Előfizetés

Csőbe húzták a Fideszt?

A Szabadság téri emlékmű ellen tiltakozók minden tiszteletet megérdemeltek. Csak azt ne higgye senki, hogy miattuk nem történt meg az, ami még soha a magyar történelemben: egy emlékmű, amit nem avatott fel senki. A Fidesz-állam, ha akarta volna, éjjel lezárt volna minden térre vezető utat, és megtartotta volna az avatási ünnepséget. De ezt sem nem merték! Rájöttek arra, még ha későn is, hogy csőbe futottak, hogy valaki, talán Boross Péter csőbe húzta őket. A környezetrondító szoborra lecsapó ragadozómadár a legkevésbé sem Hitler hagyatéka. A német sas évezredes címermadara egész Németországnak. Fideszék későn ébredtek! Későn világosodott meg nekik, hogy az ezeréves Németországot, az egész német népet sértették meg. Ezért nem remélhették, hogy egy esetleges avatásra bárki eljönne a németek részéről, sem Merkel, sem a szocialisták, de még a német szélsőjobb egyetlen képviselője sem. Ezért nem mert avatni sem Orbán Viktor, sem a talpnyalói. Nem akadt még olyan magyar válogatott, amelyik ekkorra öngólt lőtt volna. Merkel szavára, hallgatására mondom: a felcsúti futballista ezt a csorbát aligha fogja tudni egykönnyen kiköszörülni.

Carlos Kleiber, a bizonytalan

Ha valaki olyan muzsikus óriás fia, mint a nácik elől önként emigrált német Erich Kleiber volt, nem meglepő az életének végéig tartó kétkedése. Ilyen volt az éppen tíz éve meghalt Carlos Kleiber, akinek DVD-it és CD-it most adják ki sorozatban, néha még azzal a bátor minősítéssel is, hogy "apjánál is nagyobb volt". A halálozási évfordulón egy visszavonult francia politikus, egykori mezőgazdasági miniszter, Bruno Le Maire "Az abszolút muzsika" című könyvében összegyűjtötte a róla megőrzött anekdotákat.

Nem volt könnyű dolga, mert Carlos Kleiber életében soha nem adott interjút, és dúsgazdagnak vélt repertoárja is kis füzetecske felében fért el. Karajan, aki igen nagyra tartotta azt a kollégát, aki úgy is tanulta a muzsikát, hogy szorongva ült a Mester próbáin, azt nyilatkozta róla, Carlos Kleiber csak akkor vállal koncert föllépést, ha már teljesen kiürült a hűtőszekrénye. Mielőtt maga is karmester lett, Carlos Kleiber méltatlannak találta magát arra, hogy édesapja örökébe lépjen, ezért első nyilvános koncertje előtt a Keller családi nevet nyomatta zürichi plakátjaira. Amire a világhírű papa, táviratban azzal buzdította fiát, hogy biztató táviratát így írta alá: Erich Keller.

A zenei világban ma "páratlan zseniként" nyilvántartott Maestro, a salaktalan tökéletesség híve volt. Szvjatoszláv Richter, a páratlan pianista, az egyetlen szólista, aki Carlos Kleiber vezényletével játszott, azt mondta róla, "páratlan titán, akiben viszont igen csekély az önbizalom". Valamennyi hangversenye előtt zenekaraitól a többiekénél általában kétszer, háromszor több próbát követelt. Zsörtölődéseikre azzal felelt, "még egy kis erőfeszítés, és úgy fognak játszani, akár az angyalok". Életének állítólag a kilenctized részében lehangolt volt. Mielőtt elvezényelte Wagner Trisztán és Izoldáját a "Maja, a méhecske" rajzos kötetét lapozgatta. Halálának tizedik évfordulójára ismét kiadták DVD-én 1989-es újévi bécsi Strauss koncertjét.
Csakugyan páratlan,

Carlos Kleiber, a bizonytalan

Ha valaki olyan muzsikus óriás fia, mint a nácik elől önként emigrált német Erich Kleiber volt, nem meglepő az életének végéig tartó kétkedése. Ilyen volt az éppen tíz éve meghalt Carlos Kleiber, akinek DVD-it és CD-it most adják ki sorozatban, néha még azzal a bátor minősítéssel is, hogy "apjánál is nagyobb volt". A halálozási évfordulón egy visszavonult francia politikus, egykori mezőgazdasági miniszter, Bruno Le Maire "Az abszolút muzsika" című könyvében összegyűjtötte a róla megőrzött anekdotákat.

Nem volt könnyű dolga, mert Carlos Kleiber életében soha nem adott interjút, és dúsgazdagnak vélt repertoárja is kis füzetecske felében fért el. Karajan, aki igen nagyra tartotta azt a kollégát, aki úgy is tanulta a muzsikát, hogy szorongva ült a Mester próbáin, azt nyilatkozta róla, Carlos Kleiber csak akkor vállal koncert föllépést, ha már teljesen kiürült a hűtőszekrénye. Mielőtt maga is karmester lett, Carlos Kleiber méltatlannak találta magát arra, hogy édesapja örökébe lépjen, ezért első nyilvános koncertje előtt a Keller családi nevet nyomatta zürichi plakátjaira. Amire a világhírű papa, táviratban azzal buzdította fiát, hogy biztató táviratát így írta alá: Erich Keller.

A zenei világban ma "páratlan zseniként" nyilvántartott Maestro, a salaktalan tökéletesség híve volt. Szvjatoszláv Richter, a páratlan pianista, az egyetlen szólista, aki Carlos Kleiber vezényletével játszott, azt mondta róla, "páratlan titán, akiben viszont igen csekély az önbizalom". Valamennyi hangversenye előtt zenekaraitól a többiekénél általában kétszer, háromszor több próbát követelt. Zsörtölődéseikre azzal felelt, "még egy kis erőfeszítés, és úgy fognak játszani, akár az angyalok". Életének állítólag a kilenctized részében lehangolt volt. Mielőtt elvezényelte Wagner Trisztán és Izoldáját a "Maja, a méhecske" rajzos kötetét lapozgatta. Halálának tizedik évfordulójára ismét kiadták DVD-én 1989-es újévi bécsi Strauss koncertjét.
Csakugyan páratlan,