Elkobozták a Népszavát, mert szót emelt a diktatúra ellen

Vannak olyan napok a történelemben, amelyek – sokszor több évszázados eltéréssel – olyan eseményeket hoznak, amelyek sorsfordítónak bizonyulnak az emberiség számára, vagy legalábbis fontos mérföldköveket jelentettek. Ilyen nap július 16., amely a Népszava történetében is fontos esemény volt: 81 évvel ezelőtt, 1933. július 16-án a magyar hatóságok elkobozták a lapot, mert címlapján a diktatúra ellen emelte fel szavát.

„Mit tagadjuk: konjunktúrája van a diktatúrának” – így kezdődik a Népszava 1933. július 16-i, vasárnapi számának címlapját csaknem teljes egészében betöltő „Demokrácia – diktatúra” című vezércikk, amely a lap betiltását és elkobzását vonta maga után. Még aznap megjelent egy „második kiadás”, a vezércikk helyén csak egy hatalmas űr tátongott, csupán arról értesülhettek az eredeti számról lemaradt olvasók, hogy „Ötmillió métermázsa lesz a magyar búzaexport.”

Fotó: Népszava-archívum

Mi is válthatta ki az akkori hatalom haragját? Idézzünk belőle:

„Az uralkodó osztályokban mindig megvolt a törekvés a politikai hatalom kizárólagos gyakorlására, és ez a törekvés annál jobban erősödött bennük, minél hatalmasabban jelentkeztek az örökösök – az osztozkodásra.” A cikk a tömeges munkanélküliség és nyomor bemutatása után felhívja a figyelmet arra, hogy válságok idején (ne feledjük, a nagy gazdasági világválság utolsó évében vagyunk) gyakran felszínre törnek „alkotmánymódosító szándékok”, mert az uralkodó osztályok a megoldást a kormányhatalomnak egyetlen kézben való összpontosításában látják. (Ekkor már több mint fél éve, 1932. október 1 óta Gömbös Gyula volt a miniszterelnök, aki 95 pontos „munkatervével” Benito Mussolini fasiszta rendszeréhez hasonló tekintélyuralmi rezsimet akart létrehozni, 1933. január 30 óta pedig Adolf Hitler volt Németország kancellárja). De a Népszava figyelmeztet: „a diktatúrákról hamarosan kitűnik, hogy semmi közük a nemzethez, semmi közük a néphez, a hazához, a fajhoz, és más effélékhez….Egyetlen céljuk, hogy letiporják a népet és visszaszerezzék tőle, amit a maga számára kiharcolt.”

A lap a diktatúra győzelmét átmenetinek nevezi, mert „a kenyéréhség rendszerint megszüli a szabadságéhséget. A diktatúra egyiket sem tudja csillapítani”, majd mintegy kontrasztként megállapítja: „Nem véletlen, hogy ott a legnagyobb a tömegek biztonságérzete, ahol viszonylag legerősebb a demokrácia. A demokrácia a társadalom egészsége.”

Fotó: Népszava-archívum

A továbbiakban íme néhány máig ható történés az elmúlt közel 1500 évből.

A hagyomány szerint ezen a napon menekült el 622-ben Mekkából Medinába Mohamed próféta: a „Hedzsra” az iszlám időszámítás kezdete. Bő öt évszázaddal később újabb fontos vallási esemény történt: ekkor szakadt ketté 1054-ben máig tartó érvénnyel a nyugati és a keleti keresztény egyház, miután IX. Leó pápa és Kerulláriosz Mihály konstantinápolyi pátriárka kölcsönösen kiközösítették egymást.

1429. július 16-án vonult be Jeanne d’Arc a francia seregek élén Reims-be, a koronázó városba, ahol felszentelték VII. Károly királyt. Az új uralkodó két évvel később hálából sorsára hagyta az „Orléans-i Szüzet”.

1661. július 16-án aligha gondolták volna, hogy a Svédországban forgalomba került első európai bankjegyeknek mekkora szerep jut a modern világban.1782-ben ez a nap esztétikai élvezetet hozott a világnak, mivel ekkor mutatták be Bécsben Mozart: Szöktetés a szerájból című operáját.

A 20. század július 16-i eseményei viszont gyakran szólnak vérről, szenvedésről és halálról. Az orosz bolsevik forradalmárok 1918-ban e napon ölték meg Jekatyerinburgban II. Miklós cárt, Alexandra cárnét és öt gyermeküket. Nem a legnagyobb szeretettel emlegetett találmány a parkolóóra sem, amelyet 1935. július 16-án vezettek be az Egyesült Államok-beli Oklahoma City-ben.

„A fiúk megszülettek és jól vannak” – így hangzott a híres rejtjeles távirat, amely az első sikeres amerikai atombomba-kísérletet tudatta az Egyesült Államok legfőbb katonai vezetőivel. A robbantást 1945. július 16-án Új-Mexikó államban, a Trinity támaszponton hajtották végre.

Az amerikai és a világirodalom egyik 20. századi alapműve jelent meg 1951. július 16-án: Jerome D. Salinger Zabhegyezője. A kamasz harag, elidegenedés és lázadás legtökéletesebb írott dokumentuma éveken át a leggyakrabban cenzúrázott amerikai regény volt, a 60-as évek elején kitiltották az Államok szinte valamennyi középiskolájából. Sokan a könyv „veszélyességének” igazolását látták abban, hogy több hírhedt gyilkosnál és merénylőnél, köztük az 1980-ban John Lennont meggyilkoló Mark D. Chapmannél és John Hinckley-nél, Ronald Reagan elnök 1981-es támadójánál is ezt a Zabhegyezőt találták meg. Ez persze ugyanolyan bornírt asszociáció, mint a bizonyos zenékből kihallott „sátánista üzenetek.”

1969. július 16-án indult el az Apollo 11 űrhajó, amely négy nap múlva először szállt le emberekkel a Holdra. Erről a történetről külön is megemlékezünk. Pontosan 10 évvel később zárul be körünk: a Hedzsra után 1357 évvel hatalomra jutott Irakban Szaddám Huszein diktátor, aki egy év múlva kilenc évig tartó háborúba keveredett a szomszédos Iránnal, majd véres uralmának 24 évvel később a második Öböl-háború és az amerikai invázió vetett véget.