Tom Jones nosztalgiázik

Publikálás dátuma
2014.08.09. 09:45
Fotó: Gettyimages.
Spanyolországban turnézott az elmúlt hetekben az örökifjú Tom Jones. Az énekessel interjút készítő barcelonai La Vanguardia bevezetőben megállapította róla, hogy semmit sem veszített sármjából,de azért némi nehezteléssel megjegyezte, hogy alanya kikötötte:  politikai jellegű kérdésekre nem válaszol.

A 74 éves Tom Jones  1974 óta él az Egyesült Államokban, ott van lemezeinek fő piaca. Más művészekhez hasonlóan ő is sokszor fellépett Las Vegasban és azokra az időkre visszaemlékezve elmondta, hogy Frank Sinatra figyelmeztette: „Las Vegas kiszívja az ember vérét.” Ezt ő maga is tapasztalta, főként Elvis Presley példáján keresztül, hogy „a fellépés rutinná válik és az ember elfelejti,hogy ezen kívül létezik egy másik világ is.”

Ezzel együtt nem tagadta, hogy szórakoztatóak voltak számára ezek az évek a rajongó lányokkal, akik nemcsak alsóneműiket, hanem lakásuk kulcsát is felhajították a színpadra. Az ártatlanok nem tudták, hogy Jones szibarita volt a szexben, évtizedeken keresztül bele kellett venni a szerződéseibe, hogy olyan szobát biztosítsanak számára,ahol nyugodt körülmények között szexelhet  - tette hozzá a riporter, akinek mondanivalóját az énekes azzal szakította félbe, hogy részleteket nem árul el, majd megtudja a közönség az önéletrajzából, amelyet most ír.

Jones a valóságban 57 éve él együtt Melindával, aki ifjúkori szerelme volt. Kapcsolatuk, állítólag, azon a kényelmes elven alapul hogy  „amit nem lát az ember, attól nem szenved.” A pár között a közvetítő szerepét Mark, a fiúk tölti be, aki serdülő kora óta kíséri el apját a fellépéseire, így tökéletesen tisztában van a show-biznisz rejtelmeivel. Amikor 1986-ban meghalt az énekes felfedezője, Gordon Mills, Mark lett a menedzsere. A fiúnak nagy szerepe volt apja karrierjének újra fellendítésében. „Mark és felesége, Dona csodálatosak. Meghallgatnak mindenféle zenét és tanácsokat adnak”  - ismerte el fia érdemeit Jones.

Az énekes 1999-ben készítette el a duettekből álló Reload-ot és 2002-ben a Praise and Blame-t. Ez utóbbival nem aratott nagy sikert. „A lényeg, hogy szórakoztasson, hogy az legyen a benyomásom hogy új területeket fedezek fel. Ezek olyan élményeket adnak, amelyek nem jutottak ki barátomnak, Elvisnek, élete utolsó éveiben.”

Jones sok mindent elvállal, de úgy, hogy megpróbál nem nevetségessé válni. Amikor a Simpson-családban szerepeltették‚ tisztábanvolt azzal ‚hogy karikatúrát személyesít meg. Míg egy napon látta magát a televízióban és rájött arra,hogy úgy néz ki, mint egy komédiás aki tudja ‚hogy 70 éves, de letagadja.  „Ettől kezdve nem festettem a hajamat és megtanultam szeretni az ősz hajszálaimat”.

Különféle munkái közül kiemelte részvételét a The Voice brit kiadásában: Nagyon komolyan veszem ezt a feladatot,  felkutatom a megfelelő dalokat, szakmai véleményt adok róluk, igyekszem. Hallom a generációm tiltakozását, azt mondják, most már nincs olyan zene mint a hatvanas években. Sokan vannak, de tévednek.”

Tom Jones  nosztalgiával gondol vissza az 1969-71-es This Is Tom Jones című zenés show-ra, amelyet a világ számos tv-csatornáján bemutattak (köztük Magyarországon is),  az akkori időkre, azokra a duettekre, amelyeket Jerry Lee Lewis-szal és Little Richard-al énekelt lemezre. Emlékei szerint egyszer egy  Raphael nevű spanyol énekessel is szerepelt egy musicalben, amely Manuel Benitez, azaz El Cordobés, a legendás torreádor életéről szólt. A musical címe El  matador volt, de néhány hét után a darab megbukott.” Az állatvédők tiltakoztak és minden csak szimbolikus lett. A bikákat flamenco-táncosok helyettesítették. A csődöt az Öböl-háborúnak tudták be, de a felelősök a producerek voltak. Én ugyan még sohasem voltam bikaviadalon,de tiszteletben kell tartani minden nép hagyományait.  Különben ugyanez történik Angliában a rókavadászattal, amely ellen olyan emberek tiltakoznak, akik semmit sem értenek.”

 

 

Szerző
Témák
zene Tom Jones

A CineFest visszautasít, a felháborodás nő

A Jameson CineFest - Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál szervezői lezártnak tekintik a DunaDOCK csoporttal az elmúlt napokban a médiában is zajló vitát – írják lapunkhoz eljuttatott közleményükben a miskolci szervezők. Mint ismeretes, a fesztivál vezetői elutasítottak két cigány témájú filmet a DunaDock fiatal alkotócsoportjának programjából, ezért a csoport visszalépett az idei fesztiválon való részvételtől. 

A cenzúrázó fesztivál elfogadhatatlan és feltehetően politikai jellegű kizáró lépése a tiltakozások sorát indította el, amelyben mások mellett a Magyar Filmművészek Szövetsége nyilatkozatban tiltakozott „a rasszista, kirekesztő alapú politikai cenzúra ellen”, és szolidaritásra szólította fel a CineFestre meghívott magyar és külföldi filmeseket. A CineFeszt közleménye „kategorikusan elutasítja a rasszizmust és az ezzel kapcsolatos vádakat visszautasítja.” Hozzátéve, hogy a fesztivál Roma-Kép programjában idén is bemutatnak roma emberekről szóló portréfilmet.

A semmivel nem indokolható cenzúrázás hírére a fesztivál egyik előzsűrijének tagja, Vodál Vera tiltakozásul nyílt levélben lemondott részvételéről az idei CineFest fesztiválon. A fesztivál bojkottját több filmkritikus is fontolgatja, információnk szerint a Screen International című filmes világlap már foglalkozik a szégyenletes eseménnyel.

Szerző

Carlos Kleiber, a bizonytalan

Ha valaki olyan muzsikus óriás fia, mint a nácik elől önként emigrált német Erich Kleiber volt, nem meglepő az életének végéig tartó kétkedése. Ilyen volt az éppen tíz éve meghalt Carlos Kleiber, akinek DVD-it és CD-it most adják ki sorozatban, néha még azzal a bátor minősítéssel is, hogy "apjánál is nagyobb volt". A halálozási évfordulón egy visszavonult francia politikus, egykori mezőgazdasági miniszter, Bruno Le Maire "Az abszolút muzsika" című könyvében összegyűjtötte a róla megőrzött anekdotákat.

Nem volt könnyű dolga, mert Carlos Kleiber életében soha nem adott interjút, és dúsgazdagnak vélt repertoárja is kis füzetecske felében fért el. Karajan, aki igen nagyra tartotta azt a kollégát, aki úgy is tanulta a muzsikát, hogy szorongva ült a Mester próbáin, azt nyilatkozta róla, Carlos Kleiber csak akkor vállal koncert föllépést, ha már teljesen kiürült a hűtőszekrénye. Mielőtt maga is karmester lett, Carlos Kleiber méltatlannak találta magát arra, hogy édesapja örökébe lépjen, ezért első nyilvános koncertje előtt a Keller családi nevet nyomatta zürichi plakátjaira. Amire a világhírű papa, táviratban azzal buzdította fiát, hogy biztató táviratát így írta alá: Erich Keller.

A zenei világban ma "páratlan zseniként" nyilvántartott Maestro, a salaktalan tökéletesség híve volt. Szvjatoszláv Richter, a páratlan pianista, az egyetlen szólista, aki Carlos Kleiber vezényletével játszott, azt mondta róla, "páratlan titán, akiben viszont igen csekély az önbizalom". Valamennyi hangversenye előtt zenekaraitól a többiekénél általában kétszer, háromszor több próbát követelt. Zsörtölődéseikre azzal felelt, "még egy kis erőfeszítés, és úgy fognak játszani, akár az angyalok". Életének állítólag a kilenctized részében lehangolt volt. Mielőtt elvezényelte Wagner Trisztán és Izoldáját a "Maja, a méhecske" rajzos kötetét lapozgatta. Halálának tizedik évfordulójára ismét kiadták DVD-én 1989-es újévi bécsi Strauss koncertjét.
Csakugyan páratlan,

Szerző