Tudomány;felfedezés;űrkutatás;holdraszállás;Apollo 11;

2014-07-18 14:09:00

Neil Armstrong „kis lépése”

1969. július 21. Tihanyban üdülünk szüleimmel. Gyönyörű, csillagos nyáreste. Tücskök, halk vízcsobogás. Nézzük a Holdat, a félnél egy kicsit teltebb. „Gondoljatok bele, ott vannak fent” – mondta valamelyikünk.

Igen, alig nyolc évvel, két hónappal és kilenc nappal azután, hogy  Jurij Gagarin Vosztok-1 fedélzetén megkerülte a világűrben a Földet, az emberiség újabb vágya teljesült: Neil A. Armstrong amerikai űrhajós személyében első ízben lépett ember a Föld rejtélyes bolygója, a Hold felszínére. Akkor, 45 évvel ezelőtt vált szállóigévé az Apollo 11 űrhajó parancsnokának, Neil Armstrongnak a mondása: „Kis lépés egy embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek.” A középkori hiedelmek, a nőiség ősi szimbóluma, az utópisztikus regények, Cyrano de Bergerac és Jules Verne művei után „kézzel fogható” közelségbe került a hideg planéta.

Gagarin repülése (1961. április 12) kétségtelenül az egyik elindítója volt az amerikai Hold-programnak. John F. Kennedy elnök ugyanis 1961. május 25-én, tehát másfél hónappal a szovjet űrsiker után a Kongresszus előtt kijelentette: az Egyesült Államok még az évtized vége előtt embert küld a Holdra és vissza is hozza onnan. Akkor, amikor az amerikaiak még csak egy szuborbitális repülésen („űrugráson”) voltak túl: Alan Shepard hajtotta végre 1961. május 5-én, John Glenn csupán 1961. január 16-án kerülte meg a Földet. A legenda szerint az amerikai űrközpont, a NASA vezetőit a szívroham környékezte, de nem volt más választásuk, fel kellett gyorsítani a programot. Az űrverseny ugyanis része volt a két szuperhatalom versengésének, fontos propaganda-eszköz volt a hidegháború idején (annak ellenére, hogy kölcsönösen tisztelték egymás űrkutatási eredményeit) és nem utolsósorban fontos szerepet játszott a katonai hírszerzés technológiai fejlődésében is.

A Holdra szállást előkészítő Apollo-program tragédiával kezdődött. 1967. január 27-én még földi gyakorlat közben tűz ütött ki az űrkabinban, és a lángok pillanatok alatt végeztek a három űrhajóssal, Virgil Grissommal, Edward White-tal és Roger Chaffee-vel. Grissomra, a második „űrugrás” résztvevőjére, aki egyike volt az első, héttagú űrhajós csapatnak, várt volna a NASA tervei szerint az a megtiszteltetés, hogy elsőként lépjen a Holdra. Sajnos már csak egy krátert tudtak elnevezni róla.  

 Az Apollo-program első hat űrhajója ember nélküli tesztrepüléseket hajtott végre, először 1968. októberében az Apollo 7-tel szálltak fel újra űrhajósok. A  nagy áttörést az Apollo 8 jelentette 1968 karácsonyán, amikor Frank Bormann, Jim Lovell és William Anders eljutott a Holdig és megkerülte a bolygót. Az Apollo 9 csak a Föld körül keringett a holdmodullal, majd 1969. május 18-án az Apollo 10 már „főpróbát” tartott a Hold körül.  Ez utóbbi csapat legénységéből John Young 1972-ben az Apollo 16-tal, Eugene Cernan pedig ugyanabban az évben a missziót záró Apollo 17-tel szállhatott le a Holdra. Thomas Stafford volt közülük az egyetlen, aki kimaradt a Holdra szállásból, ő kárpótlásul 1975-ben a közös szovjet-amerikai Szojuz-Apollo út amerikai parancsnoka lett. A szovjetek egyébként 1969-re feladták a Hold-versenyt, és csupán ember nélküli holdjáróval (Lunahod) képviseltették magukat a bolygón.

