Bírálják az olasz kormányfőt

Publikálás dátuma
2014.08.08. 07:34
Renzi jobban ért az imázsépítéshez, mint a kormányzáshoz FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/DEAN MOUHTAROPOULOS.
Ma akarja lezárni a szenátusi vitát az olasz kormány a felsőház reformjáról. Matteo Renzi kedvező változások sorát ígérte februári kormányfővé választásakor, bírálói szerint azonban eddig inkább csak szájhősnek bizonyult.

Az olasz kormányfő javaslata szerint a jövőben csak az alsóház hozhat törvényeket. A szenátus tagjait, amelynek tagjai számát száz főre csökkentik – kivéve az államfő által kinevezett öt szenátort – a régiók jelölhetik ki, és csak konzultatív feladatkört kaphat. Renzi meggyőződését fejezte ki, hogy a reformot a terveknek megfelelően fogadtathatja el, s ez komoly politikai siker lenne számára.

Szerdán egyébként újabb egyeztetést tartott Silvio Berlusconi volt kormányfővel a kérdésről. Az új törvény alapjairól az év elején ők ketten állapodtak meg, de az ellenzék, elsősorban a Beppe Frillo-fémjelezte Öt Csillag Mozgalom (M5S) támogatását nem nyerték el. A törvény módosító javaslatairól szóló viták rendre káoszba torkollottak.

Renzi egyébként a közelmúltban két egyeztetést is tartott az M5S képviselőivel, ők azonban továbbra is a „demokrácia végét” vizionálják elfogadása esetén. Az Italicumnak nevezett új választási törvény a nagy pártoknak kedvez. 15 százalékos „bónuszt” ad annak a győztes pártszövetségnek, amely legalább 37 százalékot szerez a választáson.

A javaslat értelmében második fordulót tartanak, ha egyik párt sem szerez ennyi voksot. Az M5S elsősorban a 37 százalékkal elégedetlen. Renzi azt ígérte, a tervezet végső formájához minden parlamenti párt hozzájárulását kéri. Mivel az ellenállás továbbra is nagy a tervezettel szemben, ezért is tűnik meglehetősen nehéznek máig lezárni a vitát.

Bírálói szerint nem ártana, ha Matteo Renzi valamit végre tényleg fel tudna mutatni. Eddig ugyanis nagy jóindulattal sem lehetne eredményesnek nevezni kormányzását. A megoldatlan problémák miatt ráadásul a lapok szerint „fekete szeptemberre” számíthat. Már megválasztásakor egyesek úgy vélték, inkább az imázsépítéshez ért, mintsem a kormányzáshoz.

Kormányának teljesítménye mindenesetre csalódás. Miközben a kommunikáció kiváló, az adatok nem adnak okot derűlátásra. Pier Carlo Padoan gazdasági miniszter például szerdán azt közölte, úgy látja, hazája kikerül a recesszióból. Néhány órával később kiderült, hogy a GDP 0,2 százalékkal csökkent a második negyedévben az első negyedéves 0,5 százalékos mínusz után.

Renzi tavasszal nagyvonalúan azt ígérte, minden hónapban egy fontos reformot fogadtat el, s így hazája kikerülhet a gazdasági válságból. Az első félévi soros olasz uniós elnökséget arra használta fel, hogy azon elképzeléseit népszerűsítse, amelyek szerint fel kell vizezni az Európai Unió szigorú költségvetési előírásait. Ezzel óhatatlanul is szembekerült Angela Merkellel.

Miután a Demokrata Párt (PD) váratlanul nagy fölénnyel nyerte meg a május végén megrendezett európai parlamenti választást, sokan azt remélték: Renzi a választók bizalmát arra használja fel, hogy Spanyolország példáját követve beindítja a szükséges gazdasági reformokat. Ehelyett azonban az alkotmány reformjáról kezdődött hosszas, általában teljesen parttalan vita a parlamentben.

Ha a szenátus el is fogadja a felsőház szerepének módosításáról szóló javaslatot, az is csak részsiker számára, hiszen a tervekre a törvényhozás mindkét házának áldását kell adnia. Renzi azért is bírálatok kereszttüzébe került, mert paktumot kötött Silvio Berlusconival.

