A nőkért harcol a Fekete Kéz

Publikálás dátuma
2014.07.16 16:27
Fotó: Facebook
Bár az iráni futball-válogatott nem hagyott túl mély nyomot a világbajnokságon, a csapat meze a női egyenjogúság szimbóluma lett pillanatok alatt a közép-keleti országban.

Teherán fő utcáján, a Vali Aszron jelent meg egy graffiti, amely az iráni válogatott szerelését viselő nőt ábrázol, aki a feje felett egy, a világbajnoki aranytrófeára emlékeztető tárgyat tart. Valójában egy mosogatószer műanyag-flakonjáról van szó. A szerző Black Hand néven írta alá művét, aki ugyanolyan rejtélyes figura, mint a londoni Banksy, azzal a különbséggel, hogy  ő alkotás közben valóban az életével játszik.

A teheráni fiatalok megőrülnek e falfirkáért, és már teljes sebességgel terjed a közösségi médiában. Az iráni nőket sújtó számos hátrányos megkülönböztetés egyike ugyanis, hogy nem engedik be őket a futball-stadionokba, sőt, még nyilvános helyen sem nézhetnek futball-meccseket. Természetesen a graffitit azóta már lemosták a főutca faláról, de nem elég gyorsan ahhoz, hogy ne váljon máris egy lázadó nemzedék jelképévé.

