Mégiscsak igaza lehet a kormányfőnek: lenne mit tanulnunk a törököktől.
A hét elején bejárta a világsajtót , hogy a török miniszterelnök-helyettes szerint a nőknek nem kellene órákon át lógniuk a mobiltelefonjukon, ételrecepteket cserélniük, vagy pletykálkodniuk. Bülent Arinc persze csupa jóindulatból, az ország erkölcsi hanyatlása ellen kelt ki a morális züllés eme jelei nyomán, aminek ellenszeréül a Korán olvasását ajánlotta. Mert az erényesség igen becses dolog - tette hozzá -, tehát a férfiak legyenek hűek feleségükhöz, a nők pedig nyilvánosan ne nevessenek hangosan.
A fél világ görcsbe rándult e szavak hallatán, lévén mindez a választási kampány része. Több se kellett Törökországnak, és most ne csak a politikai ellenzékre gondoljunk - amely azonnal ráugrott ellenfele hülyeségére -, hanem a civil Törökországra, amelynek még külföldi pénz sem kellett, hogy vidám polgári engedetlenség mozgalom szerveződjön teljesen spontánul. Hirtelen mosolygó nők fényképei árasztották el az internet közösségi oldalait. Szerda este már vagy háromszázezer találatot adott ki a twitter a "nevetés, nevető ellenállás, női ellenállás" kifejezésre. És volt, aki még ennél is tovább "merészkedett": "Szabad vagyok és az, hogy nevetek-e vagy sem, csakis az én döntésem. Nem avatkozhat bele senki az életembe" - így egy mosolygó kommentelő.
Amúgy a magyar kormányfő propagandájának ellenére a törököknek sincs több okuk a nevetésre, mint nekünk, magyaroknak, akik amúgy évente nyolc és félmilliárdot költenek a százezrek által szedett antidepresszáns gyógyszerek támogatására. Voltaképpen a valóság elleni menekülésre. Pedig mennyivel olcsóbb volna, ha görcsoldóként megtanulnánk magunkban és nyilvánosan is nevetni azon a hatalmon, amely a maga tragikomikusságával a nyakunkon ül.