Ez több párttársának sem tetszik. Eddig egyébként még nem vesztette el a lakosság bizalmát: a megkérdezettek 50 százaléka támogatja kormányát. A PD népszerűsége pedig 42,7 százalék.

Frissítve: 2014.08.07. 22:17

Nem várta meg a vádemelést

Publikálás dátuma
2014.08.08. 07:32
Dicstelenül távozott a Fehér Házból FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/HULTON ARCHIVE
Kemény ítéletet mond majd rólam a történelem - vélekedett a Time magazinnak adott egyik interjújában Richard Milhous Nixon, az Egyesült Államok máig talán legellentmondásosabb elnöke. Sokáig azt gondolta, az utókor elsősorban Kína-politikája miatt tartja majd számon, de utóbb rá kellett jönnie: vele kapcsolatban elsőként azt említik meg, hogy az amerikai államfők közül mindeddig egyedül ő kényszerült lemondásra. A 37. elnök a Watergate-botrányba bukott bele. Holnap negyven éve, 1974. augusztus 9-én mondott le, nem várva meg, hogy a kongresszusban megindítsák ellene az alkotmányos vádemelési eljárást.

A vízvezeték - szerelők blamázsa

Nixon bukásához végül is egy teljesen fölösleges betörés vezetett. A republikánus elnököt 1972 novemberében könnyűszerrel újraválasztották, miután földcsuszamlásszerű győzelmet aratott a balos demokrata jelölt, George McGovern ellenében, s az összes szavazat 60 százalékával nyert. A republikánus elnök stábja azonban mégis be akarta biztosítani a győzelmet.

Az egész egy látszólag jelentéktelen betöréssel kezdődött, egy biztonsági őr rajtakapott öt "vízvezetékszerelőt" a washingtoni Watergate-komplexumban, a Demokrata Nemzeti Bizottság irodájában. Az öltönyös szerelők egyikének noteszében fehérházi telefonszámokra bukkantak. A több mint furcsa sztori nyomában indult el a Washington Post két fiatal riportere, Bob Woodward és Carl Bernstein.

A Nixon-adminisztráció számos magasrangú illetékeséhez elvezettek a szálak, nem utolsósorban egy titkos informátor, "Mély Torok" segítségével (Sokan Nixon személyzeti főnökére, Alexander Haig későbbi külügyminiszterre gyanakodtak, s csak 2005-ben erősítették meg, hogy az FBI harmadik embere, Mark Felt volt a kiszivárogtató.)

Nem bizonyítható, hogy Nixon adta ki az utasítást a demokraták kampánytervének megszerzésére, az azonban kiderült a nagy nehezen kiadott fehérházi magnószalagokról, hogy mindent megtett, hogy maga és emberei bőrét mentse. S az is, hogy Nixon goromba, mocskos szájú, indulatos volt, erkölcsi skrupulusok nélkül. Soha nem ismerte el bűnösségét, legfeljebb annyit, hogy "hibákat" követett el.

A Watergate-botrány nyomán 48 fehérházi alkalmazott került börtönbe, magát Nixont soha nem állították bíróság elé. 1974. augusztus 9-én televíziós beszédben jelentette be távozását, s az elnöki helikopterrel távozott a Fehér Házból.

1994 áprilisában halt meg, a demokrata elnök, Bill Clinton megértő szavakkal búcsúztatta: "Nixonnak kijutott a dicsőségből és a vereségből is, de soha nem adta fel, mindig új célokat tűzött maga elé, az utolsó percig megőrizte aktivitását, élénk szellemét."

Történelmi pekingi látogatás

Nixon pekingi politikájáról izgalmas, bennfenntes beszámolót olvashatunk Henry Kissinger Kínáról írt, az Antall József Tudásközpont gondozásában idén magyarul is megjelent könyvében.

Nixon még megválasztása előtt, a Foreign Affairs folyóirat számára írt cikkében javasolta, hogy a kulturális forradalomba belerokkant Kínát vissza kell vezetni a nemzetek közösségébe. "Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy a Föld egymilliárd potenciálisan legtehetségesebb embere duzzogó elszigeteltségben éljen ezen a bolygón" - írta a későbbi elnök.

