Macbeth öli az álmot

Publikálás dátuma
2014.07.14. 07:45
Perceval sötét, titokzatos, varázslatokkal teli teret teremt FOTÓ: SZKÁROSSY ZSUZSANNA
Gyulán tizenegy nap alatt négyezren látták a tegnap zárult X. Shakespeare Fesztivál harminchárom produkcióját. A sorozatra hét országból érkeztek közreműködők.  

Úgy látszik az tényleg jó kabala, ha Gedeon József, a Gyulai Várszínház igazgatója az esti előadásra magával hozza az esernyőjét. Történt ugyanis, hogy a X. Shakespeare Fesztivál egyik legjobban várt előadása, a londoni Shakespeare’s Globe Sok hűhó semmiért című produkciója előtt a gyulai vár udvarán igencsak gyülekeztek a viharfelhők. Aggódott is mindenki, játszók, nézők egyaránt, annál is inkább, mert két nappal ezelőtt Gyulára már lecsapott a vihar, jókora károkat maga után hagyva. Egy valaki volt csak nyugodt, legalábbis látszólag: Gedeon József. Kiállt az előadás előtt a színpadra azzal a bizonyos esernyővel és elmondta, márpedig hiába érezzük a vihar szelét, itt bizony nem lesz eső.

És úgy látszik érdemes hallgatni az igazgató szavára, mert a vihar aznap este elkerülte Gyulát. Egyszer, mint ahogy a darabban is elhangzott elkezdett szemerkélni az eső, de végül abbamaradt. A vihar egyébként konkrétan és áttételesen is főszereplő tud lenni a kellemes hangulatú fürdővárosban, hiszen néhány éve a Shakespeare Fesztivál fő eseménye volt, hogy A vihar című drámát egymás után több társulat előadásában is láthattuk. Gedeon József 2005-ben indította el a Shakespeare Fesztivált, a drámaíró egyébként is szívesen játszott szerzőnek számított Gyulán, már ezelőtt is, hiszen 1999-től minden évben rendeztek a Gyulai Várszínházban Shakespeare bemutatót. Gedeon József úgy döntött, ha már olyan tematikus fesztivált rendez, amely az országban máshol nincs, vagyis több mint tíz napon át minden darab, koncert és kiállítás kizárólag Shakespeare jegyében szerveződik, akkor világhírű színházi alkotókat is megszólít.

Rögtön először 2005-ben Silviu Purcarete és Oskaras Korsunovas egy-egy előadása vendégeskedett Gyulán. Később pedig többek között Peter Brook, Andrei Serban, Robert Sturua, és Eimuntas Nekrosisus produkciót látta vendégül a fürdőváros. A hazai és külföldi színházi előadásokat gazadag kísérő programkínálat egészíti ki. Idén például már két napossá bővült a nemzetközi színházi konferencia, ennek egyik oka Shakespeare születésének 450. évfordulója. A Kortársunk még Shakespeare? című eszmecsere díszvendége, a neves Shakespeare-kutató, Stanley Wells például Shakespeare és a szex témakörben tartott élvezetes előadást. Délutánonként pedig a most először megrendezett ingyenesen látogatható Fringe Fesztivál színesíti a sorozatot, ahol amatőr és diákszínjátszó csoportok mutatkoznak be a vár előtt, illetve a várban. Szombaton a szegedi színjátszókból álló ART-TOUR Egyesület a Lóvátett lovagokat játszotta, a produkcióra elsősorban fürdővendégekkel telt meg a várszínház nézőtere. A teátrumba betérő családok élvezték a lelkes játékot, a Bartók Gergely rendezte produkcióban nagy szerepet kapott a zene és a tánc is.

A londoni Shakespeare’s Globe másodszor járt most Gyulán, öt évvel ezelőtt a Rómeó és Júliát hozták. A színháznak három utazó társulata van, az egyik néhány hete a Hamletet játszotta a Margitszigeten, a másik Amerikába vitte az Othellót, a harmadik pedig, amelyik Gyulán is szerepelt a Sok hűhó semmiért című komédiával turnézik Európában. A tavaszi londoni bemutató óta játszották már a darabot Skóciában, Németországban és Ausztriában is. A produkció felépítése hasonló a Margitszigeten látott Hamlethez. Itt nyolc színész játszik több szerepet és ők maguk zenélnek, az utazást megkönnyítő jelzésszerű díszletben. Dramaturgilag egyáltalán nem mondható kísérletezőnek az előadásuk, de mégis hatásos, elsősorban a pergő játékmód miatt. Főként a második felvonásban már színészileg is erősebb jeleneteket láthattunk. A pótszékes előadással a nézők nagy része elégedett volt.

A Shakespeare Fesztiválnak az idei sztárrendezője a világhírű belga Luk Perceval, akinek az első oroszországi munkáját, a Macbethet láthattuk. A szentpétervári Balti Ház Fesztivál Színház vezetői már régóta hívták a rendezőt, hogy dolgozzon náluk. Aztán Perceval négy éve az idei tavaszi próbaidőszakot megjelölve vállalta el a felkérést. Az előadásra próbajátékot hirdetett. Így kaphatta meg a címszerepet a korábban évekig Lev Dogyinnal dolgozó Leonid Alimov. Lady Macbethet pedig a fiatal, az egyetemen nemrég végzett, rendkívül tehetséges Maria Suliga játszhatta el. Az erősen meghúzott szöveg elsősorban az ő viszonyukra koncentrál, előtérbe hozva az intim szerelmi kapcsolatukat. A május végén bemutatott, eddig mindössze három alkalommal játszott előadás egyik legfontosabb jelenete, amikor Lady Macbeth egy viharos, ellentmondást nem tűrő, az erotikában tobzódó csábítással ráveszi Macbethet, hogy ölje meg a királyt. Macbeth érzi a veszélyt, többször szó szerint a vízbe dugja hosszan a fejét, de nem menekülhet, a bűnös utat nem képes elkerülni.

