halászat;Balaton utca;halak;Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt;Duna-delta;Balatoni Limnológiai Kutatóintézet;

2014-07-22 07:16:00

Túl tiszta a Balaton vize a halaknak

A halak nem inni és fürdeni járnak a Balatonba, hanem ott élnek, s táplálkoznak. Ha van mit. A kiváló minőségű víz azonban számukra kevesebb táplálékot nyújt, ezért kisebb a tó haleltartó képessége. Igaz, másfél éve amúgyis tilos a halászat, csak a horgászok próbálhatnak szerencsét, ők viszont legálisan nem értékesíthetik a zsákmányt a vendéglősöknek. A balatoni éttermekből, halsütőkből "kipusztult" a balatoni hal.

Kérek egy balatoni hekket! Ilyen elképesztő rendelésnek lehettem tanúja az egyik tómenti halsütő pultjánál. A tulaj persze nem világosította föl a vendéget, hogy a hekk valahonnan a dél-amerikai partoktól, elsősorban Argentínából hajózott mélyhűtve a magyar tengerig. Igaz, ha hazai halat kért volna, az sem a Balatonban ikráskodott, majd cseperedett növendékhallá, s lett belőle süllő-fogas, csuka, ponty, keszeg.

Furcsa halhelyzet alakult ki legnagyobb élő állóvizünk partjain. Egymást érik a főszezonban a fesztiválok, vásárok a tó parti településeken, ahol a híres borvidék nedűit és a magyar tenger gyümölcseit kínálják. Azaz ez utóbbiakat csak kínálnák. Jelenleg a Fertő-tóból, állítólag még a Tiszából is, és a közelebbi, távolabbi halastavakból érkeznek a vendéglőkbe, halsütőkhöz a halak, hiszen a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. már nem halászhat.

A Népszava információi szerint még Ukrajnából és a romániai Duna-deltából is szállítanak fogast balatoni vendéglőkbe, hiszen kilónként 1500 forintért kínálják, szemben a balatoni fogassal, amelynek 2500 forintra is rúghat a kilónkénti ára. Ezért tavaly még azt a kevés fogast sem tudta maradéktalanul értékesíteni a halgazdaság. Miközben a cég 500-600 kiló fogast adott el az üzleteknek, csak a szigligeti halfesztiválon 1,5-2 tonna nemes halat fogyasszt el a közönség.

Összességében a Balaton-parti vendéglátóhelyeken pedig évente 40-60 tonna fogast szolgálnak fel az éttermekben, halsütőknél. Eddig lefedhették a néhány kilós balatoni fogassal az ukrán, romániai halat, idén már nem írhatja ki, hogy "balatoni süllő, fogas". Fazekas Sándor régi-új agrárminiszter még tavaly év végén betiltotta a halászatot a Balatonon.

A szakemberek szerint ez nem volt teljesen átgondolt lépés, de annyit elismernek, hogy az évi átlagosan 700 millió forintos haltelepítés költségeiből 480-520 millió forint mégis csak a 60-70 ezer pecás befizetéseiből jön össze, tehát az ő érdekeiket is figyelembe kell venni.

A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. az utóbbi tíz évben már inkább csak ökológiai halászatot folytatott, ami főleg a kiirthatatlan busa ritkítását jelentette. A zrt. valamivel kevesebb pontyot telepít a tóba, viszont növelte a fő vonzerőt jelentő süllőtelepítést, de a szűkülő életterű compó utánpótlásról is gondoskodik. Némi sügér és balin is gazdagítja a horgászati választékot.

Az '50-es években még évi 1700 tonna halat is kifogtak a halászok a tóból. Zömmel, 1500 tonna keszeg, garda ficánkolt a hálókban. Tavaly a horgászok 650 tonna kifogott halat regisztráltak. Az orvhorgászat "eredményei" ebben nincsenek benne.
Azért persze ehet a vendég balatoni halat. A zrt. helyett a rabsicok, vagy orvhorgászok, de akár az engedéllyel horgászók is szállítják az ilyen árura vevő vendéglősöknek.