A Nixon-Kissinger tandem felismerte, hogy a szovjet-kínai kapcsolatok mélypontra kerülése lehetőséget kínál Washington és Peking közeledésére, s e szándékok a kínai vezetés érdekeivel is egybeestek.

Nixon úgy ítélte meg, hogy Kína esetében a geopolitikai tényező felülír minden más szempontot. "Egy amerikai elnök kinyilvánította, hogy stratégiai érdekünk fűződik egy jelentős kommunista állam fennmaradásához, amellyel húsz évig semmifél érdemleges kapcsolatunk nem volt" - írja Kissinger.

Óvatos diplomáciai üzengetések után az első jelzést Pekingből az adta, hogy Mao utasítására meghívták az amerikaiak pingpongcsapatát. A fiatal játékosokat maga Csou En-laj kormányfő fogadta, akihez gyakran külföldi nagykövetek sem tudtak eljutni. A "pingpong-diplomácia" következő lépéseként magát Kissingert invitálták meg Nixon kínai látogatásának előkészítésére.

Nixon ragaszkodott hozzá, hogy Kissinger útját rendkívüli titoktartás övezze. Hivatalosan Saigon, Bangkok, Új-Delhi és Ravalpindi felkeresésére indult, s betegségre hivatkozva iktatott be néhány pihenőnapot Pakisztánban.  Kissingert meglepte, hogy a tárgyalásokon feszültségnek nyomát sem lehetett érezni, a kínai vendéglátók hajlandók voltak félretenni az egyedüli megoldatlan kérdést, Tajvan ügyét.

Kissinger titkos vizitje után hét hónappal, 1972. február 21-én érkezett meg Nixon történelmi pekingi látogatására. Hosszú hetek diplomáciai aprómunkája nyomán akkor már jórészt készen állt az egy Kína elvét elismerő "sanghaji kommüniké", amely hosszú távra meghatározta az Egyesült Államok és Kína viszonyát.

Szerző
Frissítve: 2014.08.07. 22:14

Viharkárok Kelet-Európában

Kidőlt fák, leszakadt ágak és a hirtelen lezúdult eső miatt több mint 230-szor riasztották a tűzoltókat a szerda délutáni viharok után. A tűzoltóknak különösen sok munkájuk volt Budapesten, Érden, Veresegyházon és Debrecenben, Szadán, Erdőkertesen, Érden, Diósdon és Dabas környékén.

várható felhőszakadások miatt tizenöt megyére és a fővárosra tegnap ismét figyelmeztetést adott ki a meteorológiai szolgálat. Az előrejelzések szerint a hét végén átmenetileg véget ér a felhőszakadásokkal tarkított idő. Megbénult a közlekedés Kelet-Európa több országában, ahol az utóbbi napok heves viharai, felhőszakadásai jelentős károkat okoztak a közműellátásban és a mezőgazdaságban, a romániai árvizek pedig halálos áldozatokat is követeltek.

Hidak szakadtak le, utak repedeztek meg Lengyelország déli részén, ahol az ítéletidő sok helyen leomlott házakat, elöntött pincéket hagyott maga után. Súlyos anyagi károkat és komoly közlekedési problémákat okoztak a szokatlanul kiadós nyári zivatarok az utóbbi két hétben Csehországban is.

Több nagyvárosban - köztük Prágában, Brünnben és Zlínben - a hirtelen lezúduló nagy mennyiségű eső néhány órára gyakorlatilag megbénította a belvárosi közlekedést. Prága központjában két hete például beázott három metróállomás csarnoka, néhány helyen több órára leállt a villamosközlekedés.

Négy ember életét vesztette Romániában a július végétől tartó árvizek miatt. A román védelmi minisztérium összesítése szerint hét megyében (Arges, Botosani, Olt, Temes, Teleorman, Valcea és Mehedinti) mintegy 15 települést érint még az árvíz.

A legsúlyosabb a helyzet Valcea és Temes megyékben, ott mintegy 150 embert kellett kiköltöztetni és ideiglenes lakásokban elhelyezni. Az áradás a székelyföldi Farkaslaka községet is elérte, ahol csaknem egymillió euró (315 millió forint) kárt keletkezett.

Szerző
Frissítve: 2014.08.07. 22:29