Előfizetés

Egyik fesztivál a másik után, bőven van választék

Hamvay Péter
Publikálás dátuma
2014.07.16. 07:48
A Művészetek Völgye újra és újra megtelik FOTÓ: BIELIK ISTVÁN
Bent vagyunk a fesztiválszezon közepében, vége a Voltnak, a Balaton Soundnak, de a  következető, két-három hétben is igazán van miből választani. Tegnap  kezdődött az EFOTT,  a VeszprémFesten ma este  Katie Melua grúz származású brit énekesnő lép fel, július 25-én pedig startol a Művészetek Völgye.

Kapolcsozás az igazgatóval

Márta Istvánt, a Művészetek Völgye fesztiváligazgatóját kérdeztük a rendezvénysorozatról.

- Kik adtak pénzügyi támogatást a Művészetek Völgyéhez?

- Összesen 100 millió forintból bonyolítjuk az ezer programot és szerepeltetünk ezerötszáz fellépőt, valamint ebből az összegből finanszírozzuk az infrastruktúrát. Ennek a 22 százalékát állami résztámogatásból nyertük a Nemzeti Kulturális Alap Fesztivál Kollégiumától, 30 százalékot a jegybevételből reméljük megteremteni. A főbb támogatóink között szerepel az OTP Bank, a Mastercard, a Simple Labs, a MOL, a telekommunikáció megújulását pedig a Telekomnak köszönhetjük. Szponzorainktól, a társasági adótól és az egyéb kereskedelmi bevételeinktől várjuk az összköltségvetésünk fennmaradó 48 százalékának biztosítását.

- Megtérül a fesztivál?

- A Völgy nonprofit vállalkozás, ezzel a közművelődési, kulturális és térségfejlesztési profillal sehol Európában nem lehet "nyereséges" fesztivált rendezni.

- Hány éves korosztály látogatja leginkább a Völgyet?

- Generációs fesztiválról van szó. A kilencvenes évek közepén még külön ige is született a fesztivállal kapcsolatban, a "kapolcsozás", mely máig népszerű kifejezés. Nincs konkrét célközönségünk. A Völgyet 24 esztendeje ugyanúgy látogatják kisgyermekes családok, egyetemisták és nyugdíjasok is. A hagyományőrző és teremtő programjaink mellett az idén a huszonéves korosztály számára több koncertet, bulizási lehetőséget emeltünk be a fesztiválba. Miattuk változtattunk a kommunikációs technikáinkon is, az idén már különleges mobil applikációk is segítik a fesztiválozókat.

- Hogyan változott a fesztiválban résztvevő települések száma?

- 1989-ben hoztuk létre az első fesztivált, akkor még Kapolcsi Művészeti Napok néven. A kilencvenes években már több településen rendeztük meg a Völgyet, 1995 és 2007 között négy és hét között váltakozott a fesztiválozó települések száma. Egyszer maradt csak el a rendezvény, 2009-ben ugyanis nem tudtunk elég pénzt szerezni. Idén három helyszínen zajlik a Völgy: Kapolcs mellett Taliándörögdön és Vigántpetenden. Számunkra nem a települések száma a mérvadó, hanem, hogy megőrizzük a programok minőségét és a fesztivál eredeti értékrendjét, vagyis koncentráljunk a hagyományőrzésre és teremtésre, de emellett innovatív elemek bevonásával adjunk teret az új kulturális és egyéb fejlesztési utaknak is. (P. Szabó Dénes)

Nem veszélytelen a műtárgyszállítás

Hamvay Péter
Publikálás dátuma
2014.07.16. 07:47
Hétfőn leemelték a debreceni Déri Múzeum faláról Munkácsy Krisztus Pilátus előtt című festményét FOTÓ: MTI/BALÁZS ATTILA
Nem veszélytelen a nagy értékű műtárgyak szállítása, Munkácsy Trilógiája esetében például még a mozgatást sem javasolják a szakemberek. De hogyan is jutnak el a nagy értékű festmények egyik múzeum faláról a másikra? 

A szállítás tarifájáról nem nyilatkoznak a szakértők, hiszen minden egyes műtárgy szállításának összegét külön kalkulálják, nem mindegy honnan, milyen útvonalon, milyen biztonsági intézkedések mellett kell szállítani. A feltételeket a múzeumok, illetve a biztosítók írják elő.

Nagyobb távolság esetén a legolcsóbb a légi szállítás, de a gyakran extrém méretek miatt nem megvalósítható, hiszen a Magyarországra jövő menetrend szerinti gépek általában a kisebb kategóriákba tartoznak, így rakterük csupán 86, 110 centiméter magas.

