Carmen;Magyar Állami Operaház;Margitszigeti Szabadtéri Színpad;Rinat Shaham;Mukk József;

2014-07-09 07:45:00

Gyilkos szenvedélyek

Rinat Shaham, aki már világszerte énekelte a Carmen címszerepét, jött, látott és győzött a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. A Magyar Állami Operaház és Szabad Tér Színház szenvedélyes produkciója ősztől az Erkel Színházban is látható.

Carmenba tíz férfiból tizenegy szerelmes. Ez persze ritkán hihető opera dívákról, de ezúttal az izraeli vendégművésznő, Rinat Shaham a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, tényleg káprázatosnak bizonyult. Valóban tébolyítóan tüzes. A nézése akár lángcsóvával felér. A lábai vadítóak. Elképesztően kihívó tud lenni, hihető róla, hogy bárki elveszti tőle a józan eszét.

Akaratos és kívánós, kiismerhetetlenül, izgalmasan szeszélyes, tébolyítóan karizmatikus. Vérforraló szupernő. A hangja is veszettül erotikus. Nem arra törekszik, hogy vadsága jeléül egyfolytában hangos legyen. Mer akár nagyon halk lenni. Rejtélyesen búgó, vagy éppen behízelgő.

De dermesztően képes felcsattanni, a hangja fájdalmasan metsző, mintha késsel durván belénk vágnának. Mindehhez, ha kell, parancsolóan határozott a kézmozdulata, egész teste nekifeszül, egy szempillantásra is azt az érzést kelti, hogy akárkit megbabonáz, ha úgy akarja, kő kövön nem marad.

Mire színpadra lép, már történik néhány kimódolt dolog a deszkákon, az üres dekorativitás jegyében. Mintha például az Ének az esőben című musicalben lennénk, színes esernyőkkel lejt mutatós és értelmetlen táncot a balettkar. A gyerekkórus pedig takarításba kezd, pucolja a földet ugyanúgy, mint a katonák pajzsát, bakancsát egyaránt.

Szegény, jobb sorsra érdemes gyerkőcök ugyan egészen másról énekelnek, meg a zene is más ritmusban szól, de hát a rendező, Oberfrank Pál ezt találta ki, így aztán teszik a dolgukat rendesen. A legmókásabbak a szerencsétlen pom-pom lányok, amikor drámai feszültséget, vészjósló hangulatot kellene kifejezniük.

Tébolyultan rázzák a pom-pomjaikat, ami eleve röhejes, de úgy még inkább, hogy az ennek megfelelő rémült nézést, az egész testben jelentkező riadalmat már nem sikerült nekik betanítani.

Székely László grandiózus, kupolává formálódó tükörrendszere pedig a hatalmas térben is temérdek mindent felnagyít, megsokszoroz, így ami hamis, az is jobban észrevehető. De szerencsére az énekesek nem hamisak. Rinat Shaham Carmenja tényleg a szabad akarat megtestesítője. Ez a cigánylány nem ismer semmiféle kívülről rákényszerített függőséget. Ahogy a Habanerát énekli, az maga a szabadság himnusza.

Kiss B. Attila Don José tizedesként végzetesen beleszeret. Olyan férfi, aki nem tud szabadulni a nőtől, de képtelen kapásból odadobni érte mindent, miközben a belé rendíthetetlenül, és bárminek dacára szerelmes Micaela érzelmeivel nem különösebben törődik.

Létay Kiss Gabriella egészen megrendítő, amikor elhagyatottságában, szívfájdalmában énekel, ő az örök hűséget, a kitartó szeretetet testesíti meg, szerény, jóravaló, áldozatkész, de nem olyan vibrálóan izgalmas nőstény, mint amilyen Carmen. Ezt a különbséget érzékletesen jelzi a jelmezekkel is Pilinyi Márta.

Torreádorként Kálmándi Mihály viszont ugyanolyan ünnepelt férfi, ugyanolyan hódító, ellenállhatatlan csáberő, mint Carmen. A tragikus végkifejlet előtt feszítenek is egymás mellett, ahogy belefér, abszolút hihető, hogy megmámorosodtak, két veszélyes nagyvad találkozott.

Megrázó, ahogy a megalázott Don José könyörög Carmennak, és ezzel még inkább megalázza magát. A szép cigánylánynak pedig szilajak, könyörtelenül elutasítóak a mozdulatai, ezért szinte törvényszerű, hogy a teljesen talajt veszetett tizedes elkeseredésében kést döf belé.

Valamennyi énekes, Mukk József, Bátki Fazekas Zoltán, Gábor Géza, Haja Zsolt, Cecília Lloyd, Várhelyi Éva kitesz magáért, a kórussal egyetemben. Kesselyák Gergely izzó szenvedéllyel vezényli a zenekart. Jó volt a Margitszigeti Szabadtéri Színpadot dugig látni, ezen a mediterrán hangulatú estén, amikor nem csak a melegtől forrósodott fel a hangulat.