Előfizetés

Változtak a végrendelkezés és öröklés szabályai

Publikálás dátuma
2014.07.17. 07:19

Nem kell kétévente megújítani a jövőben a szóbeli végrendeletet – így döntött az Alkotmánybíróság július 14-én hozott határozatában. Az új Ptk.-val átalakult az öröklés rendje is.

Az Alkotmánybíróság a határozat indoklásában hangsúlyozta: alaptörvény-ellenes, hogy az élő végrendeletben foglalt nyilatkozatának érvényességi ideje két év, hiszen a nyilatkozat amúgy bármikor visszavonható. A testület megállapította, az egészségügyről szóló törvény idevágó rendelkezései alaptörvény-ellenesek, ezért azokat, valamint az egyes egészségügyi ellátások visszautasításának részletes szabályairól szóló kormányrendelet vonatkozó részeit megsemmisítette.

Ezentúl tehát, ha a végrendelkezni kívánó személy vak, írástudatlan, vagy olvasásra és nevének aláírására képtelen állapotban, ráadásul "életet fenyegető rendkívüli helyzetben van" és írásbeli végrendeletet egyáltalán nem vagy csak nehézséggel tehetne, szóban is rendelkezhet örökségéről.

A március 15-től életbe lépett új Polgári törvénykönyv (Ptk.) jelentősen átalakította az öröklés és a végrendelkezés rendjét: az özvegy már nem használhat mindent, amije volt az elhunyt élettársának, már örökölhetünk másod-unokatestvérek után is, és az örökségből is könnyebb lesz kitagadni valakit.

Míg korábban a hagyaték egészének haszonélvezeti joga a házastársat illette, az új Ptk. szerint ha van leszármazó - gyerek, unoka - az özvegy csak az örökhagyóval közösen használt lakás, illetve annak berendezési és felszerelési tárgyainak haszonélvezeti jogát örökli. Más vagyontárgyra - mint autó, nyaraló, betétkönyv, stb. - már nem kap haszonélvezetet - számolt be az Indexnek Urbán András, a Budapest Környéki Törvényszék bírája.

Szerinte ezekre a változtatásokra azért volt szükség, mert megváltozott a hagyatéki vagyon köre - a hagyatékokban egyre több az üzletrész, értékpapír, bankbetét -, valamint indokolták a családi viszonyokban bekövetkezett változások is - egyre több a második, harmadik házasság, újabb házasságokban született gyermek.

Abban az esetben, ha nincsenek gyerekek vagy unokák, szintén nem feltétlenül minden az özvegyre marad: ha még élnek az örökhagyó szülei, akkor megosztva örökölnek az özveggyel - magyarázza a szakember -, haszonélvezeti jogot azonban egyik fél sem örököl, a közös lakás és a berendezési tárgyak tulajdonjogát az özvegy örökli, más hagyaték, mint például a nyaraló tulajdonjoga azonban megoszlik a szülőpár ás az özvegy között.

Urbán András szerint nagyon fontos változás az is, hogy nyugodtan újra lehet házasodni: az újraházasodás - a korábbi szabályokkal ellentétben - már nem szünteti meg az özvegyi jogot, ezzel is arra ösztönözve az embereket, hogy inkább házasságot kössenek, és ne élettársi kapcsolatban éljenek.

A kitagadás körülményei is változtak, az új Ptk. újabb kitagadási okokat nevezett meg, ilyen például a nagykorú gyerek "durva hálátlansága". Ez a változtatás azonban mind a bíróságokat, mind az ügyfeleket nehéz helyzetbe hozhatja, a szakember szerint az egyik legnagyobb veszély, hogy "vérszemet kapnak" a polgárok, és "mindenki kitagad mindenkit" - hiszen ki fogja eldönteti, pontosan mi is az a durva hálátlanság?

Ki lehet tagadni azt is, aki a Ptk. szerint "a tőle elvárható segítséget nem nyújtotta, amikor az örökhagyónak szüksége lett volna rá". Urbán András szerint mindez feladja a bíróknak a leckét, hiszen a bizonyítási tehernek is nehezebb lesz eleget tenni, ugyanakkor ma Magyarországon viszonylag gyakorinak számít, hogy az emberek megpróbálják kitagadni gyermekeiket, "elég sok ilyen pörünk van" - mondta.

