A németek közepes alát adtak Magyarországnak

A közép- és kelet-európai régióban működő német kereskedelmi kamarák szerint Magyarország a legtöbb mutató tekintetében már nem sereghajtó, de elbizakodottságra semmi okunk nincs, Szlovákia és Románia társaságában a középmezőnyben szerepelünk.

A legvonzóbb befektetési cél Lengyelország, míg hazánkat sehol nem tekintik mintának, annak ellenére, hogy a kormány sikerpropagandájában gyakran ez az állítás szerepel.

Az egyes európai országokban működő német kamarák összesített éves jelentését mindig izgalommal várják a cégvezetők, a befektetők, a makroelemzők. Európa legerősebb gazdaságának külhoni kamarái a német tulajdonban lévő vállalatok vezetőit kérdezik meg minden évben az adott ország legfontosabb mutatóinak alakulásáról. A jelentés sommás, és némileg meglepő megállapítása az, hogy a Visegrádi négyek országaiban átlagon felül javult a helyzet, ugyanakkor az észtek, a bosznia-hercegovinaiak és a koszovóiak borúlátóbbakká váltak. Magyarország - és ez nem nagy dicsőség - a bérköltségek tekintetében jól áll, nálunk negyedannyiba kerül egy munkaerő, mint Németországban. A legkevesebb Bulgáriában kell a munkavállalókra fordítani, éppen 12-szer kevesebbet, mint Svédországban, de még Csehország is háromszor drágább, mint a Fekete-tenger menti ország. Talán éppen a hazai alkalmazottak gyenge érdekérvényesítő képességét tükrözi az, hogy a második Orbán-kormány által 2012-ben elfogadott Munka Törvénykönyve, amely a munkavállalók körében nagy-nagy visszatetszést keltett, a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara által megkérdezett menedzserek között kifejezetten jó fogadtatásra talált, különösen a munkaidő és a felmondási szabályok tekintetében. Ez azért kétes dicsőség, mert Európában a cégvezetők a munkajog szigorodása - értsd a munkavállalók jogainak jobb érvényesítése - miatt panaszkodnak, szemben Magyarországgal, ahol mint láttuk éppen fordított a helyzet.

Akad azonban olyan terület, ahol belesimulunk az általános európai trendbe, és ez nem más, mint a gazdaságpolitika kiszámíthatatlansága, a jelentés azt írja, hogy ebben a tekintetben évek óta változatlan a helyzet. Azonban ez a megállapítás nem tesz különbséget az egyes országok között, feltehetően itt is az élmezőnybe tartozhatunk.
A befektetési szándékokat illetően továbbra sincs érdemi változás, Lengyelország, Csehország, Észtország, Szlovákia és Szlovénia a legvonzóbb, Magyarországnak meg kell elégednie 20 ország között a 9. hellyel.