Amikor a punkok klasszikussá válnak

Egyszer Ian Anderson, a Jethro Tull alapítója arra a kérdésre, hogy milyen érzés „klasszikussá” válni, azt felelte: „Nem vagyok klasszikus, még élek!”. Az azonban mindenképpen az első jele a klasszikussá válásnak, ha egy művészeti ág, irányzat, mozgalom (ahogy tetszik), múzeumba kerül, de legalább retrospektív kiállítást nyitnak róla.

Pontosan ez történt most a brit punkokkal. A londoni Rockarchive Olympus Image Space galériában egy fotótárlat mutatja be a legegyszerűbb, legnyersebb rock korai történetét, 1976-tól 1979-ig. Az I Got You In My Camera című kiállítás kurátora Jon Savage, író-kritikus, akit a brit punk legnagyobb szakértőjének tartanak.

Nemcsak rock- és társadalomtörténeti kitekintést adnak a fotók, hanem egyben a korszak kiválóbb fotósainak is seregszemléje. Ray Sevenson, Jill Furmanovsky, Sheila Rock, Adrian Boot, Bob Gruen és mások együtt váltak felnőtté a punk-nemzedékkel, és saját pályájukon éppen a korszak híres együtteseinek, a Sex Pistolsnak, a Clashnek, a Buzzcocks-nak, a Ramones-nak fotografálásával jutottak előre.

„A punk 1976-ban szakítópróba, választóvonal volt – emlékezett a megnyitón Savage – Mindez még fényévekkel az Internet, a közösségi média, a mobiltelefonok előtt volt, és mielőtt a popzene átalakult volna valami elfogadottá és gusztustalan módon mainstreammé. Éppen megosztó jellege miatt nem írtak róla a tekintélyes lapok, csak a zenei sajtó”.

„A punk a kreativitás robbanása volt egy gazdasági és társadalmi depresszió korszakában. Nem volt benne pénz, de az angol gyerekek nagyon kreatívak voltak, égett bennük a kísérletezési vágy. Különösen az eleje volt nagyon izgalmas, rengeteg energia jött belőle, a zene és a divat szinte egymásba olvadtak” – nézett vissza Sheila Rock.

A tárlaton a korabeli divatholmik mellett, amelyet Viviane Westwood és Malcolm McLaren butikjai kínáltak, felidézik a nem kevésbé legendás fanzine-t, a Sniffin’ Glue-t, amelyet Mark Perry indított el. Az underground újság 12 számot ért meg, Perry 1977 őszén akkor szüntette meg a Sniffin’ Glue-t, amikor a punk bandákat elkezdték felfedezni a lemezkiadók. Maga Perry mondta, hogy a punk akkor halt meg, amikor a Clash szerződést írt alá a CBS-szel. Ez azonban talán így túlságosan sarkos, mert az irányzat éppen ekkor kezdte el kifejteni széles körű hatását. És ne feledjük: a Clash felülmúlhatatlan „punk-klasszikusa”, a London Calling 1979-ben jelent meg.