Nagy nevetések és olykor közbetapsolás kísérte Pálfi György Szabadesés című filmjének bemutatóját a Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztiválon. Ez biztató jel, ezek szerint az elfogulatlan közönség jól veszi a lapot a magyar rendező egészen egyéni filmes világa és még egyénibb humora iránt. Ez annál örömtelibb, mivel a sajtóvetítés után a kritikusokat Pálfi filmje eléggé megosztotta. Többen nem bírták venni a lapot, és voltak olyanok is, akik kikérték maguknak. Pedig maximum egyetlen sztori mondható a történetek közül kimondottan provokatívnak a tabudöntögető témája és képei miatt. Ebben az epizódban ugyanis a szülés ellenkezője történik: az anya, miután a gyerek megszületése után mégis meggondolták magukat a férjével, elmegy, hogy a "visszadugás" specialistája a szépen fejlett csecsemőt visszautaztassa oda, ahonnan jött. Végig is nézzük a műveletet. Aztán majd szépen felszívódik, nyugtatja az anyát a méhszájtágítással tüsténkedő szakember.
A lényeg mégiscsak a közönség véleménye, és miután itt Karlovy Varyban a nézőket egyáltalán nem kötötték mindenféle filmes előítéletek, begyöpösödött elvárások, hogy milyennek kell lennie egy filmnek, nagy tapssal köszöntötte a közönség a színpadra lépő magyar alkotókat, élükön Pálfi Györggyel. (Akinek itt nagy renoméja van, a Hukkle és a Taxidermia szinte kultrendezővé emelte a fiatal magyar filmest a csehek szemében, s még a Karlovy Vary arculatát évtizedekig művészeti igazgatóként meghatározó Eva Zaoralová is lelkes örömmel közölte velem a fesztivál második napján: boldog, hogy a versenybe sikerült megnyerni Pálfi új filmjét. Lássuk be, ez azért valami.)
Szóval: félre a beidegződésekkel és előítéletekkel, a Szabadesés a filmezés, a filmes megjelenítés szabadságát helyezi vissza polgárjogaiba. Dél-koreai felkérésre és pénzen öt hónap alatt készítette el a Szabadesést Pálfi, ami példátlan teljesítmény. Forgatókönyvíró társával, Ruttkay Zsófiával a kényszer szülte helyzetet javukra fordították, így született a szakmailag izgalmas kihívásnak megfelelő különleges mozgókép.
Molnár Piroska egy hideg estén lelép a sokemeletes ház tetejéről, hét emeletet zuhan lefelé, elterül a járdán, majd feltápászkodik, és megindul felfelé a lépcsőn. Ahogy halad, minden emeleten benézünk a középső lakásba: hét történet elevenedik meg, hét játék a sorssal, hét kísérlet a különböző műfajok szabályai szerint, hét fajta képritmus és a sokféle humor. Van itt az abszurd humortól a morbid humorig, a groteszktől a fekete humorig, az ironikus hangtól a fanyar szatíráig sok minden a sajátos Pálfi-féle világlátásból. Egyrészt intellektuális játék, másrészt mulatságos kísérlet, ugyanakkor szomorú belátása az élet és együttélés abszurditásának. A Szabadesés - zuhanás a szürreálba. A legkevésbé szófogadó buddhista tanítvány képes csak áthatolni a falon, a sci-fibe illő fertőzésmentesítésben a szeretkezést is fóliában ejti meg a házaspár, majd az egész hajcihő véres leszámolásba torkoll, a képmutatásra szocializált elegáns társaságban anyaszült meztelenül flangál az ifjú ara és így tovább, egészen a félelmeinket megindítóan elbeszélő gyönyörű bikás jelenetig a csodálatos négylábúval s a rémült kisfiúval. Mindezt Molnár Piroska és Benedek Miklós jelenetének mikro-realista, életmeleg szörnyűsége foglalja keretbe.
A sajtókonferencián az alkotók a film műfaji érdekességeiről, az elkészítés izgalmairól, a kísérlet kihívásairól és öröméről beszéltek. Természetesen itt, ezen a fórumon most nem esett szó az otthoni forró témáról: Pálfi Toldi filmjének elakadásáról. Otthon ezekben a napokban csúcsosodott ki a valóban drámai kérdés: vajon lesz-e Pálfi György évek óta dédelgetett, nagy munkával elkészült, majd hosszas mérlegelés után elfogadott tervéből film azok után, hogy a forgatás indulása előtti utolsó pillanatokban a Filmalap vezetője, Andy Vajna különböző feltételeket kötött ki. Pálfi itt Karlovy Varyban is ugyanazt mondja a témáról, amit a napokban az Indexen megjelent interjúban részletesen kifejtett: a Filmalappal felmerült gondokat kezdetektől szeretné személyes megbeszélésen tisztázni, de erre eddig nem kapott alkalmat, viszont a Filmalap részéről az egyre újabb feltételek kiszabása azt a benyomást kelti, hogy minden teljesítés után újabb feltétel születik. Andy Vajna döntésén múlik a film sorsa, mondta Pálfi, ha szakmai alapon születik a döntés, akkor lesz film, ha politika vagy hiúság diktál, akkor nem lesz film. A Toldi lenne egyébként a szép új világ eddigi legnagyobb költségvetésű magyar filmje, amelybe a Filmalap 1,7 milliárd forinttal szállna be. Ha.
Jellegzetes "így jöttem" típusú film a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című diplomafilm, amellyel Reisz Gábor az East of The West szekcióban versenyez. Játékos, bohókás, könnyed hangú vallomás arról, hogy az embernek az életben csak egyszer van 29. születésnapja, s ha akkor a barátaival leissza magát a sárga földig, akkor ne csodálkozzon, hogy váratlanul Lisszabonban találja magát. Ahol ugyanúgy a semmit kergeti, mint Budapesten, ahol nem kapkodnak a 29 évesek után, és a 29 évesek sem kapkodnak a társadalmi beilleszkedés lehangoló grádicsaiba. Reisz lágy iróniával és jó humorral nézi a világot, amelybe egy-két mondat erejéig belekeveredik a napi politika is, és ahogy kell, jókedvűen szomorkás hangulatot teremt ügyesen. A közönség őt is szeretettel, nevetéssel és tapssal fogadta.
A szombat esti díjkiosztáson dől el, kit illet a tavaly magyar kézbe került (Szász János) Kristály Glóbusz. Ha a férfiak közötti szerelem egy eddig nem tárgyalt szegmenséről szóló belga Je suis á toi (Tiéd vagyok), vagy a Ragályi Elemér által lélegzetelállító szépséggel fényképezett grúz dráma, az abház-grúz ellentétről a szokványon túllépve beszélő Simindis kundzuli (Kukorica sziget) ott lenne a díjazottak között, az nagy elégtétele lenne a másképpen mesélés erejének.