-"Végre!" - kiálthatnak fel az értelmiség tévéellenes százezrei, akik a népbutítás legkárosabb nyomait fedezik fel minduntalan a képernyőkön. Mi tagadás, nem kevés az olyan program, amelyik alkalmas tévhitek, hamis információk, elfogult vélemények terjesztésére.
Időnként azonban - talán éppen most is -, meg kell védeni a televíziózást és emlékeztetni arra, hogy milyen pozitív szerepet is játszik a világ közvéleményének alakulásában. (S most ismét csak nem az információs műsorokról van szó.) Például egy kívánatosnak vélt családmodell elfogadtatásában.
Néhány évvel ezelőtt egy világ-felmérés kimutatta, hogy míg korábban a vallásos mohamedán családoknál 10-12 gyerek volt a természetes, mára (azaz, vagy tíz évvel ezelőttre), ez lecsökkent 5-6-ra. S ebben a csökkenésben nemcsak az játszhat szerepet, hogy a család gazdagsága ma már nincs szoros összefüggésben a gyerekek számával, hanem a világ minden táján sugárzott amerikai-európai tévéjátékok, sorozatok, amelyekben legfeljebb 2-3 gyerek a minta.
Láttam tévékészüléket egy borostyánszobrász szegényes otthonában Egyiptomban, láttam Pekingben is a lebontásra ítélt sikátor egyik házában, s azt is láttam, hogy ezek környezete is valamelyest tükrözi a képernyőn látható - esetleg vitatható - ízlésvilágot.
S most nem sorolom föl, hogy például az egészség megőrzésének milyen - nemcsak a reklámokban - megjelenő hatása lehet, és így tovább. Aki ma elátkozza a televíziózást, olyan mintha autó és repülő helyett visszatérést javasolna a lovas-közlekedéshez. Az előfizetők csökkenése azonban nem ennek a következménye.