Orbán veszte és a Kisgömbőc

A kis vezető már régen nem árul zsákbamacskát. Neki egy igazi, jólfejlett diktatúra kell. S miután az ellenzék mostanában saját maga kinyírásával tölti szorgos mindennapjait, a nép jelentős része pedig tojik az egészre, hát bátran előadhatja terveit egy fasisztoid diktatúráról. Az lesz ám a jó világ, ha itt is újságírókat gyilkolnak meg és ítélnek el koncepciós perekben, mert kritizálni merészelték a bírálhatatlant. (Lásd pl. Oroszország.) Ugyan itt nincs Szibéria és Gulág, de azért néhány baráti oligarcha esetében nem lennék egészen nyugodt. (Lásd. pl Hodorkovszkij.) És a hatalmat bírálni merészelő utcai performanszokkal is csak óvatosan. (Lásd: pl Pussy Riots esete a börtönnel.) Ja, és az un civil szervezetek – melyek ugye mind külföldi zsoldban álló, fizetett ellenségek.

Bizony, lesz akit börtönbe zárnak majd, mást egzisztenciálisan tesznek tönkre vagy jobb esetben külföldre üldöznek. Úgyhogy, kedves TEk-esek, közrendőrök, ügyészek és bírák – már most el lehet gondolkozni azon, ki akar majd efféle akciókban részt venni és ki nem. Nem is a későbbi esetleges igazságtételtől való félelemből, hanem egy bizonyos lelkiismeret miatt. Mert ez az ember nem fog itt megállni – és alig maradt vele szemben erő vagy ellensúly. Most azt hiszi, neki mindent lehet. Mehet a királyi várba, eltaposhatja, aki nem tapsol neki, kivezetheti Magyarországot Európából. De mi tudjuk, azért az nem úgy van, hogy gyere buci, hamm bekaplak. A Kisgömbőc is egy darabig mindenkit bekapott, de aztán jött a legkisebb kondásfiú. Egyet suhintott és a Kisgömbőc már szétrepedve feküdt az árokparton. Persze ez csak mese. De ha akarjátok, nem mese.
Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell!