Keleti parti emlék a floridai Blues-fivérektől

A rock egyetemessé válásával, és a hangtechnika fejlődésével az 1970-es évek fordulóján egymás után jelentek meg a műfaj nagyjainak koncertlemezei. Ezek az élő felvételek már képesek voltak visszaadni a koncertek semmihez sem hasonlítható hangulatát, a zenekarok és a közönség egymásra találásának kegyelmi pillanatát.

A Rolling Stones, a Cream, Jimi Hendrix, a Grand Funk Railroad, a Winter-fivérek, a Colosseum, a Chicago, a The Doors, a The Who azokban az években megjelent „live albumait” azóta is a „kötelezők” között emlegetik, miként a Woodstock-i fesztivál előbb 3, majd további két lemezből álló válogatását. E sorba illeszkedik bele az Allman Brothers Band 1971-ben megjelent Live At Fillmore East című albuma, amely most, 43 évvel később különleges kiadásban eleveníti fel azt a márciusi New York-i hét végét.

Kettős testamentum ez a koncertsorozat. A Keleti Part egyik leghíresebb rock-szentélye, Bill Graham álma, ebben az évben zárta be kapuit nyugati parti testvérével, a San Franciscói Fillmore West-tel egyetemben, de utolsó hónapjaiban még feledhetetlen bulik egész sorát tartották itt: John Lennon, Frank Zappa, a Grateful Dead, a Humble Pie koncertjeit is lemez őrzi azóta. Az utolsó estre, amelyet több New York-i rádió élő adásban közvetített, 1971. június 27-én került sor, éppen az Allman Brothers Band főszereplésével, de a vendégek között ott volt Albert King, Edgar Winter White Trash-e, valamint a Mountain és a Beach Boys is. Allmanék szinte „házi zenekarnak” számítottak, itt érték el élő muzsikálásuk csúcsát 1971. március 12-13-án, amikor összesen 4 koncertet tartottak. Másfelől pedig a Duane Allman gitáros és öccse, a billentyűs-énekes Gregg által alapított zenekar már csak hat hónapig létezett, mint igazi testvérbanda: Duane, akit kora egyik legjobb gitárosának tartottak, 1971. október 29-én halálos motorbalesetet szenvedett. Gregg, bátyja iránti tiszteletből, a mai napig Allman Brothers Band néven szerepelteti csapatát.

Ezeknek az előadásoknak a legjava, amelyeken a banda nemigen fogta vissza magát dalainak szabad asszociációival és a rögtönzésekkel, megjelent ama híres lemezen már 1971 júliusában. Ez volt az ABB nagy áttörése két kevésbé sikeres stúdiólemeze után. A Rolling Stone magazin minden idők 500 legnagyobb rock-albumának listáján a 49. helyre rangsorolta, és már bekerült az amerikai Kongresszus hangörökség-tárába is. Remekül tudták vegyíteni a bluest, a pszichedelikus rockot, sőt, nem állt távol tőlük a kortárs jazz hatása, különösen Miles Davisé és John Coltrane-é. Ma is hátborzongatóan szép darabok az In memory of Elizabeth Reed, a Statesboro Blues és a klasszikus Stormy Monday. A Don't Keep Me Wonderin'-t pedig rock-történészek úgy értékelik, mint „az összetört amerikai álom perceit”.

Most a gyűjtők ismét kincset kapnak a kezükbe: a Universal egy hat lemezből álló dobozzal örvendezteti meg őket, amelyből az eredeti album „kibővített változata” két lemezt foglal el, holott mindössze 7 darab hallható köztük. Igaz, szinte valamennyi „jam-sessionnek” tekinthető, különösen leghíresebb számuk, a Whipping Post, amely ezúttal egy 23 perces verzióban jelenik meg. A másik három koncert is szinte teljes változatban szólal meg, míg a hatodik lemezt egy ötödik, más időpontban szintén a Fillmore Eastben játszott buli anyaga tölti meg.

A csaknem napra pontosan 20 évvel Duane Allman után repülőgép-szerencsétlenségben szörnyet halt Bill Graham koncerttermeinek örökségét szerencsére azóta is folyamatosan adják ki lemezen. Ennek az Allman Brothers Band történelmi fellépései csupán egy újabb fontos állomása. E soha vissza nem térő korszak hangjai immár véglegesen kiállták az idők próbáját.