És még közük is volt egymáshoz, hiszen George S. Morrison tábornok nem más, mint Jim Morrison, a költő-énekes apja. Akiről fia pályafutása csúcsán azt mondta: apám halott. Holott az apa, aki annak idején az Egyesült Államok legfiatalabb négycsillagos tábornoka volt, mindössze néhány éve, 2008-ban hunyt el, 89 éves korában.
George S. Morrison volt annak az amerikai haditengerészeti egységnek a parancsnoka, amely 1964 nyarán a vietnami Tonkini-öbölben állomásozott. És ennek az egységnek két hajója, a USS Maddox és a USS Turner Joy került összetűzésbe 1964. augusztus 2-án észak-vietnami rombolókkal. Az akkori amerikai verzió szerint az amerikai hajókat „nem provokált” támadás érte vietnami részről. A „tonkini incidens”, amelynek tervét az amerikai haditengerész részéről – Lyndon B. Johnson elnök jóváhagyásával – Morrison tábornok dolgozta ki, volt az ürügy, hogy az amerikai támogatást élvező dél-vietnami katonai diktatúra oldalán az Egyesült Államok harcoló egységekkel is beavatkozzon a kommunista Észak-Vietnammal folytatott belháborúba. Johnson elnök már augusztus 4-én rádióbeszédet intézett az amerikai néphez, amelyben felhatalmazást kért a „kommunista agresszióval” szembeni katonai lépéshez. Augusztus 6-án Robert McNamara amerikai hadügyminiszter kongresszusi meghallgatása során azt állította, hogy a USS Maddock csupán rutinfeladatokat látott el az incidens idején, és tagadta, hogy a hadihajó már korábban is részt vett volna a dél-vietnami haderők támogatásában. Augusztus 7-én az amerikai képviselőház egyhangúlag megadta a kért felhatalmazást az elnöknek, majd a szenátus 88-2 arányban megerősítette azt.
A folytatás jól ismert. 1965 márciusában az amerikai Rolling Thunder hadművelettel megindult a vietnami háború eszkalációja, amelynek 1968-as csúcspontján több mint félmillió amerikai katona harcolt a dzsungelben. Az 1975-ben véget ért vietnami háború azóta az Egyesült Államok egyik nehezen kiheverhető traumája nemcsak a közel 60 ezer halott miatt, hanem azért is, mert ez volt az első eset, hogy az amerikai hadsereg vesztesen jött ki egy háborúból.
Fotó: Népszava-archívum.
A tonkini incidensről a korabeli Népszava is beszámolt 1964. augusztus 4-i, keddi számában, csupán a lap 5. oldalán, és – amerikai forrásokra hivatkozva – azt közölte, hogy a USS Maddoxot a vietnami öböl nemzetközi vizein „három ismeretlen nemzetiségű hajónaszád támadta meg.” Ugyanezen az oldalon a lap közli a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztériumának közleményét, mely szerint augusztus 1-én négy amerikai harci gép bombatámadást intézett az észak-vietnami Da Nunk község ellen. A Népszava e külpolitikai oldalán a vietnami eseményeknél lényesebben nagyobb teret kapott Alekszej Adzsubejnek, az Izvesztyija című szovjet kormánylap főszerkesztőjének (nem mellesleg az akkori pártfőtitkár, a két hónap múlva megbuktatott Nyikita Hruscsov vejének) NSZK-beli útja, valamint a hirosimai békekonferenciáról szóló Pravda-kommentár.
George S. Morrison tábornok, aki a Bon Homme Richard repülőgép-hordozó parancsnokaként 1966-ban ellentengernagyi rangot kapott, 1968-ig vett részt a vietnami hadműveletek irányításában. Ekkor a Csendes-óceáni Guam szigetére vezényelték az ott állomásozó haditengerészeti egységek élére, és 1975-ben fontos szerepet kapott a kommunista győzelem elől menekülő vietnamiak befogadásában.
Jim Morrison és együttese, a The Doors dalai gyakran felcsendültek az AFVN (Armed Forces Vietnam Network ) vietnami frontrádióban. A legnépszerűbbek a Light My Fire és a Break On Through (To The Other Side) voltak. 1968-ban jelent meg az együttes The Unknown Soldier című dala, amelyet, promóciós klipjével együtt, az amerikai rádió- és tv-állomások többsége letiltotta háború-ellenes tartalma miatt. Ugyancsak meghiúsult 1968-ban az a terv, hogy egy akkor még ismeretlen fiatal rendező filmet készítsen a vietnami pokolról, Morrisonnal a főszerepben. A terv az Apokalipszis, most volt, a rendező természetesen Francis Ford Coppola, és a film végül 11 évvel később született meg – a The Doors főcímzenéjével.