Fontos megemlíteni, hogy az új Ptk. rendelkezései arra az örökhagyóra - és örököseire - vonatkoznak, aki 2014. március 15-e után, végrendelet nélkül hunyt el. Ha van végrendelet, ott annak keltezése számít: ha a végrendelet a régi Ptk. hatálya alatt született, akkor aszerint is lép életbe.

Urbán András arra is felhívta a figyelmet, hogy a családnak van lehetősége visszalépni a régi Ptk. szerinti helyzetre az "osztályos egyezség" segítségével, amelyet a családtagok köthetnek közjegyző előtt: a dokumentumban rögzíteni lehet, hogy mindent a gyerekek örököljenek, és mindennek a haszonélvezetét a volt házastárs kapja.

Elbánunk velük

Barna L. Norbert
Publikálás dátuma
2014.07.17. 07:18

Miközben 15 éve szinte mintaállamnak számított Magyarország a menekültügy kezelésében, ma már a helyzet odáig romlott, hogy egy német bíróság kimondta: itt embertelenül, megalázóan bánnak a menekültekkel, ezért nem enged hazánkba visszaküldeni egy Németországban tartózkodó iráni férfit. A bevándorlási hivatal szerint nincs probléma, ám a Tárki friss kutatása azt bizonyítja: idén is nőtt az idegenellenességünk.

Rendszerszintű hiányosságok vannak a magyarországi menekültügyben, nem tartjuk be az Európai Unió menekültekre vonatkozó minimumkövetelményeit, a menekültügyi őrizetet pedig túlságosan széles körben alkalmazzák anélkül, hogy az egyéni körülményeket közben megvizsgálnák - többek között ezt mondta ki eseti ítéletében a stuttgarti bíróság egy éppen Németországban tartózkodó iráni menekült ügyében a napokban.

Magas az idegenellenesek aránya

Továbbra is magas az idegenellenesek aránya - derül ki a Tárki legfrissebb kutatásából. Eszerint 2014 áprilisában a felnőtt lakosság 39 százaléka választotta az idegenellenesnek tekinthető állítást, vagyis azt, hogy "az országba menedékkérő be ne tehesse a lábát". A megkérdezettek 10 százaléka számít idegenbarátnak, akik szerint minden menedékkérőt be kell fogadni.

A többség - a megkérdezettek 51 százaléka - mérlegelő a menedék nyújtásának, illetve megtagadásának kérdésében. Egyébként 2002 óta 2011-ig kisebb ingadozások mellett - 24-33 százalék között - meglehetősen stabil volt a társadalom a kérdésben, de 2012-ben a korábbi évekhez képest nőtt az idegenellenesek aránya, ami 2013 után eddig idén is magasabbnak tűnik a Tárki szerint, mint a 2000-es évek átlaga volt.

A juraforum.de portál beszámolója szerint a férfi még tavaly Magyarországon keresztül érkezett Németországba, ahol - az uniós jog adta felhatalmazással - elrendelték a visszatoloncolását abba az országba, ahol először belépett az EU területére, jelesül éppen Magyarországra.

Ám a férfi, akinek korábban már volt szerencséje a magyar menekültügyi őrizethez, panaszt nyújtott be, mondván, itt embertelenül, megalázóan bánnának vele, és azt kérte, hadd maradhasson Németországban. Ezt engedélyezte is a bíróság, igazat adva a panaszban foglaltaknak.

Az, hogy a hazájukból valamilyen fenyegetés elől menekülni kényszerülő emberek hazánkban túl gyakran "végzik" őrizetben, nem újdonság: májusban a debreceni menekülttábornál épp azért

demonstráltak az érintettek, mert az oda érkezők 42 százalékát - mint a Migráns Szolidaritás Csoport egy iráni tagja ott fogalmazott - "azonnal bezárják", és ők sem tudják, erről milyen szempontok alapján döntenek. (A Helsinki Bizottság szerint az egyedülálló férfiak 40 százaléka kerül rögtön ide.)

Jellemzően a debreceni befogadóállomáson a legrosszabb a helyzet, mint a bizottság májusi jelentése rávilágított, és nem csak a telephely kialakítása miatt - így például a biztonsági kerítés nyomasztó volta, vagy az őrtornyok beépítése miatt, amely leginkább egy fogolytáborra, vagy börtönre emlékezteti a külföldieket -, hanem mert, mint egy iraki menekült fogalmazott, nem példa nélküli a fizikai bántalmazás sem.