Perceval sötét, titokzatos, varázslatokkal teli teret teremt a díszlettervező Anette Kurz segítségével, ahol a vészlények, testüket csupán földig érő hajukkal eltakaró mezítelen boszorkányokként jelennek meg. Ted Stoffer koreográfus jóvoltából a japán butoh tánchoz hasonló olykor már csaknem kínosan lassú, máskor szenvedélyesen buja mozdulatokkal kísérik végig a cselekményt. Perceval előadásában nincs vér, a halottak csupán megdermednek, mintha egy varázsló, vagy éppen a sejtelmes táncot lejtő boszorkányok varázsolták volna el őket.

A másnap a Szabadkai Népszínház Társulatának előadásában játszott Macbethben viszont annál több a vér. A gyilkosságok nagy részét a szemünk láttára követik el, amit nem látunk, még onnan is dől a vér. Hernyák György friss, eddig nyolcszor játszott rendezése ugyanakkor tele van a mai közéletre utaló fanyar jelzésekkel. A három vészlény, mint a hazug szlogeneket szajkózó, egymást és másokat feljelentő politikusok kaján vigyorral szemlélik az elborzasztó eseményeket. A szörnyűségeket kvázi megszakítva az előadás végén a hullák kiperegnek a hatalom kegyetlen forgószínpadán.

Szerző

Búcsú a Munkácsy-trilógiától?

A hétvégén több mint háromezer-kétszázan keresték fel a még együtt látható Munkácsy-trilógiát a debreceni Déri Múzeumban - közölte az intézmény sajtóreferense vasárnap.

Nehéz Attila csütörtökön jelentette be, hogy a képek nem maradhatnak együtt, a Krisztus Pilátus előtt című festmény visszatér Kanadába a Hamilton-galériába, és mivel a képet a következő napokban elő kell készíteni a tengerentúli szállításra, már csak vasárnapig látható együtt a trilógia Debrecenben.

Az MTI tudósítója pénteken, szombaton és vasárnap is azt tapasztalta a helyszínen, hogy folyamatosan érkeznek a látogatók a Munkácsy-terembe, hogy még utoljára együtt tekinthessék meg a három nagyméretű képet: a Krisztus Pilátus előtt címűt, a Golgotát és az Ecce Homót.
Voltak családok akik arra a hírre, hogy elszállítják a trilógia egyik darabját, átszervezték hétvégi programjukat, és távoli városokból, többen a Dunántúlról érkeztek Debrecenbe, hogy "elbúcsúzzanak" a trilógiától.

Ugyanakkor számos látogató - az MTI érdeklődésére - annak a reményének adott hangot, hogy eredményesek lesznek a képek sorsáról folyó tárgyalások, és előbb utóbb végleges otthonra lel a trilógia mindhárom darabja Debrecenben.
Kósa Lajos, Debrecen fideszes polgármestere is azt mondta pénteken, hogy nem tettek le Munkácsy Krisztus Pilátus előtt című képének megvásárlásáról, de annak meg kell teremteni a jogszabályi hátteret.

Bejelentette: most ugyan visszaszállítják a képet a kanadai Hamilton Művészeti Galériába, de nyáron szeretnék véglegesen megvásárolni, aminek az anyagi fedezete rendelkezésre áll a Magyar Nemzeti Bank értéktár programja keretében.
Kósa Lajos arra kéri a kormányt, hogy a trilógia másik darabját, a Golgotát is vásárolja meg Pákh Imre amerikai-magyar műgyűjtőtől. A harmadik alkotás, az Ecce Homo már magyar állami tulajdonban van.

Az MTI tudósítójának értesülései szerint a Krisztus Pilátus előtt című képet hétfőn emelik le a falról, kiveszik a keretből, és egy nagyméretű hengerre felcsavarva csomagolják be, teszik ládába.
A szállítmányt - amelynek július 24-éig kell megérkeznie a Hamilton-galériába - a Déri Múzeum kupolatermének ablakán keresztül daruval emelik majd ki és helyezik el a képet szállító kamionba.

Szerző

Bojkottálnák az állami könyvtárakat

Nem elég, hogy leszedték a könyvtárak polcairól, meg is akarnak semmisíteni három meleg tematikájú könyvet Szingapúrban. A konzervatív városállam információs minisztere, Yaacob Ibrahim közölte, támogatja az állami könyvtárakat felügyelő hatóság döntését, hogy semmisítsék meg a kipécézett könyvek összes példányát.

Ezek közt van a nagysikerű gyerekkönyv, az „And Tango Makes Three” is, amely a new yorki állatkert két hím pingvinjének igaz történetét dolgozza fel (a hím pár sikeresen költött ki együtt egy nőstény pingvin által magára hagyott tojást). Tiltólistára került a „The White Swan Express: A Story About Adoption”, amelyben többek közt egy leszbikus pár örökbe fogadási története is olvasható. A két könyv csütörtökön került le az állami könyvtárak polcairól, és most egy harmadik, a „Who's In My Family: All About Our Families” is csatlakozott hozzájuk.

A döntés ellen tiltakozók online petíciót és nyílt levelet tettek közzé, már több mint ötezren aláírták, felvetették egyebek mellett a 26 állami könyvtár bojkottját. A miniszter az intézkedést a szingapúri többség konzervatív mentalitásával indokolta, valamit hozzátette, a társadalmak sosem állandóak, és idővel változni fognak, de a jelenlegi hozzáállás célja a társadalmi normák tükrözése, és nem azok megváltoztatása. A megsemmisítés ideje és módja egyelőre tisztázatlan.

Szerző