A BVA intézet friss fölmérése szerint a teljes lakosság 48 százaléka föloszlatná a pártot, tagjainak azonban "csupán" a 32 százaléka, a harmada. A faggatottaknak 71 százaléka, de a párttal rokonszenvezőknek 92 százaléka véli úgy, hogy a felelősség ezért az UMP vezető elitjét terheli, 21 százalék név szerint is Sarkozyt említi "főbűnösként".
Mostanáig megoszlottak a vélemények arról, hogy a hatalomhoz foggal-körömmel kapaszkodó egykori elnök a késő őszi kongresszuson visszaszerezheti befolyását, az új viszonyok ezt ma már csaknem kétségessé teszik. Sarkozy az utolsó pillanatig természetesen reménykedhet, de az új triumvirátus, három volt miniszterelnök frissen megválasztott csapata érezheti inkább nyeregben magát.
Annak a következménye ez, hogy a július elején elkezdődött bírósági eljárás már eddig is megerősíteni látszik a gyanúk megalapozottságát. Sarkozyt a vizsgálóbírók három témakörben tartják sárosnak. Aktív korrupció ügyében, egyik fölöttébb kompromittált hívét igyekezett eladni a monacói vezetésnek, tűnjön el ott a süllyesztőben, súlyos pénzügyi visszaélésekért, a 2012-es általa elveszített köztársasági elnökválasztáson nyakig eladósította a pártot, amit csalással igyekezett elkendőzni, végül jogtalan lehallgatásokkal sértett törvényt.
A részletek nagyjából eddig is tudottak voltak. A most hirtelen előbukkant tények azonban alaposan tovább súlyosbítottak a helyzeten. A lapok megfogalmazásai szerint "bűzbombák" bukkantak elő, az egy ideig Sarkozyel párban együttműködött Jean-Françios Copé egykori pártelnök idejéből is. A Journal du dimanche azt tárta föl, ha Copé hivatalos ügyben külföldre utazott, 24 000 eurós költséggel, pártpénzen vitte magával a feleségét is.
Egy másik lap, a magát szatirikusnak becéző "Leláncolt kacsa" (Le Canard enchainé) azt szellőztette, hogy Rachida Dati, Sarkozy volt miniszter asszonya, már az UMP európai parlamenti képviselőjeként évi 10 000 eurós telefonszámlákat fizettet ki magának, 9 000 euróért vasúti jegyeket, 4 000 euróért repülőjegyeket számolt el.
Xavier Bertrand, a párt egykori főtitkára mostanában ismerte be, hogy hajdani főnökének és családjának "év végi pihenő" színhelyeként a szuper luxus Center Parcs hotelláncot szemelte ki, és mentségeként azt nyilatkozta, "a hétcsillagos szállót a távoli napfényes szigeten, nem magam választottam ki".
A párt egyik másik főtitkár helyettesének is hirtelen most jutott az eszébe, hogy amikor Copé egy ízben újságírókkal találkozott, az ebédköltség 7 000 eurót (!) tett ki, éppen a kormányzat szociális lakásépítési programját akarták reklámozni. Amióta ezek a hajdani titkok a sajtóban szétröppentek, a jobbára egyelőre még sarkozysta pártközpontban aggódva vallják, hogy "megkezdődött a kipakolás, az önkínzás". Az egykori államfő hűséges gárdája azt állítja, hogy mindebben a rendteremtésre berendezkedett három volt miniszterelnök csapata a bűnös.
Akad, aki úgy véli, "amit mi látványosságként nyújtunk, ez civakodásunknak, megosztottságunknak az eredménye, a személyes zsörtölődéseké". A Le Monde riportjai szerint, amióta a triumvirátus beköltözött, a gyűlölködés vert tanyát a rue Vaugirard 238.-ban lévő UMP székházba.
Nadine Morano, Sarkozy hajdani miniszter asszonya arról panaszkodott, hogy "hullaszag terjed itt, hihetetlen a kölcsönös utálat. Képtelenek vagyunk még szomszédoknak lenni is, olyan féktelen a gyűlölet". A nyilvános pártválság óta, mintegy automatikusan történt meg az osztozkodás.
"Dögvész" helyzet
A pártközpontban a nyolcadik emelet az új UMP vezetéséé, a fölötte lévő kilencedik azonban a Sarkozy-Copé gárdáé. Az egyik régi harcos azt fejtegette, hogy "ez a kilencedik, a szabadság övezete". Iparkodnak nem keveredni, akár véletlenül is összetalálkozni, de ha a liftnél ez mégsem sikerül, a sarkozysták eseményként regélik egymásnak, "mit szólsz hozzá, megint vadidegenbe ütköztem".
A Le Monde politikai riportja idézte szintén a Sarkozy táborból: "A múlt kedden összeült ötventagú vezetőségünk. Odalenn a szovjet legfelsőbb tanács. Elviselhetetlen". A rendszerváltó triumvirátusnak talán legnépszerűbb, mert leghiggadtabb tagja, Alain Juppé volt külügyminiszter a terjedő pletykákról úgy vélekedett, "ez a kölcsönös kiszivárogtatás megemészthetetlen.
Elég a gonoszkodásból, a törlesztésekből, undorító, nem használ senkinek". Luc Chatel, a "pelenkázók", a tisztába tévők ideiglenes főtitkár helyettese azt indítványozta barátainak, igyekezzenek a végére járni annak, hogy kik is szivárogtatják ki a ronda híreket, rendeljenek el hallgatást mindkét oldalon.
Amikor tehát mind egyöntetűbben terjed a hír Párizsból, hogy a hajdani konzervatív párt, az 1958.-ban de Gaulle személyes kezdeményezésére megalakult mozgalom mai jogutódja a haldoklás állapotában van, nem egyszerűen politikai-ideológiai szakadásról krónikáznak a szemleírók, hanem ezt a "dögvész" helyzetet próbálják jellemezni.
François Fillon, a három volt kormányfő egyike, akit a sarkozysták föltűnően a legjobban utálnak, hűséges követőiknek egy tábora előtt azt fejtegette a Cannes-i piactéren, hogy "az elviselhetetlen bűz, amely a párt körül terjed, már az UMP fönnmaradását veszélyezteti".
Vele szemben Sarkozy, aki nem hajlandó jottányit se engedni, makacsul készül arra, hogy novemberben a "renegátoktól" visszavegye a párt elnökségét, és 2017.-ben a baloldali ellenféllel szemben ismét ő induljon az Élysée-palota visszahódításáért. A Paris Match-nak adott nyilatkozatában azt hajtogatta, "hiszek a visszatérésemben, ami nem azt jelenti, hogy hiszek az enyéimben is". Úgy látszik, kezd ő is kételkedni.
Vele szemben Gérard Courtois, a Le Monde publicisztikai főszerkesztője, egyik kommentárjában azt firtatta, hogy Sarkozy bírásági kihallgatása után a tévében magába szállás helyett harcias arckifejezéssel, gonosz tekintettel azt bizonygatta, ő maga "sötét összeesküvés, ocsmány szervezkedés áldozata,". Vagyis hűséges önmagához. Ha törik, ha szakad, akkor is.