Kezdetleges módon állapítják meg a kiskorúság tényét, és számos esetben nem lehet tudni, mit történik a kérelmezőkkel a szögesdróttal, betonkerítéssel körülvett táboron belül - sorolta aggályait az iraki férfi.  

A mostani német ítéletre reagálva a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) sietett leszögezni, tömegesen nem alkalmazzák a menekültügyi őrizetet, ide - az ezt lehetővé tevő törvény tavaly júliusi hatályba lépése óta - legfeljebb a kérelmezők 25 százaléka került. A BÁH szerint az őrizetet amúgy is folyamatosan felügyeli az ügyészség és a bíróság, de problémákat eddig nem találtak.

Nem úgy a jogvédők, mint éppen a Helsinki Bizottság. Májusi jelentésükben az áll: a menekültügyi őrizet "ésszerűtlen, embertelen, költséges és nemzetközi sztenderdekkel ellentétes fogvatartási forma". Nem követtek el semmilyen bűncselekményt, mégis menedékkérőket zár el hónapokra és korlátozza kapcsolattartásukat a magyar állam. Leginkább azért kerülnek a cudar körülmények közé a szervezet szerint, mert - sokszor értelemszerűen - nincsenek úti okmányaik; ez pedig rímel az aggályra, hogy érdemben nem vizsgálják a kérelmezők, a "határsértők" hátterét.

Miközben Magyarország 15 éve szinte mintaállamnak számított a menekültügyben; még a délszláv háború idején is, amikor a menekültek kapcsán Magyarországnak valódi krízishelyzettel kellett szembesülnie. Erről Karsai Dániel alkotmányjogász beszélt tegnap a Klubrádióban. Mint elmondta, a helyzet még akkor is rendezettebb volt, mára azonban egyre romlik, holott "nem vagyunk Szíriával határos ország, nem kell ezresével, tízezresével fogadnunk, elhelyeznünk az érkezőket, és gondoskodni róluk".

Főleg a fogvatartás körülményei, és annak hossza aggályosak. A Helsinkivel az ügyben régóta együttműködő Karsai kijelentette, általában az a tapasztalatuk, "nincs kormányzati elszánás", ennek rendezését illetően. A német ítéletről azt mondta, objektív és akár tekinthető figyelmeztetésnek is, amelyet érdemes volna megfontolni. 

Ugyanakkor a BÁH nem lát problémát. Mint közölték, a döntés kivételes, igenis minden esetben figyelembe veszik a menedékkérők személyes körülményeit, a menekültügyi eljárás időtartama alatt vizsgálják az őrizet fenntartásának szükségességét. Egyébként Németország tavaly 84 embert küldött vissza Magyarországra.

A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága néhány napja egy hasonló ügyben döntött, és kimondta, "nem olyan súlyos" a helyzet, hogy ne lehetne visszaküldeni menekülteket Magyarországra.

Ugyanakkor a Helsinki szerint annak ellenére döntöttek így, hogy ugyan részletesen elemezte a bíróság jelentésüket, éppen a legfrissebbet nem nézték meg, amelyből kiderültek volna a rendszer hibái. Strasbourg előzőleg egyébként menekültek perei kapcsán sokszor találta úgy - 2012-ben két esetben is -, hogy a magyar állam megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményét.

Palotatűz: a beruházó is felelős lehet

Publikálás dátuma
2014.07.17. 07:16
Az öreg, kiszáradt tetőszerkezeten pillanatok alatt elterjedtek a lángok, különösen azért, mert a tűzzárón téglafalazatokat korá
Átláthatatlannak tűnő tulajdonviszonyoknak, illetve a tűzeset felelőseinek, valamint a kártérítés lehetőségének, és a helyreállításnak bonyolult problémáit kell megoldani, hogy újjépíthessék a Kodály körödön kedden kiégett védett ingatlant. A pusztító tűzesetért nem csak a munkások, de a beruházók, kivitelezők is felelősek lehetnek.

A kedden csaknem teljesen kiégett Andrássy úti épület lakói már 2012-ben azért tüntettek, mert "lakhelyünk és életünk veszélyben!" - számolt be annak idején a helyszínről az Index. Mint egy lakó akkor nyilatkozta, az egykor gyönyörű házat 1882-től két év alatt építették fel, de a rekonstrukciója már 12 éve nem valósul meg.

