"Milliomos" bírák

Végre a magyar bírák is gyarapíthatják a milliomosok számát. Igaz, forintkötegek helyett csak a milliósra növő ügyiratok oldalait számolgathatják révült mosollyal. Lehet, hogy közben "hálával" gondolnak az előző Orbán kormányra, meg a Kúriára, milyen okos és előrelátó döntés volt a legtapasztaltabb kollégáikat kényszernyugdíjazni, a devizaadósokat pedig a pulpitusuk elé terelni. Pedig az kétszázötvenvalahány, tapasztalt kolléga most nagyon jól jönne, akik pusztán koruk miatt keveredtek "komenista" gyanúba. Egyetlen bűnük, hogy már akkor is bíráskodtak, amikor Budai Gyula - titokban tartva nemzeti érzelmeit - katonai ügyész volt, a jelenlegi alkotmánybíró, Balsai doktor sem ette ügyvédként az állástalan ellenzékiek keserű kenyerét...

Most viszont több száz, ha nem ezer eset, a devizahitelesek ügyei öntik el a bíróságokat. Összesen 42 hazai banknak kell legkésőbb augusztus 25-ig benyújtania azt az irattömeget, amelyben megtámadják azt a jogszabályban megfogalmazott általános vélelmet, miszerint tisztességtelenek voltak, amikor egyoldalúan módosították a devizahiteles szerződési feltételeket. Egy-egy ügyirat több ezer, akár tízezer oldalas is lehet, s egy bíróra jó néhány ügyet kiadhatnak. Nekik 30 napjuk van dönteni, de a Kúria sem reszelgetheti a körmét, mert mindennel együtt 90 napon belül jogerős ítéletet kell produkálniuk az adott ügyekben.

Handó Tünde, az OBH elnöke csak a fővárosban négyszáz perre számít. Persze, lehet jóval több is, de aligha lesz kevesebb. Bírósági folyosókon betarthatatlan határidőkről, ítélkezési káoszról suttognak a bírák. Talán nem ok nélkül. Mert akkor is lehetetlen volna minden ügyben megalapozott ítéletet hozni, ha az ilyen bonyolult gazdasági vitákhoz nem sokat konyító válóperes és büntetőbírákat is bevonnák a munkába.

Vannak, akik úgy vélik: megint egy ügyes kormányzati trükkről van szó. A miniszterelnök és kormánya sokadszor is széttárhatja majd a karját, ők mindent megtettek, próbáltak segíteni. Csak azok népnyúzó bankok, meg a tehetetlenkedő bírák... Miattuk késik a győzelem.

Szerző
Bihari Tamás

Állami boldogságmámor

A NER úgy véli, mentül hamarébb rúgik be egy fiatal, antul jobb. Hogy ezzel egy baráti cég is jól jár, az még jobb.

Idézek: "elindult a Magyar Turizmus Zrt. habzóbor- és pezsgőfogyasztást népszerűsítő kampánya, amelynek célja, hogy növelje és éves szinten kiegyenlítettebbé tegye a fogyasztást. A középpontban a 'Boldogság Buborékai' állnak.

A kampányért felelős Bell and Partners kommunikációs ügynökség éppen ezért olyan üzenetet fogalmazott meg, amely az év minden napján érvényes lehet, és megmutatja, hogy a habzóbor és a pezsgő kitűnő kísérője a hétköznapi örömöknek és gasztronómiai élményeknek. A kampány elsősorban - most figyelem!!! - a fiatalabb korosztályokat célozza, ezért legfőbb üzenete az, hogy a habzóbor és a pezsgő gyorsan megadja az oldott és felszabadult hangulatot a fogyasztónak (!!!)." Vagyis nem kell vodkázgatni, pálinkázni - bár ez szintén nemzetileg üdvös -, elég legurítani pár pezsgőt, hogy gyorsan seggrészegre marketingelje magát az ifjúság.

Erre jön még: "a 'Boldogságbuborék-számláló' alkalmazás segítségével a fogyasztók közösen gyűjtik, mennyi habzóbort és pezsgőt - azaz boldogságbuborékot - fogyasztottak, az adatokat pedig meg is oszthatják egymással. Egy, külön erre a célra fejlesztett, 'Bulifal' elnevezésű Facebook-alkalmazás teszi lehetővé, hogy a fiatal fogyasztók magukról, vagy a pezsgős bulikról készített szelfiket helyezzenek el az oldalon, amelyekből azután közönségszavazatokkal választják ki a legjobban sikerült - nyilván matarészeg - képeket.

A 'Boldogság Buborékai' fesztiválon Budapest különböző pontjain széleskörű habzóbor- és pezsgőkóstolást szerveznek. Tíz titkos helyszínen gerillaakciókat is terveznek, ahová a Facebookon toborozzák a résztvevőket…"

Bizonyára véletlen, hogy az akcióban a Törley a főszponzor. (A BB-t meg üsse meg a guta!) Amúgy a házi pezsgőkészítés lehetősége is adott.

Szinte kínálja magát, hogy Lázár János, és baráti köre végre beszálljon a kulturált, és ütős dohányfogyasztás boldogságának népszerűsítésébe.

Szerző
Veress Jenő

Egy jobb világ reményében

Megengedem, Orbán Viktor jót akar ennek az országnak. Tételezzük fel, úgy gondolja, valami más utat kell keresni a nemzet felemelkedésének, mint amilyen gyakorlatot eddig minden más demokratikus ország követett. Sőt, odáig megyek, diktátor sem szeretne lenni. Ő egyszerűen olyan, mint az erőszakos, rossz gyerekek a homokozóban: csak azt lehet - és úgy lehet - játszani, ahogyan ő elképzeli.

