Némileg új megvilágításba kerül mára a három éve lezajlott Mol-részvényvásárlás. A magyar állam ekkor vásárolta meg az olajipari cég részvényeinek 21,2 százalékát az orosz Szurgutnyeftyegaztól. Az orosz nagyvállalat korábban hiába vette meg az OMV-tól a Mol-pakettet, évekig nem tudott vele mit kezdeni. Átláthatatlan tulajdoni szerkezete miatt azt sem engedték meg a neki, hogy részt vegyen a cég közgyűlésein.
A történet javarészt ismert, újra felmondása szükségtelen. Mégsem érdektelen visszatérni a magyar-orosz gazdasági csörtére.
A magyar sajtóban annak idején a Mol érvelésének az a része jelent meg, hogy óvakodnia kell az "átláthatatlan tulajdonosi hátterű cégtől". Ez méltányolható álláspont, ám csak kevesen firtatták, ki vagy kik bújhatnak meg tulajdonosként a háttérben. Erre az egyik internetes portál tett kísérletet azzal, hogy a WikiLeaks-re hivatkozva a moszkvai amerikai nagykövetség egyik levélét idézte. Ebben bár "pletykának" nevezték, mégis leírták, hogy keringenek olyan információk, amely szerint a Szurgut 40 százalékban Putyin tulajdona. Ekkor 2011 szeptemberét írtunk.
Egy orosz szociológus-politológus 2013-ban könyvet írt, amiben többek között a Szurgut ügyét is gorcső alá vette. A szövegben el sem hangzik Magyarország, a Mol, vagy az OMV neve. Ettől még tanulságosak a leírtak. A Szurgutnyeftyegaz 2001 után csak 2012-ben tette közzé nemzetközi szabályok szerinti mérlegét. (Miért csak évekkel azt követően, hogy beszállt a Mol-ba?)
Ebből kiderül, hogy a társaság tiszta nyeresége 2 milliárd dollár volt. A Mol-részvényekért 1,4 milliárd dollárt fizettek az oroszok az OMV-nak, amit később 34 százalékos felárral adtak el a magyar államnak. Nem volt rossz üzlet, de a lényeg nem ez. Sokkal inkább, hogy a Szurgut 67 százalékban közhasznú társaságok és magánynyugdíj-pénztárak tulajdonában áll. Még kacifántosabbá teszi az ügyet, hogy ezeknek a jogi személyeknek a képviselői az olajcég különböző rendű és ragú alkalmazottai - írja le Belkovszkij.
"A fifika viszont egészen másban rejlik. Az oroszországi törvények szerint sem a közhasznú társaságok, sem a magánnyugdíj-pénztárak nem oszthatják fel a nyereséget az alapítók között, az alapítók pedig még csak közvetett tulajdonjoggal sem rendelkeznek az ilyen státuszú intézmény vagyona felett. Ez azt jelenti, hogy Oroszország harmadik legnagyobb kőolaj-földgáz társaságának kétharmadát valaki nagyon informálisan irányítja".
Ilyen helyzetben kézenfekvő volna, hogy ez a "valaki" egy cége vagy saját nevére írassa a részvényeit. Miért nem teszi? Csak nem azért, mert bevallhatatlan, hogy kiről lehet szó?
Egyre valószínűbb, hogy a Mol-részvények kapcsán a magyar állam személyesen Putyinnal üzletelt. Az viszont tény, hogy gálánsan kifizették a kivonulásért azt a "valakit", aki a Szurgut mögött áll. Az eddig is világos volt, hogy Mol-Szurgut ügye aligha független a paksi bővítésről született döntéstől. Az orosz szerző könyvét olvasva a kép még élesebb, még tisztább.
Putyin magánvagyonát a német Die Welt és az angol The Guardian 2007-ben 40 milliárd dollárra becsülte. Az előbbi a Szurgutban lévő tulajdoni hányadot is beleszámolta ebbe.
Így nem sok nyitott kérdés maradt: kivel is kakaskodott részvényei miatt 2009 és 2011 között a Mol? Műbalhé jelleggel.
