Bajor Imre halála - Köszönöm, hogy szerettétek őt

Köszönöm az igaz barátoknak, hogy végig segítettek, és mellettünk álltak a legnehezebb időszakban. Köszönöm az embereknek, hogy szerették Imrét. Ő ezt végig érezte, tudta, emiatt dolgozott, amíg tudott, még betegen is. Ettől a szeretettől őrizte meg optimizmusát a végsőkig – A szerdán elhunyt Bajor Imre felesége üzente ezt jogi képviselőjén, illetve a Blikken keresztül.

Ami a szeretetet, vagy a tiszteletet, de leginkább az intelligenciát és a szakmaiságot illeti; a Népszava is megírta, hogy a köztévé szerda esti hírműsora nem számolt be Bajor Imre halálhíréről. Nehezen lehet eldönteni, hogy a puszta tény, vagy a hiány indoklása elképesztőbb:

"Sajnálatos módon nagyon sok haláleset történik, mindről az esti 35 perces Híradó – érthető módon – nem tud beszámolni. A Híradó gyakorlata szerint, művészek esetében a Kossuth-díj az a „választóvonal”, amely esetben egy halálhír feltétlenül bekerül az összeállításba. Bajor Imre – noha több elismeréssel méltatták kiemelkedő munkásságát – nem volt Kossuth-díjas." Ezt a Blikk megkeresésére írta az MTVA, ígéretet téve arra, hogy egy későbbi időpontban megemlékeznek a művészről.

A barátok, Kern András és Hernádi Judit a színész halála előtti napra, keddre terveztek látogatást, meg akarták lepni "Imit", ahogy azt betegsége alatt többször is megtették. A feleség azonban SMS-t küldött, jelezve: már ne induljanak útnak: Imrét ugyanis hétfőn be kellett vinni a veszprémi kórházba - olvasható a Blikkben.

A Népszavában Bóta Gábor így búcsúztatta a színművészt: (részlet)

"Rendszeresen feszültségekkel volt tele, marcangolta magát, tán ezért is nézett a kelleténél jóval gyakrabban a pohár fenekére. Miközben hihetetlen, mit dolgozott. Záhonytól Sopronig mindenütt fellépett. A legkisebb faluban is ismerték és várták. És amikor meghívták, nem hitték el, hogy oda is elmegy. Állandóan izgatottan rátelefonáltak. De ő mindig ott volt, ahová elígérkezett, amit a naptárjába beírt, az szent volt számára, a világért sem hagyta volna cserben a közönségét. A világról viszont alaposan megvolt a véleménye. Miközben ő jó módba került, és bőkezűen jótékonykodott is, nehezen viselte, hogy a rendszerváltásnak annyi, akár földönfutóvá lett áldozata van. És azt is nehezen viselte, hogy annyira romlik a közízlés.

Furcsa ezt vele kapcsolatban említeni, akit olykor szinte kinéztek a szakmából, azzal vádolták, hogy gagyit árul, sokat kér a fellépéseiért, miközben olcsón adja magát. Többször vitatkoztam vele erről. Ő azt mondta, szívesen játszana gyakrabban színházakban - jó néhány felkérést visszautasított -, de ebből nem tudná eltartani a családját, nem azokat az időket éljük, hogy a Hamlettel lehet vidéki turnéra indulni.

Az agyonhajszolt, megfáradt, megalázott emberek szórakozni, nevetni akarnak. És ő nyújtotta ezt nekik, művészien, szakmányban, ahogy adódott. A Rádiókabaré közkedvelt alakjává is vált, a Heti Hetes elképzelhetetlen volt nélküle. És közben időnként, évente, vagy még ritkábban, színházban elvállalt egy-egy szerepet, amit fontosnak tartott. Hogy maga előtt is újra meg újra bizonyítson."

Mint a Blikk megtudta, Imre az előző hétvégén még otthon volt, a gyerekei a nyáron vele tölthettek néhány napot, sőt a kínai kezelésre is elkísérte Marci fia.

A törékeny asszonynak látszó Ildikó fantasztikus erővel adott hitet, energiát Imrének, hogy szinte az utolsó pillanatig humorral és méltósággal legyen képes végigcsinálni élete legnagyobb csatáját, amiben eleve vesztesként indult harcba. Imre pedig küzdött és remélt, humorát addig megőrizve, amíg tehette- írja a lap.