Nem kellene folyamatosan mellébeszélni. Brüsszelre mutogatni, amikor a korábban halaszthatatlannak ítélt százmilliárdos budapesti fejlesztéseket lefújják. Igazságosságot emlegetni annak igazolására, hogy röviddel az önkormányzati választások előtt egy jogilag aggályos kormánypárti törvényjavaslat átírná a fővárosra vonatkozó választási szabályokat. Szükséges decentralizációval indokolni, ugyan miért telepítenének egyes minisztériumokat vidékre. Ha Orbán Viktor kivételesen őszinte akarna lenni, kiállhatna a nyilvánosság elé, hogy elismételje az elhíresült szavakat: "ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit és vörös rongyokba öltözött". Igen, Horthy tetemre hívó szavai ezek, melyeket nevezetes bevonulása alkalmával intézett a főváros lakosságához. Az elhangzott vádak effektíve persze nem igazak a jelenkor Budapestjére, de kiválóan illenének az orbáni szövegpanelek közé. Az ominózus beszéd szimbólumvilágát nem csupán a Fidesz fegyelmezett törzsszavazói, de a "szegedi gondolat" bűvöletében élő szélsőjobboldaliak is magukénak vallják.
Amikor Orbán Budapest elleni bosszúhadjáratának miértjére keressük a választ, először azt kell megjegyeznünk, hogy az egykori monarchia utódállamaiban többnyire megfigyelhető az éles főváros - vidék ellentét. Politikai értelemben is. Elegendő nyugati szomszédunkra vetni egy pillantást. Már a fiatal osztrák állam (amely velünk ellentétben nem vett részt a "király nélküli királyság" komédiájában) szenvedett a szociáldemokrata vezetésű "Vörös Bécs" és a néppárti vidék szembenállásától. Nem csupán a parlamentarizmus szintjén folyt a küzdelem a két fél között. Félkatonai szervezetekkel rendelkezett a baloldal (Schutzbund) és a jobboldal (Heimwehr) egyaránt, s ezek között az alakulatok között időről - időre véres összecsapások folytak. A II.. világháború után persze megszűnt a polgárháborús helyzet, de jellemző, hogy a néhány éve elhunyt Jörg Haider pártja elsősorban vidéken népszerű, az SPÖ ellenben inkább az osztrák főváros lakosságát tudja megszólítani.
Akkor csupán egy tradícióval lenne magyarázható Orbán Viktor zsigeri ellenszenve Budapest iránt? Vagy azt nem bírja elviselni, hogy a legutóbbi törvényhozási választásokon pártja jelöltjeit szinte egyedül a fővárosban tudta megszorongatni a honi baloldal? Esetleg Demszky Gábor hosszú regnálásáért kell vezekelniük a pestieknek? Nem zárom ki az effajta motivációkat, a döntő ok azonban véleményem szerint az autokráciák természete. A "permanens forradalom" tézise nem csupán a sztálini paranoia terméke, hanem minden egyeduralkodó hitvallása, korszaktól és rendszertől függetlenül. Orbán Viktor itthon mára legázolta úgyszólván minden szóba jöhető politikai ellenfelét. A Fidesz szavazótáborának aktiválása azonban elképzelhetetlen ellenségkép nélkül. Ezért zajlik újabban belharc a kormánypárt politikai és gazdasági szárnya közt, és ezért lett kijelölt ellenség az Európai Unió, a média egésze, illetve Budapest.
Könnyen lehet, hogy Orbán harca az uniós szervezetek, a médiavállalatok, valamint a főváros lakossága ellen kilátástalan. Akkor pedig nem tart már sokáig ez az őrület.