Szerző

Ki kell találni a megfelelő protokollt - interjú Eszenyi Enikővel

Publikálás dátuma
2019.03.19 08:15

Fotó: EMMER LÁSZLÓ
Eszenyi Enikő egy változó életszakaszban, krízisben lévő színésznőt alakít John Cassavetes Premier című előadásában. A Vígszínház igazgatója szerint a generációk között több ok miatt ma nagy a hasadék. Arra pedig nem vagyunk felkészülve, hogy sokkal tovább élünk, mint elődeink.
Már korábban is játszott színésznőt például A testőrben. A Premier, amelyben szintén színésznőt alakít, hogyan került a Vígszínház színpadára? Nagy rajongója vagyok John Cassavetes filmjeinek. Ráadásul áttételesen már dogoztunk ezzel az anyaggal, hiszen a Mindent anyámról című Almodóvar-film, illetve színpadi adaptáció ihletője is Cassavetes műve volt, és mindkét rendező felhasználta Tenessee Williams A vágy villamosa című drámáját, amiben szintén játszom. Másrészt olyan tematikájú darabot kerestem, amely beleillik az évadba, vagyis lázadó, vagy válságban lévő alkotó életútját járja körül. Ebbe a sorba ugyanis beletartozik a Bíborsziget írója, a Liliom és Baal is. Az ön által játszott színésznő is miközben önmagával viaskodik, megsért másokat. Myrtle Gordon - a színésznő, akit játszom - egy olyan színdarabot próbál, amelynek egyik jelenetében meglátogatja volt férjét. Az tapintatlan vele és megalázza, ezért a nő beül egy bárba és inni kezd. Később szerelmének, aki már eltávolodott tőle, beszámol mindenről. A férfi azt hiszi, a nő mindezt csak azért csinálja, mert újra fiatal akar lenni. Erre leken neki egy pofont. De Myrtle Gordon egy lázadó, akit a környezete nem ért meg! Nem tudja elviselni, ha megpofozzák! Cassavetes filmjeiben gyakran foglalkozott női témákkal. Ennek egyik oka, hogy a felesége színésznő volt és volt is egy színházi társulatuk. Jól ismerték a színházi világot. Myrtle Gordon változó korban van, története igaz lehet bárkire, aki nem a megszokott úton jár.    A társadalom ezt a krízist elég nehezen tolerálja. Ma, miközben folyamatosan olyan fontos kérdésekről beszélünk, mint a menekültek helyzete, vagy a globális felmelegedés, talán nem foglalkozunk eleget azzal, hogy sokkal tovább élünk, mint elődeink. És talán nem vagyunk kellőképpen felkészülve arra, hogy ezt „az időt miként töltsük el”. Sőt, ezzel kapcsolatban bizonyos zavart is érzek a fejekben. Sokszor kizárólag a tradícióra hagyatkozunk, hogy egy nő vagy férfi mit tehet bizonyos kor után. Egy hatvan, hetven, nyolcvan, kilencven éves nő és férfi is gondolkodhat fiatalosan, lehetnek még céljai. A társadalom még nem ezt várja, inkább azt, hogy mint az elefántok vonuljanak el és magányosan omoljanak össze. Erre lehetnek különböző válaszok. Domján Edit például negyven évesen befejezte, de gondolom ezt az időszakot mindenki másként éli meg. Van, aki erősebbnek bizonyul, más gyengébbnek. Myrtle Gordon is ad egyfajta választ, amit lehet úgy értékelni, mint egy ingerült nő vergődése, de én ettől nagyon óvakodnék. Myrtle Gordon-nak ezért nem jár pofon.  