Az olasz kormányfő javaslata szerint a jövőben csak az alsóház hozhat törvényeket. A szenátus tagjait, amelynek tagjai számát száz főre csökkentik – kivéve az államfő által kinevezett öt szenátort – a régiók jelölhetik ki, és csak konzultatív feladatkört kaphat. Renzi meggyőződését fejezte ki, hogy a reformot a terveknek megfelelően fogadtathatja el, s ez komoly politikai siker lenne számára.
Szerdán egyébként újabb egyeztetést tartott Silvio Berlusconi volt kormányfővel a kérdésről. Az új törvény alapjairól az év elején ők ketten állapodtak meg, de az ellenzék, elsősorban a Beppe Frillo-fémjelezte Öt Csillag Mozgalom (M5S) támogatását nem nyerték el. A törvény módosító javaslatairól szóló viták rendre káoszba torkollottak.
Renzi egyébként a közelmúltban két egyeztetést is tartott az M5S képviselőivel, ők azonban továbbra is a „demokrácia végét” vizionálják elfogadása esetén. Az Italicumnak nevezett új választási törvény a nagy pártoknak kedvez. 15 százalékos „bónuszt” ad annak a győztes pártszövetségnek, amely legalább 37 százalékot szerez a választáson.
A javaslat értelmében második fordulót tartanak, ha egyik párt sem szerez ennyi voksot. Az M5S elsősorban a 37 százalékkal elégedetlen. Renzi azt ígérte, a tervezet végső formájához minden parlamenti párt hozzájárulását kéri. Mivel az ellenállás továbbra is nagy a tervezettel szemben, ezért is tűnik meglehetősen nehéznek máig lezárni a vitát.
Bírálói szerint nem ártana, ha Matteo Renzi valamit végre tényleg fel tudna mutatni. Eddig ugyanis nagy jóindulattal sem lehetne eredményesnek nevezni kormányzását. A megoldatlan problémák miatt ráadásul a lapok szerint „fekete szeptemberre” számíthat. Már megválasztásakor egyesek úgy vélték, inkább az imázsépítéshez ért, mintsem a kormányzáshoz.
Kormányának teljesítménye mindenesetre csalódás. Miközben a kommunikáció kiváló, az adatok nem adnak okot derűlátásra. Pier Carlo Padoan gazdasági miniszter például szerdán azt közölte, úgy látja, hazája kikerül a recesszióból. Néhány órával később kiderült, hogy a GDP 0,2 százalékkal csökkent a második negyedévben az első negyedéves 0,5 százalékos mínusz után.
Renzi tavasszal nagyvonalúan azt ígérte, minden hónapban egy fontos reformot fogadtat el, s így hazája kikerülhet a gazdasági válságból. Az első félévi soros olasz uniós elnökséget arra használta fel, hogy azon elképzeléseit népszerűsítse, amelyek szerint fel kell vizezni az Európai Unió szigorú költségvetési előírásait. Ezzel óhatatlanul is szembekerült Angela Merkellel.
Miután a Demokrata Párt (PD) váratlanul nagy fölénnyel nyerte meg a május végén megrendezett európai parlamenti választást, sokan azt remélték: Renzi a választók bizalmát arra használja fel, hogy Spanyolország példáját követve beindítja a szükséges gazdasági reformokat. Ehelyett azonban az alkotmány reformjáról kezdődött hosszas, általában teljesen parttalan vita a parlamentben.
Ha a szenátus el is fogadja a felsőház szerepének módosításáról szóló javaslatot, az is csak részsiker számára, hiszen a tervekre a törvényhozás mindkét házának áldását kell adnia. Renzi azért is bírálatok kereszttüzébe került, mert paktumot kötött Silvio Berlusconival.
Ez több párttársának sem tetszik. Eddig egyébként még nem vesztette el a lakosság bizalmát: a megkérdezettek 50 százaléka támogatja kormányát. A PD népszerűsége pedig 42,7 százalék.