Fotó: Facebook

Fotó: Facebook

Az Apollo 11 útját lélegzetvisszafojtva  figyelte a világ. A Holdra szállást az egész világon egyenesben közvetítették, már Magyarországon is. 1969. július 20-án vasárnap este, közép-európai idő szerint 20:17-kor szállt le a „Sas” kódnevű holdmodul a Nyugalom tengerén. Július 21-én hajnali 3:56-kor Neil Armstrong a Hold felszínére lépett.

Nem is lehetett más a címlapsztori a világsajtóban. A Holdon készült képek egy korszak szimbólumaivá váltak, ma is gyakran találkozunk velük a populáris kultúrában. A Népszava, mivel hétfőn nem jelent meg, július 22-i, keddi számában számolt be az eseményekről. Az első oldalon csupán egy hasábot vett el a Holdra szállástól a Lengyel Népköztársaság megalakulásának 25. évfordulója, a többi az Apollo 11 küldetését méltatta. Bár a cím nem mondható túl lelkesnek (elvégre az Egyesült Államok még „ellenségnek” számított) – Sikeres holdutazás után hazafelé tart az Apollo 11. – azért egy felcím (Történelmi pillanat a Holdon)  és egy képaláírás (Az emberiség első követei a Holdra léptek) érzékeltették az olvasóval, hogy valami nagy dolog történt. A második oldalon jobb alsó sarkában Nagy István György tollából A Hold Kolumbuszai címmel jelent meg „méltatás”, amely inkább Armstrongék küldetésének technikai hátteréről szólt és legalább ilyen terjedelmet kapott „A Szovjetunióban nagy érdeklődéssel kísérik az Apollo 11 útját” című cikk.

Az Apollo 11 hősei, akárcsak Jurij Gagarin, soha többé nem repültek az űrbe. Armstrong 1982. augusztus 25-én halt meg. Buzz Aldrinnak éveken át kellett küzdenie alkoholizmusával és depressziójával. Ezt sokan arra vezették vissza, hogy nem tudta feldolgozni, hogy csak másodikként, 20 perccel Armstrong után lépett a Holdra. Eredetileg állítólag ő lett volna az első, de az űrhajósoknak a holdmodulban való elhelyezkedése miatt egyszerűbb volt, hogy Armstrong szálljon ki elsőnek. „Csodálatos kihalt vidék” – mondta a Holdon taposva. Michael Collins, pedig neki több oka lett volna a panaszra, hiszen ő le sem szállhatott a Holdra, csak körülötte keringett az űrhajóval, rövid ideig védelmi államtitkár-helyettes volt, majd az amerikai nemzeti repülési és űrhajózási múzeum igazgatójának nevezték ki,  a 80-as évektől pedig üzletember lett. Csak 40 évvel később árulta el, hogy amíg társai a Holdon jártak, attól rettegett, hogy egyedül kell visszatérnie a Földre. Neki is feljegyeztek néhány gondolatát, míg Armstrongra és Aldrinra várt. Az egyik ma is megszívlelendő: „Jó lenne, ha a világ hatalmasai mind feljönnének ide és látnák, hogy akármit tesznek, a Föld fütyül rájuk, rendületlenül forog tovább.”

Ahogyan számos nagy tudományos siker, felfedezés esetében, a Holdra szállás körül is számos összeesküvés-elmélet született, amelyek szerint Armstrongék nem is jártak a Holdon, a küldetésről készült filmek és fotók csalások, hollywood-i stúdiókban készültek és csupán a szovjetekkel vívott űrverseny miatt volt szükség arra, hogy becsapják a világot. Érvként többnyire éppen a fotókat használták fel, különböző fény- és árnyviszonyokra, beállításokra hivatkoztak. 2002-ben egy Bart Sibrel nevű rendezőt, aki filmet készített az állítólagos csalásról, Buzz Aldrin a tv-kamerák előtt ütötte le egy jól irányzott ökölcsapással. Ennek ellenére a Holdra szállás ügye a mai napig az 5. legnépszerűbb „contheo” az Egyesült Államokban, csak a Kennedy-gyilkosság, 9/11, az AIDS és az 1947-es roswell-i UFO-eset előzi meg….