Ezek a "halárusok" persze nem adnak nyugtát, de nem is kell ilyesmivel fáradniuk. Nem túl bonyolult lepapírozni. Elegendő néhány legális tétel valamelyik halgazdaságtól, halászati vállalkozástól, s azután csak arra kell ügyelni, hogy a mélyhűtőben ne legyen több hal a dokumentumban szereplő mennyiségnél.

Nagyon nehéz megállapítani, hogy az a jéggé fagyott pikkelyes, mikor érkezett és hanyadik szállítmány ugyanarra a számlára. A vendéglős is jól jár, ha kilónként ezer forintért kapja a süllő-fogast, 400-500 forintért a pontyot.

Az új halászati törvény most némileg elriasztotta a gyakran halradarral is dolgozó rabsicokat. Januárban egy rabsic 110 kiló fogassal bukott le. Míg korábban pénzbírsággal, illetve a halászfelszerelése elkobzásával megúszhatta volna, most négy évre felfüggesztett két éves börtönbűntetésre ítélte a bíróság, elkobozták a halakat szállító járművét, 400 ezer forintos halvédelmi bírságot és 250 ezer forint perköltséget is kifizettettek vele. Ennek azért már van visszatartó ereje.

A Balaton kiváló minőségű vize sem csak áldás. A majd 90 éves Balatoni Limnológiai Kutatóintézet korábbi vizsgálatai megállapították, megfogyatkozott a lebegő szerves és szervetlen tápanyag a tóban, s ezzel csökkent haleltartó képessége.Ráadásul az évtizedekkel ezelőtt megvalósított rémálom, a magyar tenger körbebetonozása, az illegális partfeltöltések rengeteg ívóhelyet semmisítették meg.

Egy 1942-es felmérés még 50 őshonos balatoni halfajt talált a tóban, mára ez a felére csökkent. Jöttek újak, de nem mindegyikben volt köszönet. Az algaevésre betelepített busák inkább az őshonos kis rákocskákkal laktak jó, Ez az ázsiai eredetű hal képtelen a Balatonban szaporodni, 30-40 kilós busa aggastyánok szelik a habokat. Vannak fiatalok is, de az új nemzedék vélhetően a környező halastavakból, a Zalán, illetve más, kisebb vízfolyásokon érkezik a tóba.

A nyurgapontyok helyét is átveszik a pikkelymentes betelepített tükörpotykák. A hínárevésre szintén a távol-keletről behozott amúrok inkább a zsenge nádhajtásokból csemegéztek, ez az élőhely is pusztult, pusztul. A folyami géb viszont spontán betelepülő, a '70-es években érkezett.

A kutatók nem biztosak benne, de nem is zárják ki, hogy a balatoni őshonos kecskerák eltűnéséért, vagy legalábbis megritkulásáért a betelepített és mindent felfaló angolnák a felelősek. A '80-as évek közepén ráadásul egy bakteriális járvány miatt angolna tetemek és haldokló "kígyóhalak' lepték el tó felszínét, elriasztva a turistákat. A haleledelek sem úszták meg.

Az őshonos planktonikus tüskás péharákokat kiszorították az '50-es években betelepített tegzes, vagy kékpúpos bolharákok, valamint a másik apróság, a ponthuszi tanúrák. A tanúrák süllő ivadék táp is veszélybe került a hínárosok visszaszorulásával. Eltűnőben a szintén őshonos tavi kagyló, s terjed a '30.as években uszályokon behurcolt vándorkagyló. Ez utóbbiak kiváló ponty és nagyobb testű keszeg takarmánynak bizonyultak.

A jelenleg legnagyobb hazánkban élő kagyló, az amúri, 2006-ban jelent meg a Balatonban, s a Keszthelyi-öböl állományának már a felét ez a faj teszi ki. Érkezett egy ehető ázsiai kagylófaj is, de nem ajánlatos sem főzve, sem grillezve falatozni belőle, mert szervezetében felhalmozza a vízben található, az emberi egészségre esetleg káros anyagokat is.  Előbb utóbb talán ezekből is őshonos magyar fajták lesznek. Akkor már jöhet a balatoni hekk is.