Egyenlőtlen szabadság

Nem volt esélyegyenlőség a legutóbbi magyarországi választások kampányaiban és azok az intézmények, amelyeknek ezt kellett volna biztosítaniuk, szintén nem teljesítették kötelességüket. Így összegezhetők annak a konferenciának a legfontosabb megállapításai, amelyet kedden tartott a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) az OSA központjában „A mi választásunk – az én jogom” címmel.

Az előadók közül Tordai Csaba alkotmányjogász a magyarországi lakóhellyel nem rendelkezők szavazati jogával kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy miután a korábbi általános választási regisztrációs elképzelést leszűkítették ez utóbbiakra, a 2014. április 6-i választásokon levélben szavazók 95,49%-a a kormánypártokra adta voksát. Ez pedig felveti a regisztráltak politikai befolyásolását.

Navratil Szonja, a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársa arról beszélt, hogy a magyar választási eljárási törvény szemben áll a jogállamisággal, mert korlátozza a szólás- és véleménynyilvánítási szabadságot, gyengíti a politika akaratképzés lehetőségét, ráadásul nem átlátható, mivel a legújabb törvénymódosításokhoz nem fűztek indokolást, így a jogalkotó szándéka nem ismerhető meg. Az előadó emlékeztetett arra, hogy 2012. novemberében, másfél évvel a választások előtt a parlament megszavazta, hogy a politikai reklámot a közszolgálati médiára korlátozzák. Ezt a törvényt azonban az Alkotmánybíróság 2013. januárjában alkotmányellenesnek nyilvánította, arra hivatkozva, hogy az korlátozza a szólás- és véleménynyilvánítási szabadságot. Erre a parlamenti kétharmad három hónappal később bevette az alaptörvénybe, annak 4. módosításaként. Ehhez jött még a 2013. októberi 5. módosítás, amely leszögezte: politikai hirdetés csak „ellenérték nélkül” tehető közzé a közmédiában, a kereskedelmi médiumoknak pedig nyilatkozniuk kell arról, hogy ezt elfogadják. A két nagy kereskedelmi tv-csatorna azonban erre nem volt hajlandó. Ezáltal a társadalom többségéhez a választások előtt nem jutottak el a politikai üzenetek – hangsúlyozta Navratil Szonja. Hivatkozott a Mérték 2013-as és 2014-es kutatására, amelyből kiderült, hogy az M1 híradóját, illetve a Kossuth Rádió déli krónikáját az ország lakosságának alig egyharmada nézi, míg 57% kizárólag a kereskedelmi tv-kből tájékozódik. A 2014-es országgyűlési választások előtti hetekben készült felmérés pedig arról árulkodott, hogy a Krónika közéleti híreinek 74, a Híradó híreinek 70%-a volt kormánypárti, és bár Orbán Viktor és Mesterházy Attila nagyjából hasonló arányban szerepelt a hírekben, a kormányfő kizárólag pozitív hírekben tűnt fel, míg a szocialista politikust leggyakrabban a Simon Gábor-ügy kapcsán emlegették.

Mráz Attila, a TASZ programvezetője a jelöltállítás során jelentkező adatkezelési problémákat elemezte. Leszögezte, hogy az ajánlások „nem szabad felhasználásúak”, ezen kívül „különleges adatnak” számítanak, mert a választópolgár politikai preferenciájáról tanúskodnak. Ennek ellenére számos esetben előfordult, hogy különböző „kis pártok” a választók tudta nélkül másolták az ajánlószelvényeket, amivel sérült az állampolgárok aktív választójoga, hiszen innentől kezdve nem lehetett tudni, hogy valóban eljut-e az ajánlás ahhoz, akinek szánták. Ez pedig már önmagában is sérti a népszuverenitást, mert nem teljesül az az elv, hogy valós akaratból születik meg a népképviselet összetétele.

Mráz Attila elmondta, hogy miután e visszaélések ellen állami szinten senki nem indított hivatalból eljárást, a TASZ civil kezdeményezéssel szállt szembe e gyakorlattal: arra szólították fel az állampolgárokat, hogy kérjenek tájékoztatást az illetékes választási irodáktól arról, hogy miként használták fel ajánlásaikat. Miután a Nemzeti Választási Iroda lehetőséget adott a helyi irodáknak, hogy a válaszadást megtagadják, a TASZ a Nemzeti Adatvédelmi és Információvédelmi Hatósághoz (NAIH) fordult. A NAIH azzal utasította el őket, hogy „nem klasszikus” adatgyűjtésről van szó, és hogy az ilyen válaszadás „aránytalan terheket” róna a választási irodákra. A TASZ ezek után bírósághoz fordult és azóta három pert is megnyert, amelyek ugyan még nem emelkedtek jogerőre, de az alperes irodák eddig nem éltek fellebbezési jogukkal, más folyamatban lévő ügyeket pedig eleve fel is adtak. Csakhogy 2014. június 18-án a parlament úgy módosította a választási törvényt, hogy a fel nem használt ajánlásokról nem kötelező a választási irodáknak tájékoztatást adni, a felhasználtakról pedig a listák jogerőre emelkedéséig, ami a gyakorlatban a korábbi több hónap helyett csak néhány napos lehetőséget ad. Éppen ezért a TASZ folytatja a harcot, követeli a június 18. előtti állapot visszaállítását, továbbá a többes jelölés eltörlését. Ez utóbbi – mondta – csak annyiban korlátozná a választójogot, mint az, hogy a szavazáskor egy ember csak egy jelöltet ikszelhet be.

A hallgatók közül valaki megkérdezte, hogy a közbeszédben miért emlegetik a mai napig a „bevett” neveken az olyan testületeket, mint a Nemzeti Választási Iroda vagy az Alkotmánybíróság, amelyek már méltatlanná váltak a nevükre. Navratil Szonja szerint inkább az a fontos, hogy amikor az ilyen intézményeket megnevezik, azt hangsúlyozzák minél gyakrabban, hogy ezek jogellenesen, hatalmukkal visszaélve működnek.

A Népszavának arra a kérdésére, hogy mit lehetne tenni az egyre szélesebb körű állampolgári apátiával szemben, az előadó azt felelte, hogy egyrészt azzal a cinizmussal szemben, amivel a hatalom a jogállamisággal bánik, nehéz az apátiát eloszlatni, ugyanakkor a szabadságjogokkal szembeni fellépések, a civil kezdeményezések nem jelennek meg kellő hangsúllyal a közvélemény előtt. Navratil Szonja a civil szervezetekben látja a fő reményt, mert, mint mondta, ha ezeket ellehetetlenítik, akkor már nem lesz „hang”, amely szót emel a jogsértések ellen. Szabó Máté Dániel, a TASZ szakmai igazgatója viszont arról beszélt, a szervezet továbbra is azon munkálkodik, hogy számon kérje a NAIH, a NVI és más intézményektől alkotmányos kötelességük teljesítését, és párbeszédet folytatnak velük, amíg erre lehetőségük van.

Arra a kérdésre azonban, hogy hol az a határ, amikor a magyar emberek már nem tűrik tovább szabadságuk megcsorbítását, egyikük sem tudott válaszolni.