Egy színész számára ez azért nem lehet idegen, hiszen pályája során gyakran találkozik kellemetlen feladatokkal. Higgye el, nem kellemes. Tegnap például kaptam egy akkorát, hogy Hevér Gábor feljött az öltözőmbe elnézést kérni. Nehéz bemérni az ütés erejét. Egyáltalán nem haragudtam. De fájt. Nemrég láttam egy Csehov darabot és ott is éreztem a főszereplő játékában, hogy a megélt traumák ellenére az idősebbek számára is mennyire fontos az újrakezdés esélye. Az egész világra jellemző a fiatalság kultusza. Létezik egy generáció, amelynek a tagjai az egész életüket végigdolgozták, de jönnek a fiatalok, akik kevesebb munkával jobb anyagi megbecsülést is elérhetnek. Én itt a színházban is találkozom negyven-ötven éve itt dolgozó drága kollégával, akinek a fizetése nagyon kevés, de ha felveszünk egy nála kevésbé képzett fiatalt, akkor az ő minimálbér emelését is nehezen tudjuk megoldani. A generációk között több ok miatt ma nagy a hasadék. Ezt nagyon nehéz bárhol egyensúlyban tartani, főleg egy színházban, művészek között. Ez probléma egész Európában és erre, hogy az ön által említett újrakezdés reális lehetőség legyen, ki kell találni a megfelelő protokollt. A Premier színésznője aztán nem tehet mást, mint hogy maga oldja meg a helyzetet, vagyis feláll egy válságból, részegen érkezik a premierre, de mégis lejátssza az előadást. Ez egy metafora. Azt jelenti, hogy bármilyen nehéz helyzetből fel lehet állni. Az én életemben az alkohol egyáltalán nem játszik szerepet, de találkozom olyan kolléganőkkel, akik alkohol nélkül nem tudnak színpadra lépni vagy előadás után isznak. Egy másik jelenetben a közönség felé fordulva azt mondja: nekem nincs gyerekem, nincs férjem, csak a színház és rámutat a nézőtérre. Ez viszont különösen személyesnek hat. Igen, mert az is. Én minden szerepemet magamból felépítve, ha úgy tetszik, személyes motivációkkal játszom, ahogy Muskátnét is a Liliomban. Amikor Liliomnak azt kell mondanom, „hogy ki vagy rúgva, el vagy bocsájtva”, akkor sem úgy szólok hozzá, mint egy feltételezett alakhoz. Drága mestereim, Horvai István és Kapás Dezső mindig arra tanítottak, hogy egy színész engedje át a saját testén és lelkén is a megformálandó figurát.  Azzal mit lehet kezdeni, hogy a nézők egy része ösztönösen ellép attól, ha gyengeséget, küzdelmet, harcot lát a színpadon, hiszen ebbe a tükörbe nehéz belenézni? Azt gondolom, hogy ezt a darabot a nők nagyon is értik. Színházvezetőként mennyire figyel arra, hogy a több évtizede a Vígszínházhoz kötődő színésznők is megfelelő feladatokat kapjanak? Most láttam például örömmel Kútvölgyi Erzsébetet a Kádárné balladája című egyszemélyes előadásban. Erre mindig is figyeltem. Az idén két Kincses Réka és Pass Andrea is rendezett a Vígben két kitűnő előadást. Számomra fontos, hogy játsszunk olyan darabokat, amelyek nőkről szólnak és szerepet kapjanak bennük női alkotók, színészek, rendezők. Ezt nagyon komolyan veszem.    Visszatérve a Premierre, milyenek az eddigi visszajelzések? A nézők szeretik. Számomra minden előadás komoly fizikai és lelki megmérettetés, egy új tapasztalás, ugyanakkor hatalmas öröm is. Info: John Cassavetes Premier Vígszínház Rendező: Martin Čičvák

