„Már éppen arra az elhatározásra jutott, hogy a legbiztonságosabb megoldás, ha minden ajándékot bontatlanul dob ki, ügyelve arra, hogy még véletlenül se lássa meg a lejárati dátumot, de mégis úgy döntött, ezt most még megnézi.”
„Hátat fordítok a fuzionátumnak, hogy a hátamra szerelt hidrofutball kettőnk közé kerüljön, hogy biztosan mindhárman megsemmisüljünk. Aztán aktiválom a detonátort.”
„Aggasztó hírek érkeznek fentről. A visszatérés lehetetlen. A közbeszerzési tenderen nagyot szakító vállalat valami fontos anyagot kihagyott az űrgépből, ami immár képtelen a visszatérésre.”
„Azt, hogy arra az egy éjszakára egy viszonylag kicsi hotelben kell majd megszállniuk, nem mondta a főnöke. De ilyenkor a szlovén tengerparton szállást találni, nyár közepén, nem egyszerű.”
A novella az októberben a Scolar Kiadónál megjelenő Remélem, örülsz című kötet írásainak egyike.
„Aztán eljött a nap, mikor többé nem haltunk már meg, nem volt érdemes. A pajtába belépve rögtön láttuk, hogy valami megváltozott.”
„Én a tavasznak szurkolok. Le is adtam a voksomat a szavazófülkében a zöld levélre a barna ellenében.”
50 éve száll le ember a Holdra.
„Apu azért meséli mindig ezeket, mert én kérem, hogy mesélje, én meg azért kérem, mert olyan félelmetes, de igazi történetek, és azt hiszem, ezek az ő kedvenc történetei is.”
„Hatodikban történt az alábbi eset, 1987-ben. Kötélmászás volt a program.”
„Hamarosan nyílt a kapu. Lassan, nyikorogva tárult ki, majd nagyot csattant, ahogy visszacsapódott.”
„Amikor a biztonsági őr egyedül van a székén és nincs épp semmi átvilágításra váró táska, kolbász vagy ridikül, gyakran gondol arra, hogy a folyosóknak, tárgyalótermeknek milyen a kisugárzása.”
Rendben, erőltetett az alliteráló cím, habár helytálló, de a játékosságra próbálja felhívni a figyelmet. Nem a recenzensére, hanem a Sehol című novelláskötet szerzőéjére.