A legbiztonságosabb a közúti szállítás, hiszen az egy rakodással megoldható, ami azért lényeges, mert a sérülésveszély a rakodások idején a legnagyobb. Minden egyes műtárgyat csak muzeológusok felügyelete mellett lehet ki- és becsomagolni. A szállítás pontos időpontját, útvonalát, a biztosítás mértékét szigorúan titokban tartják.

Minden műtárgyhoz egyedi ládát gyártanak, mely nem csak egyszerű faláda, hanem speciális, állandó hőmérsékletet és páratartalmat biztosító tároló, amelyre azért van szükség, mert például légi szállítás esetén, a repülőtér rakterében mínusz 40 Celsius fok alá süllyed a hőmérséklet.  Minden műtárgymozgatást jegyzőkönyv kísér, melyben a bőséges fotódokumentációval együtt szerepel a műtárgy részletes állapotleírása.

A kölcsönző múzeumok nagy értékű műtárgyak esetében nem csak a szállítókra és a biztosítók szakemberire bízzák kincseiket, hanem saját munkatársuk, az úgynevezett "kurír" is a műtárggyal utazik. Jelen vannak a műtárgy becsomagolásánál, ők rögzítik a műtárgy állapotát, s ők azok, akik a kicsomagolást is felügyelik, s újra megvizsgálják a festményt, hogy a szállítás során nem érte-e károsodás.

A szállítás mellett a másik legnagyobb költség a biztosításé. Egy-egy több milliárd forintos biztosítási értékű műtárgy esetében az egy százalékos biztosítási díj is horribilis összegű lehet. Az utóbbi évtizedekben általánossá váló, több tucat, nagy értékű műtárgyat felvonultató blockbuster kiállítások nem jöhetnének létre az állalmi garancia intézménye nélkül.

Ami azt jelenti, hogy az állam, esetleg az önkormányzat, gyakorlatilag biztosítóként viselkedve, a műtárgy sérülése, vagy megsemmisülése esetén szavatolja a tulajdonos kártérítését. Bár az általunk megkérdezett szakemberek egyike sem említett olyan esetet, amikor a valamelyik állam nem tett eleget szerződéses kötelményeinek, mégis vannak olyan tulajdonosok, akik jobban bíznak a biztosítókban, mint az államokban. Ezek leginkább a magántulajdonosok. Így, az állami garancia mellett gyakran biztosítási díjjal is számolni kell.

A múzeumok egyébként, legalábbis Európában, ingyenesen adják kölcsön műtárgyaikat. Ám egy-egy becses darab, ami az adott múzeum állandó kiállításán is szerepel, csak nagyon szoros személyi, szakmai kapcsolatok segítségével szerezhető meg úgy, hogy a kölcsönkérő múzeum maga is kölcsönad műtárgyat.

Ritka eset az, amikor magánszemélynek ad kölcsön a múzeum, a legtöbb esetben ez tilos is. Pákh Imrével azonban kivételt tettek. Munkácsy jeles gyűjtője hat évig tudhatta ,,magáénak" a festő egyik, a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonát képező munkája, a nagyméretű, Falu hőse II című alkotás. A mű 2010-ben tért haza, ám megdöbbentő kép fogadta a ládát kinyitó múzeumi dolgozókat: a ládán penésznyomok, a festményen ázásból eredő sérülések voltak.

A festmény teljes körű restaurálásra szorult. Pákh Imre elismerte a károkozást, és kifizette a restaurálás több milliós költségét.A 36 négyzetméteres Munkácsy-trilógia képeinek szállítása különösen nagy kockázatot jelent: Szentkirályi Miklós, a képekért felelős restaurátor 2009-ben szakvéleményében nem javasolta az utaztatást. Ennek ellenére indult el a trilógia Pécsre, Budapestre, majd Bécsbe, sőt Pákh tulajdonában lévő Golgota még Szegedre is eljutott az elmúlt években.

Nem veszélytelen a műtárgyszállítás

Hamvay Péter
Publikálás dátuma
2014.07.16. 07:47
Hétfőn leemelték a debreceni Déri Múzeum faláról Munkácsy Krisztus Pilátus előtt című festményét FOTÓ: MTI/BALÁZS ATTILA
Nem veszélytelen a nagy értékű műtárgyak szállítása, Munkácsy Trilógiája esetében például még a mozgatást sem javasolják a szakemberek. De hogyan is jutnak el a nagy értékű festmények egyik múzeum faláról a másikra? 

