ma, hogy filmtörténeti jelenet szereplője a popója. Jitka Zelenohorská, a ma barátságos nagymama kinézetű asszony volt az a vidám kislány, akinek a popójára rákerültek az állomás pecsétjei bámulatosan gyengéd és erotikus hangulatban.

Állítólag a cseh szexshopokban pecsételőt is árusítanak… (Mint kiderült, a lepecsételt popójú kislánynak magyar volt a nagymamája.) Ott volt a színpadon egy szélütésből lábadozva az egykori forgalmista tanonc Milos is, aki a csehek legkedveltebb énekese lett, Menzeltől megtudtuk, legközelebbi felújításra a Sörgyári capriccio című filmjét választotta, s mindjárt hozzátette, a költségvetés azonban bizonytalan, s amennyiben az állami dotáció elmarad, a saját pénzéből tesz hozzá az összeghez. Szép, új világ.

És itt volt a nemzetközi filmfesztiválon Mel Gibson, sokkal rokonszenvesebb kiadásban, mint egy remek színészként indult, ám rosszhírűvé vált világsztártól várnánk. Visszafogott volt és barátságos, az életművéért kapott Kristály Glóbusszal a kezében a megtiszteltetésről beszélt, s arról, hogy nincs csodálatosabb dolog számára, mint a történetmesélés.

Ezért szereti a filmet rendezni, a neki érdekes történeteket akarja megosztani másokkal. Bevallotta, színészként Zeffirelli Hamletje volt élete legnehezebb filmes szerepe, és bár sokféle filmben játszott, azon a forgatáson tanult a legtöbbet.

Frissítve: 2014.07.07. 22:06