Az 1964-ben megjelent könyv az amerikai hadsereg számára gyászos emlékű 1876-os Little Big Horn-i csata képzeletbeli egyetlen fehér túlélőjének kalandos életét meséli el. (A valódi Kis Nagy Ember lakota harcos volt, Őrült Ló riválisa, és maga is harcolt Little Big Hornnál). A 121 éves Jack Crabb, akit kiskamasz korában elraboltak az indiánok, élete során állandóan ide-oda csapódott, hol fehér volt, hol indián, és a legszörnyűbb helyzeteket is képes volt túlélni, hol szerencsével, hol megalkuvással. A regényben feltűnnek a Vadnyugat olyan valóságos hősei, mint Wild Bill Hickock, Wyatt Earp, és természetesen George Armstrong Custer tábornok, akinek mérhetetlen nagyravágyása és gőgje okozta a Little Big Horn-i katasztrófát. A regény, Jack Crabb hihetetlen kalandjai ürügyén, alaposan leszedi a keresztvizet a western-romantikáról, pellengérre állítja az Újvilág szélhámosait, kigúnyolja az álszent ájtatosságot, miközben szeretettel, de nem minden humor nélkül ábrázolja a főhős „választott” népét, a cheyenne törzset.
A Kis Nagy Ember kezdetben nem aratott nagy sikert, igazából akkor robbant be a köztudatba, amikor 1970-ben Arthur Penn elkészítette belőle remekművét, Dustin Hoffmannal a főszerepben. Hoffman hihetetlen átéléssel alakította a folytonosan sodródó figurát, annak sokszor kényszerű személyiségváltozásait és ő maga játszotta a 121 éves aggastyánt is. De emlékezetes volt a filmben Faye Dunaway, mint buja tiszteletesné, Martin Balsam, mint az áldozatai által folyamatosan csonkított szélhámos, Richard Mulligan, mint Custer és mindenekelőtt Chief Dan George, a Tsleil-Waututh törzs főnöke, aki a cheyenne főnököt, Öreg Bőrt „élte meg”. Az idős indián szájából a filmben gyakran saját bölcsességei és mondásai hangzottak el, mint a szállóigévé vált „szívem örömében szárnyal, mint a sasmadár”.
Fotó: Facebook
A Kis Nagy Ember 1970-ben többszörösen is aktuális volt: egyrészt az amerikai feketék polgári jogainak két törvénye után az őslakosok jogai is napirendre kerültek. A könyv megfilmesítési jogát először az indiánok szószólójaként ismert Marlon Brando vette meg, de nem sikerült támogatást szereznie a filmhez. Másrészt pedig az indiánok lemészárlásának jeleneteit akkor nem lehetett nem gondolni a vietnami háborúra, különösen azután, hogy 1969-ben nyilvánosságra került az egy évvel korábbi My Lai vérengzés, amelynek során az amerikaiak gyakorlatilag kiirtottak egy vietnami falut.
Berger soha többé nem tudott hasonlóan nagy sikerű művet írni. 1999-ben azért még megírta Jack Crabb történetének folytatását, Kis Nagy Ember visszatér címmel.