Eörsi Mátyás elnézést kér...

"...az ATV Egyenes Beszéd című műsorában 2014. július 9-én a velem folytatott beszélgetés során a szavak fogságában vergődve magam is elfogadhatatlan kifejezést használtam, amikor "statisztikai romabűnözésről" tettem említést." (mandiner.hu, 2014. július 14.)

Ez dicséretre méltó önostorozás lehetne (bár öt napig tartott, amíg megfogalmazója kihordta…), de Eörsi Mátyás tapasztalt hivatásos politikus (jogi diplomával, vagyis a szónoklattani tudást anno fejébe verték). Rengeteg előnyt - kiváltságot? - beseperhetett hazai és nemzetközi közszereplőként.

Ő, akinek lassan negyedszázada egzisztenciája a politika, már nem vergődhet a szavak fogságában, különösen nem egy önként vállalt szituáció körülményei között. Amennyiben mindezek dacára mégis vergődik a szavak fogságában - ami annyit tesz, hogy profi politikus létére verbális kommunikációban minimális pontossággal sem képes kifejezni magát -, akkor tőle nem elegendő a bocsánatkérés, mint a szükséges konklúzió levonása, hanem morálisan köteles visszaadni politikusi stallumait, sőt mindazokat a javakat, amelyekre e minőségében szert tett.

Eörsinek "mentsége" legfeljebb a társadalomtudományok által feltárt jelenségek egyike, az úgynevezett szerepzavar. Állapotában ugyanazon személy szavai és gondolatai/szándékai nem fedik egymást. Tehát őszintétlen. Így kerül a szavak fogságába. (Természetesen a jelenség akkor is előállhat, ha korábban egyáltalán nem tapasztalt valósággal szembesülünk, s ezért nincs rá szavunk. Lásd a holokauszt ábrázolása, amely új nyelvezetet követelt: Adorno, Améry, Borowski, Kertész Imre. Azonban hősünk nem ilyen problémával birkózott.) Vajon bízhatunk-e őszintétlen politikusban? Adhatunk-e teret hamis politikusnak anélkül, hogy ne járatnánk le a demokráciát?

Összegezve. Eörsi Mátyás jelen megnyilatkozása alapján hiteltelennek vélelmezhető, hiszen messze nem a szavak fogságában vergődő valakinek tűnik. Ráadásul efféle metafora kitalálására éppenséggel a szavak mestere képes...
Abcúg Eörsi Mátyás!