Terézváros gondoskodik a lakókról
A terézvárosi önkormányzat által megbízott cég a katasztrófavédelemmel együttműködve ma délután megkezdte az életveszély elhárítását, az épület azon elemeit bontják el, amelyek balesetet okozhatnak. A társasház 112 lakója közül a közös képviselő tájékoztatása szerint 30-40 fő lakik életvitelszerűen az épületben, közülük a földszinten, valamint az első és a második emeleten lakók ma délután - hatósági kísérettel - bemehettek a lakásukba, hogy magukkal vigyék a legfontosabb irataikat, vagyontárgyaikat, pénzüket. Valamennyi lakó ideiglenes elhelyezéséről és ellátásáról az önkormányzat továbbra is kész gondoskodni. Az első napokban hotelben biztosít szállást nekik, később önkormányzati tulajdonban lévő lakásokban kapnak elhelyezést, illetve amennyiben a felajánlott lakások nem lennének megfelelőek, az önkormányzat átmenetileg átvállalja bérleti költségeiket. Emellett rendkívüli pénzbeli segélyt is kapnak.  Az ügyészség elrendelte a tűz előidézésének gyanúja miatt őrizetbe vett két férfi szabadon engedését.

A palota eredetileg a Magyar Államvasutak nyugdíjintézeti bérháza volt, ami 1952-ben állami tulajdonba került, és továbbra is bérházként működött egészen 1999-ig, amikor Terézvárosi Önkormányzata társasházként bejegyeztette a Földhivatalnál.

A felújító projektcég ezt követően vállalta a harmadik emeletén lévő 23 lakás kiürítésének költségeit, az ingatlan zárófödém- és fedélszékcseréjét, a tetőzet rekonstrukcióját, a díszudvar felőli függőfolyosó aládúcolt részének rekonstrukcióját. Cserébe az önkormányzat a cégnek adta az egész harmadik emeletet és a tetőteret.

Az UNESCO világörökség részének nyilvánított és műemléki besorolású épület felújítási munkáira 2000-ben kötött szerződést az önkormányzat, a munkálatokat azonban nem végezték el, sőt, az épületet életveszélyes állapotba sodorták. 2002-ben született meg az építési engedély, de éppen ekkor voltak az önkormányzati választások, így a

projekt még azelőtt leállt, hogy elindulhatott volna. 2008-ban végül elkezdték bontani, de 2009-ben leálltak a munkákkal. A befektetők eltűntek, és jelentős károkat hagytak maguk után. A generálkivitelező, a Reneszánsz Zrt. a zárófödémet kibontotta, és megnyitotta a tetőszerkezetet, ezzel is súlyosbítva az életveszélyt. 

Az ígért felújításokból a lakók semmit nem láttak - számoltak be az Indexnek, sőt, többen panaszolták, hogy a befektető elvitte a kovácsoltvas kapujukat, és a márvány lépcsőket, amikről úgy sejtik, már sosem kerülnek vissza.

2009-ben Andrássy Palace fantázianéven még ebben az épületben hirdették Budapest legdrágább lakásait, volt olyan, amit 450 millióért - természetesen ebből sem lett semmi. Ekkorra a Reneszánsz már levonult, a harmadik emelet pedig ott maradt falak és födém nélkül, a lakók pedig folyamatos életveszélyre és beázásokra kezdtek panaszkodni.

A Műemlékvédelem a lakók kérésére kötelezte a projektcéget az életveszélyessé vált kémények kijavítására. A munka elkészült, a kémények védett majolika részei viszont eltűntek. Néhány éve a projektcég tisztasági mosást végzett a köröndi homlokzaton.

Ehhez a ház vizét használta, a hetekig felállványozott homlokzaton elhelyezett reklámért kapott tízmilliós összeget viszont nem forgatta vissza a palota állapotának javítására. Ráadásul tulajdonrésze arányában bő tízmilliós közös költséggel is adós a lakóközösségnek.

Az bizonyosnak tűnik, hogy a keddi tűz nem a rekonstrukció megkezdésének következménye, ugyanis arról a lakók nyilván értesültek volna. Valószínűbb, hogy a korábbi viharok nyomán kisebb mértékben károsodott tető szigetelését végezték csupán a munkások, akik a tüzet okozhatták.

A hőségben, és az egyébként is öreg, kiszáradt tetőszerkezeten pillanatok alatt elterjedtek a lángok. Különösen azért, mert a tűzzáró téglafalazatokat korábban már elbontották. Ezért feltehetően nem csak a kárt közvetlenül okozó munkások, de a tulajdonos cég vezetői ellen is eljárás indul.