Névjegy

Eszenyi Enikő Csengerben született 1961-ben. A budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerzett színész diplomát 1983-ban, azóta a Vígszínház tagja. Számos fontos szerepet eljátszott már a drámairodalom remekműveiből. 1991-ben először a Budapesti Kamaraszínházban Büchner Leonce és Lénáját állította színpadra, a következő évadban Marton László igazgató felkérésére a Vígszínház nagyszínpadán színre vitte A West Side Story-t, azóta rendszeresen rendez. 2002-ben megkapta a Kossuth-díjat. 2009. február 1. óta a Vígszínház igazgatója.

Frissítve: 2019.03.19 08:15

77 nappal több munka ugyanazért a pénzért - a nők fizetéséért tüntettek Berlinben

Publikálás dátuma
2019.03.18 22:02
"Együtt az egyenlő bérekért"
Fotó: dpa Picture-Alliance / AFP/ BERND VON JUTRCZENKA
A német nők átlagosan 21 százalékkal kevesebbet keresnek, mint a férfiak, nyugdíjuk pedig 53 százalékkal kisebb. És így is nagyságrendekkel jobb helyzetben vannak magyar nőtársaiknál.
Elfogadhatatlan, hogy Németországban a nőknek átlagosan 77 nappal többet kell dolgozniuk ugyanazért az éves fizetésért, mint a férfiaknak, a nemek közötti bérszakadékot meg kell szüntetni - hangsúlyozta a német szakszervezeti szövetség (Deutscher Gewerkschaftsbund) vezetője hétfőn Berlinben egy demonstráción, amelyet az Egyenlő Díjazás Napja (Equal Pay Day) alkalmából tartottak. Reiner Hoffmann a szövetségi kormány több szociáldemokrata (SPD) miniszterének részvételével tartott tüntetésen élesen bírálta a kormányt, kiemelte, hogy
a nemek közötti bérkülönbség évek óta nem csökken, mert hatástalanok a nők munkaerőpiaci helyzetének javítására szolgáló törvények.
Franziska Giffey család-, idős-, nő- és ifjúságügyi miniszter további intézkedéseket helyezett kilátásba, szavai szerint a kormány szankciókat vezethet be mindazon nagyvállalatok ellen, amelyek nem határozzák meg, hogy mekkora arányt kell elérnie a nőknek az igazgatótanácsban, vagy nem indokolják meg, hogy miért maradjon ez az arány nulla százalék. Rámutatott: az úgynevezett női kvótáról szóló törvény hatálya alá tartozó vállalatoknál a felügyelőbizottságokat tekintve már átlagosan 31 százalék a nők aránya, az igazgatótanácsokban viszont csak 6 százalék. Elfogadhatatlan, hogy a nők átlagosan 21 százalékkal kevesebbet keresnek, mint a férfiak, nyugdíjuk pedig 53 százalékkal kisebb, mondta a miniszter.
Németországban az Egyenlő Díjazás Napja alkalmából más rendezvényekkel, megmozdulásokkal, akciókkal is igyekeztek felhívni a figyelmet a nemek közötti bérkülönbségekre. A kezdeményezők között volt a berlini közösségi közlekedési vállalat (BVG) is, amely egy napra bevezette a női jegy (Frauenticket) intézményét, a nőknek 21 százalékkal olcsóbban, 7 euró (2240 forint) helyett 5,5 euróért kínálta a napijegyet.
Az Egyenlő Díjazás Napja "mozgóünnep", mindig arra a napra teszik, amelyiktől számítva a nők - a férfiakhoz képest - már nem ingyen dolgoznak, hanem pénzt keresnek munkájukkal. Ez Németországban az idén az év 77. napja, március 18. - mutatta ki a szövetségi statisztikai hivatal (Destatis). Adatai szerint a nők átlagos bruttó órabére 16,59 euró, ami 21 százalékkal kisebb a férfiak 21 eurót kitevő átlagos órabérénél. Az ország nyugati részén az országos átlagot meghaladó mértékű, 22 százalékos az eltérés, a volt NDK területén viszont jóval kisebb az egyenlőtlenség, a bérkülönbség csupán 7 százalékos. Az úgynevezett nemek közötti bérszakadék (Gender Pay Gap) mélysége nem változott lényegesen az utóbbi években, a rendszeres adatfelvétel 2006-os kezdete óta rendre 22 százalék körüli a különbség országos szinten.
A Destatis szerint az eltérés többnyire szerkezeti tényezőknek tulajdonítható, legfőbb oka, hogy a nők jellemzően alacsonyabb bérezésű munkakörökben dolgoznak, és gyakrabban foglalkoztatják őket részmunkaidőben, mint a férfiakat. Ugyanakkor a nők akkor is kevesebbet keresnek, amikor ugyanazt a munkát végzik, mint a férfiak; azonos beosztásban 6 százalékos a fizetéskülönbség. A női kvótáról szóló törvény 2016-ban lépett életbe, a szabály szerint a 2000-nél több embert foglalkoztató tőzsdén jegyzett részvénytársaságoknál, amelyeknél a felügyelőbizottságot a munkavállalói részvétel elve alapján állítják össze, a testületben felszabaduló helyeket kötelező nőkkel betölteni, amíg el nem érik a 30 százalékos arányt. Ez az előírás nagyjából 100 nagyvállalatra vonatkozik.
További 3500 cég - a tőzsdén jegyzett kisebb részvénytársaságok, illetve azok a legkevesebb 500 embert foglalkoztató cégek, amelyek a felügyelőbizottság összetételét tekintve a munkavállalói részvételt előíró jogszabály hatálya alá tartoznak - saját hatáskörben állapíthat meg célokat a női részarány növelésére. Az önkéntes vállalás teljesítését már 2015-ben el kell kezdeni, és nemcsak a felügyelőbizottságban, hanem a menedzsment felső szintjén is, és rendszeresen nyilvános jelentést kell készíteni a folyamat alakulásáról. A fizetések átláthatóságáról rendelkező törvény az idén lépett életbe, azt írja elő, hogy a legkevesebb 200 embert foglalkoztató cégeknél a munkavállaló kérésére tájékoztatást kell adni arról, hogy azonos beosztásban az ellenkező nemhez tartozó dolgozók átlagosan mennyit keresnek.

Nők helyzete Európában: csak jobb hely van Magyarországnál

Nincs európai ország amely rosszabbul teljesítene Magyarországnál a nemek közti egyenlőséget tekintve - derül ki a Világgazdasági Fórum 2018-as jelentéséből. A nemek közötti egyenlőség index a nők gazdasági lehetőségeit, politikai képviseletét, oktatásban való részvételét, valamint az egészségügyi kilátásait veszi figyelembe a globális rangsor összeállításánál. Magyarország 102. a rangsorban a 149 tagú mezőnyből. A lemaradás elsősorban a politikai képviselet hiányában keresendő, írja a kimutatás nyomán a Magyarország a világban blog. A magyarországinál csak hét országban kezdetlegesebb a nők politikai képviselete: Bahrein, Belize, Brunei, Kuvait, Libanon, Omán és Jemen.