A szállítás tarifájáról nem nyilatkoznak a szakértők, hiszen minden egyes műtárgy szállításának összegét külön kalkulálják, nem mindegy honnan, milyen útvonalon, milyen biztonsági intézkedések mellett kell szállítani. A feltételeket a múzeumok, illetve a biztosítók írják elő.

Nagyobb távolság esetén a legolcsóbb a légi szállítás, de a gyakran extrém méretek miatt nem megvalósítható, hiszen a Magyarországra jövő menetrend szerinti gépek általában a kisebb kategóriákba tartoznak, így rakterük csupán 86, 110 centiméter magas.

A legbiztonságosabb a közúti szállítás, hiszen az egy rakodással megoldható, ami azért lényeges, mert a sérülésveszély a rakodások idején a legnagyobb. Minden egyes műtárgyat csak muzeológusok felügyelete mellett lehet ki- és becsomagolni. A szállítás pontos időpontját, útvonalát, a biztosítás mértékét szigorúan titokban tartják.

Minden műtárgyhoz egyedi ládát gyártanak, mely nem csak egyszerű faláda, hanem speciális, állandó hőmérsékletet és páratartalmat biztosító tároló, amelyre azért van szükség, mert például légi szállítás esetén, a repülőtér rakterében mínusz 40 Celsius fok alá süllyed a hőmérséklet.  Minden műtárgymozgatást jegyzőkönyv kísér, melyben a bőséges fotódokumentációval együtt szerepel a műtárgy részletes állapotleírása.

A kölcsönző múzeumok nagy értékű műtárgyak esetében nem csak a szállítókra és a biztosítók szakemberire bízzák kincseiket, hanem saját munkatársuk, az úgynevezett "kurír" is a műtárggyal utazik. Jelen vannak a műtárgy becsomagolásánál, ők rögzítik a műtárgy állapotát, s ők azok, akik a kicsomagolást is felügyelik, s újra megvizsgálják a festményt, hogy a szállítás során nem érte-e károsodás.

A szállítás mellett a másik legnagyobb költség a biztosításé. Egy-egy több milliárd forintos biztosítási értékű műtárgy esetében az egy százalékos biztosítási díj is horribilis összegű lehet. Az utóbbi évtizedekben általánossá váló, több tucat, nagy értékű műtárgyat felvonultató blockbuster kiállítások nem jöhetnének létre az állalmi garancia intézménye nélkül.

Ami azt jelenti, hogy az állam, esetleg az önkormányzat, gyakorlatilag biztosítóként viselkedve, a műtárgy sérülése, vagy megsemmisülése esetén szavatolja a tulajdonos kártérítését. Bár az általunk megkérdezett szakemberek egyike sem említett olyan esetet, amikor a valamelyik állam nem tett eleget szerződéses kötelményeinek, mégis vannak olyan tulajdonosok, akik jobban bíznak a biztosítókban, mint az államokban. Ezek leginkább a magántulajdonosok. Így, az állami garancia mellett gyakran biztosítási díjjal is számolni kell.

A múzeumok egyébként, legalábbis Európában, ingyenesen adják kölcsön műtárgyaikat. Ám egy-egy becses darab, ami az adott múzeum állandó kiállításán is szerepel, csak nagyon szoros személyi, szakmai kapcsolatok segítségével szerezhető meg úgy, hogy a kölcsönkérő múzeum maga is kölcsönad műtárgyat.

Ritka eset az, amikor magánszemélynek ad kölcsön a múzeum, a legtöbb esetben ez tilos is. Pákh Imrével azonban kivételt tettek. Munkácsy jeles gyűjtője hat évig tudhatta ,,magáénak" a festő egyik, a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonát képező munkája, a nagyméretű, Falu hőse II című alkotás. A mű 2010-ben tért haza, ám megdöbbentő kép fogadta a ládát kinyitó múzeumi dolgozókat: a ládán penésznyomok, a festményen ázásból eredő sérülések voltak.

A festmény teljes körű restaurálásra szorult. Pákh Imre elismerte a károkozást, és kifizette a restaurálás több milliós költségét.A 36 négyzetméteres Munkácsy-trilógia képeinek szállítása különösen nagy kockázatot jelent: Szentkirályi Miklós, a képekért felelős restaurátor 2009-ben szakvéleményében nem javasolta az utaztatást. Ennek ellenére indult el a trilógia Pécsre, Budapestre, majd Bécsbe, sőt Pákh tulajdonában lévő Golgota még Szegedre is eljutott az elmúlt években.