Nemzeti lépfene

A fene ette volna meg azt a lépfenét. Már az elnevezése is olyan csúf, mint maga a betegség. A betegségben már szakemberek vagyunk: állatról állatra terjed. Ember akkor kaphatja el, ha fertőzött állat, pontosabban fertőzött marha húsából evett. Emberről emberre nem terjed. Erre most tessék odafigyelni, pontosabban idefigyelni!

Egy újgazdag nemzeti érzelmű gazda elhullott marháinak húsából mutatta ki a hosszúnevű Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Diagnosztikai Igazgatósága. Állítólag pörköltöt is készített ilyen állatból egy tiszafüredi Nemzeti Étterem. Nemzetünkhöz tartozó gyerekek ezért nem mehettek el Tiszafüredről a zánkai Erzsébet táborba a tervezett időben egy kis nyaralásra.

Az egykor úttörőtábornak épült gyermeküdültetési bázist most éppen Erzsébet táborra keresztelték. A szentéletű asszonyt Murillo (1617-82) úgy festette meg, mint a bélpoklos betegeket mosdató szentet. Nomen est omen. Itt a lépfene ott a bélpoklosság. De nem ezért írok, bár nem árt ezt is tudni. A gyerekek miatt, a családok miatt írok.

A gyerek beleéli magát, hogy társaival, barátaival végre elmehet egy kicsit nyaralni, de a táborvezető "nem vállalja a felelősséget". Mit vállalt volna? Ha egy gyerek ne adj' Isten megbetegszik, helyben az orvosi kezelés és mint már az egész ország tudja, ez a ronda nevű lépfene nem terjed emberről emberre.

A szülőkről már nem is szólok, bár ők is ehhez igazodva tervezték meg az életüket. A szülők - mint olvasom - elfogadták a zánkai táborvezetés döntését a későbbi, valamilyen időpontról. Mit is tehettek volna?!