A mai magyar közélet legnagyobb problémája a beszédképtelenség. Jobb és baloldal, hívők és hitetlenek, urbánusok és népiesek képtelenek egymással szóba állni. Érvelni, vitatkozni, meggyőzni, visszavonulni. Bízni a másik jó szándékában és nem betonba taposni. Kétségbeejtő, hogy két Magyarország van, és a két fele nem hajlandó egymással beszélni. Pedig valahol mindkét oldal józanabb politikusai már eljutottak a felismerésig, hogy ez nincsen így rendjén, de ennél tovább tapodtat sem mozdult a világ. Pedig volna rá példa, hiszen az egyik MSZP-s politikus egy volt MDF-es politikussal már megtette az első lépést: leültek, beszélgettek, s döbbenten ébredtek rá, mi mindenben egyetértenek, mennyivel több mindent lehetett volna megvalósítani az elmúlt években, ha ugyanezt megtették volna aktív korukban is. De van más példa is. Az egykori kereszténydemokrata politikus az egyik vidéki városban "magán kísérletbe" kezdett: lokálpatrióta színekben olyan politikai összefogást szeretne elérni az őszi önkormányzati választáson, amiben a balközép és a jobbközép nézeteket vallók egyazon zászló alá állnak. Odáig már eljutott, hogy az érintettek megnyíltak egymás előtt, hajlandók vitatkozni, egyezkedni, megállapodni.

A mérsékelt jobboldali hetilap szerkesztője a minap azon füstölgött, hogy miért nem lehet a kormány politikáját, a miniszterelnök lépéseit hevesen bíráló baloldali, liberális politikusokkal érvelve vitatkozni? Kérdem tisztelettel: ki fogadta süket fülekkel az ellenzék szakmai érveit, amelyek a magyar gazdaságpolitika unortodox butaságait vonták kétségbe? Vajon hajlandó volt a kormány bármelyik hivatalnoka - hivatala - országmegváltó elképzeléseit társadalmi diskurzusra bocsátani? Mert ugye a kormány milliárdokért legyártott, postázott és soha fel nem dolgozott kérdőíveit ne tekintsük annak. És megkapják rögtön a szerzőtől a magukét a bírálók: "elmeháborodottazták, hazaárulózták vagy fasisztázták a miniszterelnököt… Vitába nem bocsátkozva kell leugatni a másikat, nehogy már az partnernek gondolja magát."

Lehet, hogy bennem van a hiba, rosszul emlékszem az elmúlt évek adok-kapok beszólásaira? Most így hamarjában az jut eszembe: Selmeczi asszony, Hoppál és Zsigó ex-szóvivők, és persze Kocsis kommunikációs igazgató megszólalni sem tudott Gyurcsányt vagy Bajnait gyaluló megjegyzések nélkül. Libáztak, őszödöztek, "elmúltnyolcéveztek", bukott baloldalaztak. (Nem mintha, az elmúlt 20 évben a jobboldal nem bukott volna legalább annyit - de az más kérdés.) Fel nem merült bennük, hogy érveljenek, vitatkozzanak. Egyetlen, az ellenzék mondanivalójával kapcsolatos érdemi mondatuk nem hangzott el ezek nélkül a jelzők nélkül. Persze az igazságnak mindig két oldala van, s ha nagyon kutakodnánk, biztosan találnánk a másik oldal "szótárában" is olyan kifejezéseket, amelyeket talán békésebb politikai légkörben nem volna ildomos egyetlen politikusnak sem a szájára vennie. Persze ez vérmérséklet dolga, s mifelénk amilyen az adjon isten, olyan szokott lenni a fogadj isten.

A tekintélyes baloldali gazdaságkutató intézet vezetője a minap arról beszélt az egyik rádióban, hogy kritikus helyzetbe kerültünk, a világgazdaság millió csapdáját kell kerülgetnünk, ha nem akarunk végzetes hibát elkövetni. Nem érti, miért van az, hogy még ebben a szituációban sem hajlandó a kormányzat kommunikálni a másként gondolkodó szakemberekkel. Nálunk sokkal jobban teljesítő országokban - ha politikai értelemben vannak is ellentétek - a gazdaság és a külpolitika legfontosabb kérdéseit a kormánypárt és az ellenzéke közösen gondolkodva, érvelve igyekszik megoldani. Évszázados dilemmával állunk megint szemben: a keleti nyitás vagy a nyugati fejlődés között kell döntenünk. Olyanok vagyunk, mint a mesebeli királyfi, két út áll előttünk. Az egyik a balkánosodás, a leszakadás, a perifériára kerülés felé vezet, a másikon - ha a távolban is -, de felsejlik egy gazdagabb, emberibb életet kínáló világ esélye. Sokan gondolják úgy, hogy a 21. század második évtizedében nincs ennél fontosabb kérdés, amiben jó volna egyetértésre jutni. Amit meg kellene beszélni, ám megint ott tartunk, ahonnan kiindultunk - a párbeszédnek esélyt sem adnak, akiknek kezében van a döntés lehetősége. Nem kell jóstehetség ahhoz, hogy belássuk: ahogyan most a kormány az elődeit okolja minden hibáért, eljön az ideje - talán nem is túl sokára -, amikor a jelenlegi hatalom embereit állítja majd pellengérre a közvélemény.

Gyakorló nagypapaként tudom: az erőszakos gyerekekkel a homokozóban sem tudnak mit kezdeni a többiek. Vagy elfogadják a játékszabályait, vagy a felnőttekkel összefogva elzavarják az erőszakoskodót a játszótérről. De az is megesik, hogy a nagyobb testvérei vagy a szülei értetik meg vele: a homokozónak is megvannak a maga törvényei.

Szerző